1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1543
Rész, Fejezet
1001 2, 8 | tubákos szelencéjéhez nyúlt, hogy megsarkantyúzza az agyvelejét.~-
1002 2, 8 | De most jut eszembe, hogy egy kis vacsorát is bevennénk,
1003 2, 8 | a fejét e beszéd alatt: hogy nem lehet az. No, még mit
1004 2, 8 | még mit nem kívánnak tõle? hogy ide küldje a vacsorát? Nem
1005 2, 8 | tudom én, mi a becsület, hogy más az olyan vendég, aki
1006 2, 8 | Fáynak minden elokvenciáját, hogy megengesztelje a jóízû vendéglõst, (
1007 2, 8 | tudományok nem rontottak rajta). Hogy így, hogy úgy, nekik még
1008 2, 8 | rontottak rajta). Hogy így, hogy úgy, nekik még itt tanácskozni
1009 2, 8 | még nagy soruk van. Aztán, hogy törõdött, öreg emberek,
1010 2, 8 | apprehendáltak Bodolyira, hogy a Griffel átellenben levõ
1011 2, 8 | teljes világosságot akarják), hogy úgy állt a ruha, mintha
1012 2, 8 | mintha ráöntötték volna, és hogy tisztességesen kifizette.~-
1013 2, 8 | most már ezek után?~- Azt, hogy a grófot nem ölték meg,
1014 2, 8 | azt hiszem. Hála istennek, hogy már ennyire is vagyunk.~-
1015 2, 8 | lehet, de hol van hát és hogy tudja, hol van?~- Mert csak
1016 2, 8 | két helyen lehet. Vagy, hogy a pörét elõmozdítsa, Röszkén
1017 2, 8 | fürkész a »feleségérõl«, vagy hogy csak figyeli álruhában az
1018 2, 8 | Bernáthné levelét, arra a hírre, hogy Piroska kisasszony beteg
1019 2, 8 | nincsen otthon, elhatározta, hogy mint a mesebeli királyfiak,
1020 2, 8 | lesve az alkalmas percet, hogy legalább távolról láthatná.~
1021 2, 8 | mint amilyen bizonyos az, hogy én most mindjárt táncolni
1022 2, 8 | urat, parancsolom neki, hogy azonnal jöjjön. Én pedig
1023 2, 9 | elméjében. Biztos volt, hogy Vidonka Józsinak Dőry adott
1024 2, 9 | s ő meneszti külföldre, hogy Buttlert elüsse a legjobb
1025 2, 9 | Ebből aztán az is kitetszik, hogy Dőry se vesztegeti az időt
1026 2, 9 | zsinórra fog vallani amellett, hogy a szent esküvő rendben folyt
1027 2, 9 | kell Vidonkát szerezni úgy, hogy körmeik közt tartsák. Isten
1028 2, 9 | rendelése - gondolta Fáy -, hogy éppen útjába vetette ezt
1029 2, 9 | meglátta (tudtam én azt, hogy a tekintetes úrnak derék
1030 2, 9 | volna érte.~Alig várta, hogy alkalmat kerítsen egy szögletbe
1031 2, 9 | Azt hallom, fiatalember, hogy maga elhagyja az országot.~-
1032 2, 9 | ember?~- Mégis nagy kár, hogy ilyen derék ember, ilyen
1033 2, 9 | aki szeretek arra áldozni, hogy a hazai erõket támogassam.
1034 2, 9 | ahhoz, ha én azt mondanám, hogy én magát uradalmi asztalosnak
1035 2, 9 | küzdelem hevülete. Tudta, hogy most Dõryvel áll szemben,
1036 2, 9 | most Dõryvel áll szemben, hogy ez csata. És a csatában
1037 2, 9 | olyan diófákban turkálhatna, hogy három férfi karja összevéve
1038 2, 9 | neki és gombok a szarvain, hogy a Katuskát meg ne döfje…~
1039 2, 9 | aki ott már annyira semmi, hogy a kutya se ugatja meg.~De
1040 2, 9 | imbolygott ide-oda. Fáy érezte, hogy még egy verdungot be kell
1041 2, 9 | a kedélyekre, ha látják, hogy a családban valami zûrzavar
1042 2, 9 | vetkõzött le, várt, tudta, hogy meg fog érni az õ gyümölcse.
1043 2, 9 | Vidonka aztán bevallotta, hogy Dõry ezer forintot adott
1044 2, 9 | Vidonka azt se hallgatta el, hogy a feszületre tette le Dõry
1045 2, 9 | õ meg arra esküdött meg, hogy ahol meglátja, ott lövi
1046 2, 9 | egy darabig. Bosszantotta, hogy elküldte a fogatát.~- Van-e
1047 2, 9 | tiszttartónak levelet visz a hajdú, hogy mindenekkel ellássa, szállásukat
1048 2, 9 | számára a tiszttartónál, hogy holta napjáig el nem felejti.
1049 2, 9 | pedig annyira pontos ember, hogy a kamatokat se tartja vissza.~
1050 2, 9 | rá gondja, dilectissime, hogy asszonyostul együtt elláttassék,
1051 2, 9 | világára, mert meglehet, hogy üldözni fogják, az is meglehet,
1052 2, 9 | egy vánkossal az ablakot, hogy a zene ne hallassék át,
1053 2, 9 | csöndesen elaludt, azt álmodván, hogy fiatal gyerek volt, és egy
1054 2, 9 | örömmel, nagy lihegve és hogy volt, hogy nem volt, ott
1055 2, 9 | nagy lihegve és hogy volt, hogy nem volt, ott találta Pereviczky
1056 2, 9 | aztán úgy megijedt Fáy uram, hogy felébredt.~A nap már magasan
1057 2, 9 | beszélte valaki a lakodalomban, hogy Debrecenben abban való töprengésében
1058 2, 9 | hetekben egy tudós professzor, hogy miért víg minden csizmadiainas,
1059 2, 9 | megijedt. Az jutott eszébe, hogy ha ez most így meg Bozosra,
1060 2, 9 | Az a vélemény lesz rólad, hogy puha karakter vagy, hogy
1061 2, 9 | hogy puha karakter vagy, hogy nincs benned férfiasság.
1062 2, 9 | a követek nyomát. Azaz, hogy nyomuk sincs, ha csak az
1063 2, 9 | De ettõl eltekintve is, hogy lehet ilyet csinálni? Hát
1064 2, 9 | keverni! Ej, ej, János fiam, hogy ezt egy nemesembernek a
1065 2, 9 | hörögte Buttler. - Megírták, hogy beteg, éreztem, meghalok,
1066 2, 9 | Esküszöm, gyámatyám, hogy nem volt szándékom vele
1067 2, 9 | akartam percrõl percre, hogy van. Hisz olyan boldogtalan
1068 2, 9 | bánat, annyi fájdalom volt, hogy az öreg megsajnálta - és
1069 2, 9 | szerelmes sohase boldog annyira, hogy he hiányoznék valamije,
1070 2, 9 | lehet annyira boldogtalan, hogy ne maradjon olyan valamije,
1071 2, 9 | adnád oda, hé, azt a tényt, hogy az a fityfirity Piroska
1072 2, 9 | világon van, azzal szemben, hogy ne született légyen a világra?
1073 2, 9 | légyen a világra? Vagy azt, hogy téged szeret és nem mást?
1074 2, 9 | No, látod, fintyi-fantyi, hogy voltaképpen boldog ember
1075 2, 9 | nyomott a Buttler fejére, hogy az egyszeribe elkezdett
1076 2, 9 | már beledisputálta Fáy, hogy nem boldogtalan.~- Aztán
1077 2, 9 | ábrándoztál, csodálkozom, hogy meg nem szöktél.~- Ellenkezõleg,
1078 2, 9 | leánycselédektõl. Ezek elmondták, hogy éjjel lázálmaiban a võlegényét
1079 2, 9 | hallani.~- Ugye, kujon, és hogy híreket kapj, persze udvaroltál
1080 2, 9 | udvaroltál a bejáró frajláknak?~- Hogy teheti föl? - tiltakozott
1081 2, 9 | Buttler a fejét rázta, hogy nem igaz, és fülig pirult
1082 2, 9 | kötni a kertész helyett, hogy egy levélkét csempészhessek
1083 2, 9 | tûrtem, csak ott lehessek, hogy el ne csapjon.~- Hát most
1084 2, 9 | el ne csapjon.~- Hát most hogy váltatok el?~- Nem akart
1085 2, 9 | elbocsájtani azzal az indokolással, hogy most, mikor már betanított,
1086 2, 9 | megsúgta a kertésznek, hogy õ titkos rendõr s mutatta
1087 2, 9 | mutatta az iratait is, és hogy én meg a híres Bavtya Demeter
1088 2, 9 | meg nekem nemesi szavadra, hogy semmi alakban nem igyekszel
1089 2, 9 | Buttler odanyújtotta kezét.~- Hogy reszket! - mondta Fáy.~-
1090 2, 9 | furfangokat vittem véghez, hogy azt a tót fickót, aki az
1091 2, 9 | érsek nekem ígérte meg, hogy részeden lesz, a leendõ
1092 2, 9 | Pontiustól Pilátusig, s azt írja, hogy három-négy hónap alatt ítéletet
1093 2, 9 | kezét.~- Egész életem rövid, hogy mindezt meghálálhassam.~-
1094 2, 9 | Vidonka-féle, mindig azt képzelem, hogy a Mari testvérhúgocskám,
1095 2, 9 | Próbálta is legott megmutatni, hogy miképp kacag azon a gondolaton,
1096 2, 9 | a szemöldökét nevetésre, hogy egyszer csak elõszivárgott
1097 2, 10| mesék a régi jó világról. Hogy volt, mi volt akkor! Hogy
1098 2, 10| Hogy volt, mi volt akkor! Hogy rajzottak erre a hintók
1099 2, 10| valaki az uraság földjén, hogy a szopókáját kiszurkálja.~
1100 2, 10| Mindenki attól tartott, hogy a József hagyományai meg
1101 2, 10| a papi bűnöket, mintsem hogy földerítsék, nehogy egyesek
1102 2, 10| ábrázolják egykorú gúnyképek, hogy két tarisznya lógott a nyakában,
1103 2, 10| rászoktak erre a műveletre, hogy azután is, mikor József
1104 2, 10| mintha attól tartanának, hogy akkor mindjárt rákerül a
1105 2, 10| nagyok mégis úgy okoskodtak, hogy a röszkei házasság ügyét
1106 2, 10| egyszerre csak eszébe jut, hogy ő voltaképpen rokona Fáy
1107 2, 10| pipatóriumban kilöki a begyéből, hogy Mária Erzsébet főhercegnő
1108 2, 10| tőle, ha inkább odahatna, hogy az ifjú Buttler gróf béküljön
1109 2, 10| béküljön ki nejével - ahelyett hogy meghurcolnának neveket,
1110 2, 10| Hát éppen az, ösmerje el, hogy neje.~- De ha nem szereti.~-
1111 2, 10| tanácsadója. Hát persze, hogy ragaszkodik ahhoz, akit
1112 2, 10| Arra pedig csak az kell, hogy valakin jól álljon a ruha.
1113 2, 10| kicsillogtatva a mártásból, hogy bizonyára el nem maradna
1114 2, 10| főhercegasszonynak? Mit mondjak?~- Azt, hogy én varga vagyok.~Ugyanekkor
1115 2, 10| kedvence. Úgy volt mondva, hogy a Schönborn gróf vadászatára
1116 2, 10| persvadeálva új barátját, hogy ne törődjék Piroskával,
1117 2, 10| A véletlen úgy akarta, hogy éppen ebben az időben utazott
1118 2, 10| mégse tudják belebeszélni, hogy ne rózsaszínű legyen a virágja…~
1119 2, 10| fogadta el.~Eközben történt, hogy a fiatal gróf Schönborn
1120 2, 10| Kaporné asszonyom, dacára hogy Griby doktor szerint már
1121 2, 10| a kísértéseket:~- Érzik, hogy a szentszék megsemmisíti
1122 2, 10| szemtelenkednének. Csak tudnám, hogy ki mozgatja ezt a sok közbenjárót?
1123 2, 10| nevelősködik; azt beszéli, hogy a röszkei pap, Szucsinka,
1124 2, 10| meg is pirongatta ezért, hogy nem illik a tanítónak a
1125 2, 10| Katuskát, nem törõdve vele, hogy ott künn a kiharapott szájú
1126 2, 10| meg neki mindjárt folttal, hogy a folt szakadjon el, ne
1127 2, 10| elsikkasztani; az igaz, hogy ma sem lehet, de ma már
1128 2, 10| inas azzal foglalkozott, hogy törlõrongyokkal fogta föl.
1129 2, 10| figyelt, hallani lehetett, hogy valami nehéz kocsi járt
1130 2, 11| megértvén a történteket, hogy Vidonkát küldte be elsőnek
1131 2, 11| ismeretes rossz szokásán, hogy néha hangosan gondolkozik,
1132 2, 11| És nem kérdezik senkitõl, hogy ki és hogyan kívánja magát
1133 2, 11| vele?~Habozott egy percig, hogy megmondja-e ilyen nyíltan
1134 2, 11| igenis vele van…~- Ki?~- Hogy is mondjam csak? Vele van
1135 2, 11| fúróját. Némelyek fölugráltak, hogy megvigyék a hírt a többi
1136 2, 11| kiáltana? Azt kiáltaná, hogy »Öld meg!«~Vére szilajan
1137 2, 11| emléken, nem állhatta meg, hogy meg ne szólítsa:~- »Hát
1138 2, 11| Akkor arra intettelek, hogy ne mozdulj, maradj otthon,
1139 2, 11| már nagy rajokban délre. Hogy didergett szegény az õsz
1140 2, 11| hangját is:~»Ó, fiam, fiam, hogy akarnál te valakit megölni,
1141 2, 11| igézet alatt megfordult, hogy az eredeti festményben mélyedhessen
1142 2, 11| festményben mélyedhessen el, hogy kipanaszolja magát elõtte.
1143 2, 11| kép úgy volt fölakasztva, hogy egymás felé van az arcuk
1144 2, 11| parancsa?~- Nincs. Azaz, hogy mégis. Egy fecske van bezárva
1145 2, 11| legyen kérem gondja rá, hogy reggel kieresszék.~- Hát »
1146 2, 12| érezni, de tudni lehet, hogy ott bujdosik a felhők alatt.
1147 2, 12| A kanonokok ijedtükben, hogy az érsek meg van mérgezve,
1148 2, 12| furcsaságot jegyzett föl róla: hogy a rá következõ évben kétszer
1149 2, 12| Tokajban, ami úgy értendõ, hogy már október elején leesett
1150 2, 12| másikat az egész világ tudja. Hogy Napóleont megverte Oroszországban
1151 2, 12| azonban beljebb veri a tüskét, hogy ne látszassék, az nem gyógyítja
1152 2, 12| nem tehetett többet, mint hogy utánaszaladt a három kanonoknak,
1153 2, 12| ügyvéd vállalkozott hirtelen, hogy átveszi a pör vitelét. Annyi
1154 2, 12| Annyi ideje is alig volt, hogy az aktákkal és a tényekkel
1155 2, 12| ösmerem önt. De azt hiszem, hogy õrült.~S ezzel sietve ment
1156 2, 12| tartja Fáy István uram, hogy se a hideget, se a meleget
1157 2, 12| az érseki palota elõtt, hogy a pör egyes személyeit lássa
1158 2, 12| zsúfolva volt az utca úgy, hogy lovas pandúrok tartották
1159 2, 12| legfölebb találgatták, hogy ki mi lehet. Mindössze csak
1160 2, 12| kürtjébe, azt jelentette, hogy minden élõ lélek térjen
1161 2, 12| éppen arról beszélgettek, hogy kevesebb huszár kellene
1162 2, 12| maradt kettõjük közt is, hogy mit mondtak.~Közel a városnál
1163 2, 12| fehér lovas huszárok közt. Hogy meg merte tenni a szemtelen!~
1164 2, 12| emberemlékezet óta gondoljuk, hogy rosszat jelent - tehát nem
1165 2, 12| ördögnek elég esze, édes fiam, hogy ilyenkor ne a nyúlba bújjék,
1166 2, 12| odafönn kitalálhatták ebbõl, hogy most érkezik Buttler.~Némelyek
1167 2, 13| friss gallyak voltak rakva, hogy a forróságot enyhítsék,
1168 2, 13| leányom, igaz hitedre, hogy amaz esküvõnél, mely téged
1169 2, 13| esketõ plébános kérdésére, hogy nõül akar-e téged venni,
1170 2, 13| nõül akar-e téged venni, hogy »nem akarom«?~Dõry Mária
1171 2, 13| Igaz-e, amit a vádlevél mond, hogy Buttler János gróf arra
1172 2, 13| János gróf arra a kérdésre, hogy szeret-e, azt felelte volna: »
1173 2, 13| sem ezt.~- Hát igaz-e, hogy az esküvõnél jelen volt
1174 2, 13| láttam!~- Hát az igaz-e, hogy midõn az esketõ lelkész
1175 2, 13| stólával, ellentállott úgy, hogy édes atyádnak kellett õt
1176 2, 13| magyarázod mégis, édes leányom, hogy gróf Buttler János ezeket
1177 2, 13| mindnyájan vallani fogják, hogy sokszor sokáig beszélgetett
1178 2, 13| intett a vicenótáriusnak, hogy ezek beidézendõk.~Majd ismét
1179 2, 13| szedd össze minden erõdet, hogy felelhess nekünk, kiket
1180 2, 13| tiszteletben tartandó szentsége, hogy általuk az igazság forrását
1181 2, 13| leányom, mi igaz van abban, hogy õt, gróf Buttler Jánost,
1182 2, 13| fülét lehajtá szívéhez, hogy dobog-e még. De apage satanas,
1183 2, 13| hallgatták ki, aki azt állította, hogy minden a legnagyobb rendben
1184 2, 13| keresztkérdéseket tett, hogy megzavarja, de nem sikerült.
1185 2, 13| vándorszínészek kiszagolták, hogy a nagy Buttler-pör hetekig
1186 2, 13| szolgálóknak, azzal a föltétellel, hogy elõadás után otthon kell
1187 2, 13| elmondta, in camera caritatis, hogy a palatinustól levelet adott
1188 2, 13| Fáy.~- Igenis.~- Csodálom, hogy fogadott.~- Elõre megüzentem,
1189 2, 13| volt a levélben?~- Láttam, hogy mély benyomást tett rá,
1190 2, 13| aki most este jelenti, hogy az érsek elhagyta titokban
1191 2, 13| vikáriust, Jekelfalussyt. De, hogy a levélben mi volt, nem
1192 2, 13| ötölt-hatolt, szavakat keresett.~- Hogy a Piroska? Izé. Mármint
1193 2, 13| Mármint a Piroska? Ugyan, hogy jutnak ilyenek az eszedbe?~-
1194 2, 13| bevallom neked, igenis, hogy magammal hoztam, de ne mondd
1195 2, 13| akart. Hát megengedtem, hogy parasztruhát vegyenek a
1196 2, 13| Seregélynek szõlõn a szeme, hogy megláttad.~- És itt van
1197 2, 13| tanúkihallgatások tartanak, hogy leveleket írjak neki. Erõsen
1198 2, 13| vicenótáriust az elnöklõ vikárius, hogy berendeltessék a »communis
1199 2, 13| tárgyalások rendjébõl. Úgy, hogy az esküdtszéki eszméknek
1200 2, 13| pöröknél szokásba vette, hogy a két fél által megnevezett
1201 2, 13| kérdésre adandó válasz okáért, hogy mit beszélnek a dologról
1202 2, 13| a ketten azt vallották, hogy Buttler gróf úgy viselte
1203 2, 13| Auditor generalis: Igaz-e, hogy a võlegény ellenkezett?~
1204 2, 13| Auditor generalis: Igaz-e, hogy a jegygyûrût falhoz vágta?~
1205 2, 13| igaz, mint amilyen igaz, hogy az én arcom nem fal. Milyen
1206 2, 13| nemmel, értelmesen. Igaz-e, hogy a kezét, midõn a lelkész
1207 2, 13| csõrét.~Auditor: Igaz-e, hogy nektek, tanúknak, a füleitekben
1208 2, 13| van az, te asszonyszemély, hogy Varga Gergely hajdú meg
1209 2, 13| Szimáncsiné (zavartan): Hogy az én fülemben? Nem emlékszem
1210 2, 13| csókolom. Csak azt tudom, hogy valamelyikünknek fülszaggatása
1211 2, 13| vattát tett a fülébe. De hogy az én fülem fájt-e, vagy
1212 2, 13| Máriára, ki vett rá arra, hogy így tanúskodjál?~- Senki -
1213 2, 13| behunyta, mintha azt várná, hogy most mindjárt rászakad a
1214 2, 13| egész esemény lefolyását, hogy még a követ is meggyõzte
1215 2, 13| szomorú, tisztelt szentszék, hogy egy ilyen utólagosan kitalált,
1216 2, 13| ha csak arról volna szó, hogy ama kalandor lutheránus,
1217 2, 13| ravasz róka, mert tudta õ, hogy mitõl döglik a légy -, elmegyek
1218 2, 14| voltak odaállítva az ajtóhoz, hogy esetleg felek ne jöhessenek
1219 2, 14| azt a parancsot adta ki, hogy »senki se zavarjon bennünket«,
1220 2, 14| volt?~- Nem volt.~- Igaz-e, hogy a võlegény kirohant egy
1221 2, 14| võlegény kirohant egy ízben és hogy erõszakkal vittétek vissza?~-
1222 2, 14| felszökött a Dõryék esélye, hogy Mária akár hitelbe vásárolhatott
1223 2, 14| lebeszélni Fáy meg Buttler, hogy olyan emberrel nem lehet
1224 2, 14| libacombba.~- Láthatják az urak, hogy a lúdpecsenyét le tudom
1225 2, 14| hahotával. - Pedig azt hittem, hogy egy-egy rozsólis palackot
1226 2, 14| között.~Némi vita után, hogy a »kalandor« kifejezés olyan
1227 2, 14| dárdák lógtak, olyanok, hogy a mai ember azokat fölemelni
1228 2, 14| Az õsemberek úgy hitték, hogy a lélek minden éjjel elmegy
1229 2, 14| néha olyan messze megy, hogy nem tud visszatalálni, ez
1230 2, 14| juristák szokták meg Patakon, hogy együtt legyenek éjjel is.
1231 2, 14| székhelye.)~- Inkább hiszem, hogy valami rokonféle - vélte
1232 2, 14| fölfogták a szavak értelmét, úgyhogy nem lehetett kivenni, mirõl
1233 2, 14| annyi volt észrevehetõ, hogy egyre nagyobbodó nyüzsgés-rezsgés
1234 2, 14| az ember száz cselédet, hogy egy se legyen!~Végre benyitott
1235 2, 14| és mutatta, merre vigyék, hogy tegyék. Ruhája csupa merõ
1236 2, 14| Buttler gróf megrendülve -, hogy ezt tûri?~- Csak semmi érzékenység,
1237 2, 14| neki, könyörögtem neki, hogy válasszon más szekundánst,
1238 2, 14| s még azzal se törõdött, hogy hallgatja-e valaki.~- Ez
1239 2, 14| összeszedve, azzal a célzattal, hogy Dõry is hallja: »Mindjárt
1240 2, 14| vikáriushoz és megkéred, hogy még ma délelõtt kihallgassanak,
1241 2, 14| magam egy óra múlva utazom, hogy a szegény leányt elõkészítsem
1242 2, 14| nem is oda tartoznának, hogy gyanút ne kapjanak a babonás
1243 2, 14| rázta a fejét.~- Érzem, hogy el kell mennem. Egy az,
1244 2, 14| vigasztalásra van szüksége, más az, hogy a nemes halott iránt kötelességemet
1245 2, 14| akkor élõvé kell válnod, hogy gyermekét boldoggá tehesd.
1246 2, 14| megint nadragulyát ettél, hogy itt akarod hagyni a csatatért,
1247 2, 14| akarnád meglopni a halottat, hogy abból a fájdalomból, melyet
1248 2, 14| füled legyen és ezer kezed… Hogy el ne felejtsem, egy lovas
1249 2, 15| sietett újságolni a nagy hírt, hogy a röszkei komédiának új
1250 2, 15| ismerte a városban. Látszik, hogy az emberek inkább jók, mint
1251 2, 15| vagy hasznuk nincsen abból, hogy milyenek legyenek. Szegény
1252 2, 15| papok mégis azt prédikálják, hogy a világ sorja bölcs kerekeken
1253 2, 15| a Buttler-ház környékét, hogy meghallják a részleteket.
1254 2, 15| hát józan ésszel föltenni, hogy Buttler akaratával történt
1255 2, 15| megengedtek neki), látta, hogy Dõry erõsen fogja a különben
1256 2, 15| magyarázza ezt a tanú?~- Hogy a pap összejátszott Dõryvel.
1257 2, 15| felelt Bernáth vakmerõen -, hogy ha valamelyik fa elõbb hoz
1258 2, 15| zsebekbõl.~- Hát az miként van, hogy Kázsmári és Jeszenka pandúrok
1259 2, 15| a tanúnak azt a tényét, hogy a kulcslyukon benézett?~-
1260 2, 15| Buttlerékre volt kellemetlen, hogy Vidonka nem került elõ otthon
1261 2, 15| Fáy elé, azzal a hírrel, hogy Vidonka megszökött? Hiszen
1262 2, 15| egész esti szürkületig, hogy talán csak megkerítik Vidonkát.
1263 2, 15| panaszkodott a kátyúkra, hogy fölébresztik.~- Ne sajnálja,
1264 2, 15| lámpavivõ, eldobja lámpáját, hogy az ezer darabra törik össze,
1265 2, 15| és megállítja a szekeret, hogy bevárják Istókot, mert bizonyosan
1266 2, 15| rögtön.~Közel is jártak; hogy ím megállt a szekér, hallatszott
1267 2, 15| lódobogás, majd késõbb az is, hogy Istók élénken lelkendezve
1268 2, 15| ellenben nagyra volt vele, hogy ugye, mégiscsak látta a
1269 2, 15| legjobban Bernáth örült, hogy az értékes tanú megkerült
1270 2, 15| megszúrta engem.~- Tudod-e, hogy egész nap kerestünk? Hát
1271 2, 15| egész nap kerestünk? Hát hogy kerültél oda, te szerencsétlen?~
1272 2, 15| én szívem is hánykolódta, hogy kellene az én mámikámat
1273 2, 15| bele.~- De isten csodája, hogy meg nem fúltál, a széna
1274 2, 15| Most sem értem a dolgot. Hogy lehetett az? Honnan kaptad
1275 2, 15| nemzetes uram adja tanácsot, hogy csináljunk a szekért? Mondok
1276 2, 15| Két huszár is veled megy, hogy valami bajod ne történjék
1277 2, 15| Vidonka. Eleinte hencegett, hogy így, úgy, õ egyedül akar
1278 2, 15| mikor aztán észrevette, hogy a huszárkíséret nem pusztán
1279 2, 15| deliquenst. Igaz ellenben, hogy egyébként megadták neki
1280 2, 15| öröm a Buttler-palotában, hogy megkerült, de volt nagy
1281 2, 15| azután bevárják, közreveszik, hogy a testéhez senki se férhessen,
1282 2, 15| makk a tromf, s dacára, hogy egész éjjel nem aludt, és
1283 2, 15| valamint ama kísérletekrõl is, hogy Dõry õt pénzbeli ígéretekkel
1284 2, 15| név alá kívánta rejteni, hogy a kanonokoknak égfelé meredt
1285 2, 15| egy csomó festékrontó), hogy az arcképét lefessék, a
1286 2, 15| volt Ungon-Beregen, azaz hogy éppen Ung felé robogott
1287 2, 16| ostoba, de attól tartok, hogy õ nem látja, ami a víz tükrében
1288 2, 16| úszva, hol a fák vannak, hogy a fáknak voltaképpen nincs
1289 2, 16| örök idõktõl, miért hiszi, hogy a becsület fehérségét az
1290 2, 16| ha valaki megteszi: ugyan hogy tud aludni tõle? De azért
1291 2, 16| mindegy, mi mégis úgy látjuk, hogy azóta õ tiszteletre méltóbb.~
1292 2, 16| undort keltett iránta, de hogy most ráadásul a rivális
1293 2, 16| látogatta meg, s panaszkodott, hogy nem bír elõlépni.~- Lesz
1294 2, 16| Dõry -, mert biztosíthatom, hogy a legközelebbi napokban
1295 2, 16| megtoldván még azzal is, hogy Maszly, az asztalos ennek
1296 2, 16| fõtt egyébben a fejük, mint hogy patronusokat gyûjtsenek,
1297 2, 16| onnan is. Mégiscsak szép az, hogy minden ember õreá gondol.
1298 2, 16| és ígérgetõ intervenciók, hogy elkeseredetten kiáltott
1299 2, 16| a vízi poloska a fákról, hogy az ügyvédek floskulusaira,
1300 2, 16| emlegették négy vármegyében, hogy Szûcs ügyvéd ezt meg azt
1301 2, 16| megerõtleníté ama hatalmas érvekkel, hogy Vidonka teljesen meg van
1302 2, 16| azt várta volna az ember, hogy legalábbis egy Demosthenest
1303 2, 16| mellett, három ellene (de hogy melyik ide, melyik oda,
1304 2, 16| fojtott hangon:~- Tekintve, hogy a szavazatok megoszlottak,
1305 2, 16| Földindulás nem támadt, hogy a palotát rommá tegye. Az
1306 2, 16| midõn a hírt megtudták, hogy éjjel beverték a kanonokok
1307 2, 16| korona úgy fénylett a fején, hogy szinte kápráztató volt,
1308 2, 17| FEJEZET~RÜGYEK A HÓ ALATT~Hogy miért kellett ennek így
1309 2, 17| tudja. Bizonyos csak az, hogy így vagy úgy, egy napon
1310 2, 17| intézte Fáy az ítélet után, hogy kész-e várni Buttlerre,
1311 2, 17| csontot. Szinte hihetetlen, hogy mennyit elbír belõle az
1312 2, 17| ember. Vannak konstrukciók, hogy mindegy nekik, akár egy
1313 2, 17| Buttler el se bírta képzelni, hogy õ túlélhessen egy marasztaló
1314 2, 17| uradhoz, hadd lássa a világ, hogy ott lakol.« Ott kuncsorgott,
1315 2, 17| fölkereste a grófot, és rábírta, hogy miután az asszony csakugyan
1316 2, 17| és gavallérja nem teheti, hogy a saját nevét ne honorálja,
1317 2, 17| Buttler erre kijelenté, hogy feleségének nem ismeri el,
1318 2, 17| megengedi Dõry Máriának, hogy erdõteleki kastélyát lakhelyül
1319 2, 17| de olyan föltétel alatt, hogy a többi kastélyába a lábát
1320 2, 17| dologra vigyázott nagyon, hogy a röszkei pap nem fog-e
1321 2, 17| fürösztötte, elannyira, hogy sohase volt úgy a ház, hogy
1322 2, 17| hogy sohase volt úgy a ház, hogy négy-öt Buttler családtag
1323 2, 17| adtak az erdõteleki háznak, hogy a hevesi nemesség legelõkelõbb
1324 2, 17| gróf uram, mert azért, hogy senki jószága vagyok, hogy
1325 2, 17| hogy senki jószága vagyok, hogy van is uram, nincs is, az
1326 2, 17| szereti. Ebbõl következik, hogy nem szereti a papot sem,
1327 2, 17| valami olyan szél jöhet, hogy hozzád fújja a hamuját,
1328 2, 17| úrnak, mert az a gyanúm, hogy Mária asszony immár elvette
1329 2, 17| felõlük semmit. Azon volt, hogy Buttler a közügyekbe merüljön,
1330 2, 17| Buttler a közügyekbe merüljön, hogy életét elirányítsa a meddõ,
1331 2, 17| pozsonyi országgyûlésre, hogy kóstolja meg a politikát.
1332 2, 17| két föllebbezési fórum is, hogy a házasság érvényes.~- No,
1333 2, 17| ki van a madzagja oltva, hogy mindenki belenyúlhasson;
1334 2, 17| ugyanis meghalt (azt mondták, hogy a pálinka gyulladt meg benne),
1335 2, 17| de csak a fejét rázta, hogy nem kér belõle, mert mint
1336 2, 17| lelkét, kinyilvánítván, hogy nagy teher nyomja, melyet
1337 2, 17| Töredelmesen bevallotta ezek után, hogy õ Egerben a szentszék elõtt
1338 2, 17| több ízben kijelentette, hogy nem kell se lelkének, se
1339 2, 17| valami politúros bútorba, hogy így, hogy úgy, szót sem
1340 2, 17| politúros bútorba, hogy így, hogy úgy, szót sem érdemel a
1341 2, 17| inkább csak azért jött, hogy kijárhassa magát egy kicsit.
1342 2, 17| ételnél felpanaszolta, hogy a rántott csirkét akkoriban
1343 2, 17| õnála a fiatal urak, és hogy minden veszedelem ebbõl
1344 2, 17| olyan pajkos lett egyszerre, hogy beleült vacsora után az
1345 2, 17| nagyasszony pedig úgy nevetett, hogy a könnye is kicsordult:~-
1346 2, 17| Az pedig úgy nekibuzdult, hogy maga ment le a pincébe,
1347 2, 17| lehetett róla lebeszélni), hogy van õneki ott, azt mondja,
1348 2, 17| emlékszik, de amint észrevette, hogy az neki szól, isten tudja
1349 2, 17| facsarta úgy meg a szívét, hogy elfakadt sírva - pedig azóta
1350 2, 17| haldokló bûnös asszony. Hogy a boldogsághoz vezetõ
1351 2, 17| csatlós várt a levélre, hogy egy perc se vesszen, s vitte
1352 2, 17| ringatja.~Elkezdte faggatni, hogy mivel okozhatna neki örömet.
1353 2, 17| elébe annyi aranytárgyat, hogy húsz csóka se hoz össze
1354 2, 17| hozzá Piroska, kitalálván, hogy valami csekélyebb tárgyat
1355 2, 17| négy-öt szálat a hajából, hogy a kislányomnak az imádságos
1356 2, 17| kedveskedve. - Nem hittem volna, hogy ilyen rossz ember.~Hanem
1357 2, 17| az arany hajakat, aztán, hogy õ is erélyes legyen, nagy
1358 2, 17| Buttler gróf úr, ha tudná, hogy mim van?~Piroska mosolygott.~-
1359 2, 17| de aztán eszébe jutott, hogy voltaképpen Röszkét, nem
1360 2, 17| édes reményt hagyva ott, hogy abból egy szerelmes leány
1361 2, 18| tábor a fegyvereihez nyúlt, hogy újra sorompóba álljon egymás
1362 2, 18| protestánsok gúnyolódtak, hogy a papság közt mekkora a
1363 2, 18| állítólag kinyilatkoztatta, hogy ha reparáció nem történik,
1364 2, 18| indignáció oly nagy volt, hogy annak nyomása alatt a király,
1365 2, 18| Fáyt:~- Azt mondja Seneca, hogy nincs az istenek elõtt kedvesebb
1366 2, 18| és senki se nyúlna hozzá, hogy kicserélje! Az ultramontánizmus
1367 2, 18| nyomorgatott a jezsuita, hogy gyapjat eresszen, holnap
1368 2, 18| egy oroszlánt ingerelt, hogy valakit szétmarcangoljon,
1369 2, 18| egy bolhával veszõdött, hogy esetleg egy asszonynak az
1370 2, 18| Azt mondják, szép.~- Hogy igen szép.~A fõhercegasszony
1371 2, 18| botránytól.~- Félek, Lõrinc atya, hogy ön túlbecsüli erõmet.~-
1372 2, 18| cselekednie.~Nyilvánvaló, hogy mit súghatott, mert rá egypár
1373 2, 18| Ungvárra, a fõispánhoz, hogy Mária Erzsébet fõhercegné
1374 2, 18| végzett a fõispán, mutatja az, hogy Bernáthné nagyasszony és
1375 2, 18| tisztességesen viseld magad, hogy szégyent ne hozz a nyakamra,
1376 2, 18| belsõ embernek megjelented, hogy megérkeztünk, érted-e, hogy
1377 2, 18| hogy megérkeztünk, érted-e, hogy megérkeztünk, és várjuk
1378 2, 18| eszedben tartsd az úton, hogy értelmesen elmondhasd itthon.~
1379 2, 18| is jött azzal a hírrel, hogy kenõasszonyt nem kapott,
1380 2, 18| megmondtam.~- És mit üzent?~- Hogy, azt mondja, van szoba.~
1381 2, 18| tenyerét a huszár képéhez, hogy kék és zöld szikrákat hányt
1382 2, 18| Sieben Kurfürst« kapusát is, hogy odataláljon.~De most el
1383 2, 18| hol kell jelentkeznünk, hogy õfensége Mária Erzsébet
1384 2, 18| szalmakalapját, lecsapta az ásót, hogy majd õ elvezeti õket. Elöl
1385 2, 18| nagyasszony abban a hitben, hogy itt elmarad, a zsebébe nyúlt,
1386 2, 18| gondolta volna a világon, hogy fejedelmi ágyból valók.
1387 2, 18| jobban megnézi. Az igaz, hogy sokáig kell nézni, míg megtetszik.
1388 2, 18| volna rá idõ és hozzá lélek: hogy bizonyosan ez a legújabb
1389 2, 18| lépésnél félni lehetne, hogy egyszerre leesik a válláról,
1390 2, 18| legurul a földre. (Vagy, hogy csak a Mária Antoinette
1391 2, 18| apró csirkéje, libája, és hogy azokat is szoptatják-e az
1392 2, 18| tudom, fenséges asszonyom, hogy lesz. De az az egy bizonyos,
1393 2, 18| De az az egy bizonyos, hogy a fenségetek országaiban
1394 2, 18| aztán megígértetvén magának, hogy a családi határozatról legközelebb
1395 2, 19| érte, aminő a mesékben van, hogy aki belenéz oda, ahová akar,
1396 2, 19| meg az olyan kis szaruért, hogy az ember csak a füléhez
1397 2, 19| lakója, aki szintén tudta, hogy Horváth Piroska a nádorhoz
1398 2, 19| ajánlatán. Nagy dolog az, hogy most ilyen patrónushoz jut
1399 2, 19| intés lesz mindenkinek, hogy az udvari körök szeszélye
1400 2, 19| egyhangúlag elhatároztatott, hogy Piroskát a nagyasszony Péter-Pál
1401 2, 19| vinni nagy sürgetéssel, hogy a Szimáncsiné halálos ágyánál
1402 2, 19| az a két nagy baja van, hogy sokba kerül, és hogy visszalõnek
1403 2, 19| van, hogy sokba kerül, és hogy visszalõnek benne - különben
1404 2, 19| viszont azt bizonyították, hogy Szimáncsiné az utolsó idõkben
1405 2, 19| után legjobban bízott Fáy, hogy a Buttler menyasszonya az
1406 2, 19| jezsuiták megsúgták Fischernek, hogy a szép kisasszony nemsokára
1407 2, 19| kering abban a világban, hogy ha száz szíve volna is,
1408 2, 19| valóságos sportot csinált abból, hogy kérõket fogjon neki, de
1409 2, 19| így!~Rögtön fogatni akart, hogy Bécsbe megy, és hazahozza
1410 2, 19| gondolnám, méltóságos uram, hogy volna valahol olyan nép,
1411 2, 19| mást. Mondta az ötvösnek, hogy reszelje le. De míg az a
1412 2, 19| kereste, azt határozta, hogy mégiscsak maradjon, hiszen
1413 2, 19| lehelnek sehol annyi oxigént, hogy szabadon, boldogan lélegezhessék,
1414 2, 19| füveken nincs annyi harmat, hogy a bánatát lemossa, a tenger
1415 2, 19| morog olyan hangosan sehol, hogy szívének fájdalmas dobogását
1416 2, 19| körül olyant, aki tudja, hogy ki voltam.~Idegen titkárt,
1417 2, 19| akarta hitetni magával, hogy nem emlékszik többé Buttler
1418 2, 20| Szolgák szaladtak a temetőbe, hogy nem kell a kriptaajtót befalazni,
1419 2, 20| egyszerre csak elhatározta, hogy nem megy vissza Bécsbe,
1420 2, 20| végezte a gazdászatot.~Igaz, hogy a halál balra is kaszál,
1421 2, 20| kevés vigasztalás annak, hogy az illető ágyú maga is megrepedt
1422 2, 20| megrepedt már azóta.~Mondják, hogy a temetésén egy lélek se
1423 2, 20| föl, azzal az ígérettel, hogy ha ő (Pyrker) találna lenni
1424 2, 20| is megmondta Buttlernek, hogy Pyrker és Fáy már ebben
1425 2, 20| öregeket?~- Ó, istenem, hogy mindennek el kell múlni.
1426 2, 20| élesztgette.~- Hiszen tudom én, hogy azt nehéz megállni, én is
1427 2, 20| mert olyan helyes leány, hogy a minap alig egy óráig volt
1428 2, 20| nénédnek úgy megtetszett, hogy odavan azóta érte.~- Nem
1429 2, 20| szemfüles, amint észrevették, hogy Buttlerék Pyrker mellett
1430 2, 20| Buttler a homlokára ütött. Hogy ez elõbb nem jutott eszébe.
1431 2, 20| bejött, és fejcsóválva nézte, hogy a gróf egy vasládát nyit
1432 2, 20| idealista és oly gazdag, hogy a pénzrõl nem volt helyes
1433 2, 20| vigye el a perszonálishoz, hogy ajándékba küldöm a Ludovika-Akadémiára.
1434 2, 20| de mindig kisült utólag, hogy csak vakaróztak. Imitt-amott
1435 2, 20| udvarhoz hallatlan pompával, hogy az egész Róma errõl beszélt.
1436 2, 20| meg bírta õket nyergelni, hogy mire Buttlerék hazaértek,
1437 2, 20| Nogáll uram mondhatná meg, hogy mennyit fûtött fel.)~Az
1438 2, 20| egyenesen a szeme közé vágta, hogy adós fizess, a megsemmisítés
1439 2, 20| úgy áll, kedves grófom, hogy amit ön kíván, az merõ lehetetlenség.
1440 2, 20| közt folyt. Igen szomorú, hogy a hadihajón, amelyet elsüllyesztettünk,
1441 2, 21| sem adhatja már a szavát, hogy Piroskához nem közeledik
1442 2, 21| keresgélt a helynevek közt, hogy van őneki még egy birtoka,
1443 2, 21| komornyikja megkérdezte, hogy akar-e vacsorálni?~- Nem.~-
1444 2, 21| akarja. Elgondolta magában, hogy mily érdekes volna a halállal
1445 2, 21| az erdõteleki asszonyt.« Hogy meg volna mindjárt oldva
1446 2, 21| megéhezett, alig várta, hogy valami falut érjenek. A
1447 2, 21| szénacsomó, zaboszsák mutatta, hogy valami utasé.~Ugyan él-e
1448 2, 21| az édes arcot, és érezte, hogy mozdulni se tud.~- Maga
1449 2, 21| szomorúan.~- Mondhatná, hogy: minket - igazította kis
1450 2, 21| megengedi.~- Milyen különös, hogy mi most itt találkozunk.~-
1451 2, 21| Azt hihetnék az emberek, hogy össze voltunk beszélve.~
1452 2, 22| de mindig azt gondolom, hogy még jobban is csalódhattam
1453 2, 22| azt mondják a szakértõk, hogy még jobban is meglõhették
1454 2, 22| csakugyan el kell hinnem, hogy szellem. És miért nem eszik?~-
1455 2, 22| mit gondolt ki? Elhiheti, hogy az engem is érdekel!~- Nem
1456 2, 22| szilaj erõ lüktetett.~- Hogy mondhatja azt? - rebegte
1457 2, 22| Bécsben az ezüst hajót, hogy ne várjam többé? Ön szeret
1458 2, 22| hosszú során megvolt anélkül, hogy csak egyszer is látott volna?
1459 2, 22| ne rázza a fejét, tudom, hogy ön ígéretet tett erre nézve.
1460 2, 22| hegyeket zúznak össze, nem hogy a szavak kötnék le õket.
1461 2, 22| madáré.~S az volt a különös, hogy most a Piroska támadására
1462 2, 22| gyógyított a lelkén.~Ahelyett hogy védte volna magát, nem szólt
1463 2, 22| esztendõ óta hordozom magammal, hogy átadjam egyszer, mert magát
1464 2, 22| csak azért a reményért, hogy egy imádott arcot megláthassak,
1465 2, 22| csak annyit bírtam elérni, hogy hallottam felõle, mert akkor
1466 2, 22| lázasan, ábrándosan -, hogy ott voltam Egerben, mikor
1467 2, 22| szolgálatba Bozoson Buday uramhoz, hogy titkon ismét láthassam.~-
1468 2, 22| kezeivel az asztalba fogózott, hogy nem álmodik-e?~- Négy-öt
1469 2, 22| rajta.~Nézte, de csak éppen hogy rápillantott, szeme lángot
1470 2, 22| megdicsõült, és amint lehajolt, hogy háladatosan megcsókolja
1471 2, 22| hamar! Nem látja az ablakon, hogy itt jön már Tóth uram a
1472 2, 22| szemléletébe.~- Hát hiszi-e már, hogy szeretem? - kérdezte Piroska.~-
1473 2, 22| vagyok.~- Hát elmondja-e már, hogy mit gondolt ki?~- Mindent,
1474 2, 22| annak konstatálása után, hogy sõt élénken beszélget valami
1475 2, 22| olyan szerelmesek ezeken, hogy a hû szíveik kiugranak a
1476 2, 22| hát eljöttem, Tóth uram, hogy megegyem azokat a csirkéket,
1477 2, 22| az éjjel szarkákkal, meg hogy Napóleon visszajött az
1478 2, 22| Mert a szentnek se hiszem, hogy meghalt volna. Csak a papok
1479 2, 22| ragaszkodva ahhoz a nézetéhez, hogy a nagy Napóleon egyszer
1480 2, 22| számítom, mindennap gondolom, hogy egy hajszállal megint nagyobb.~
1481 2, 22| egy kicsit bosszankodott, hogy nem beszélgethet miatta
1482 2, 22| nagy úr és mégsem kevély! Hogy elbeszélget az emberrel!~
1483 2, 22| s elérkezett az a pont, hogy befogtak az urasági hintókba.
1484 2, 22| keringett, azalatt azt nézte ki, hogy mivel kedveskedhetnék a
1485 2, 22| a bimbók pedig pirosak.~Hogy dobogott a szíve, mikor
1486 2, 22| elkísérte volna, de észrevevén, hogy egyedül akarnak lenni, megállt
1487 2, 22| két szelíd galamb. Várta, hogy talán visszafordulnak és
1488 2, 22| éldelegve a mai nap emlékein. Hogy mennyire ízlett Buttlernek
1489 2, 22| derék asszony vagy, anyjuk, hogy idáig eltartottad.) A pitvarban
1490 2, 23| pazar fényt fejtett ki, hogy az öreg Buday aggódni kezdett: »
1491 2, 23| porcelánnak az a sorsa, hogy egyszer a szobaleány összetöri.~-
1492 2, 23| krónika följegyzé róla, hogy elterpeszkedve ült és szundikált
1493 2, 23| második nagy tékozlója, hogy azontúl ellensége lett.~
1494 2, 23| Némelyek azt jósolták, hogy ha ez így megy, négy év
1495 2, 23| Kezdték már nézegetni, hogy használható-e az írása?~
1496 2, 23| dolgozik benne. Nem akarja, hogy a felesége, meg annak a
1497 2, 23| nagyon tudhat.~Valószínû, hogy ez utóbbiak jártak legközelebb
1498 2, 23| pontosan tudnám kiszámítani, hogy az utolsó órám utolsó negyedében
1499 2, 23| Bécsbe.~Azt is mondogatta, hogy nem jól érzi magát, szédülései
1500 2, 23| magát, szédülései vannak, hogy orvost megy konzultálni.~
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1543 |