Rész, Fejezet

1501   2,  23|             ment fel, mint Bóth mondja, hogy a palotáját eladja. Hogy
1502   2,  23|                hogy a palotáját eladja. Hogy mit csinált ott, sohase
1503   2,  23|           megtudni, csak az a bizonyos, hogy a palotát eladta egy Blind
1504   2,  23|               aztán csak az a bizonyos, hogy három királyok napján zúzmarás
1505   2,  23|               Bóthtól Budaynak Bozosra, hogy Buttler János gróf meghalt
1506   2,  23|                minden állomásra Bécsig, hogy a koporsó gyorsan érkezzék;
1507   2,  23|      fogyasztott el, elõrelátható volt, hogy ez lesz a vége.« Az általános
1508   2,  23|                 pedig oda csúcsosodott, hogy jól járt szegény, úgyse
1509   2,  23|               olyan könnyen megszokják, hogy ne legyen a világon párdányi
1510   2,  23|               túlsó oldalán levõ kapun, hogy a bámész népek ne tudhassanak
1511   2,  23|             nagyjában némi részleteket, hogy a gróf eladta a bécsi házát,
1512   2,  23|                 érezte magát a szívére, hogy végrendeletet csinált, amelynek
1513   2,  23|                  agg szolgádat, mintsem hogy én temessem el õt?~Sok vigasztaló
1514   2,  23|  szertekalandozának szomorú gondolatai. Hogy még csak el se búcsúzott
1515   2,  23|                Csodálatos vágya támadt, hogy még egyszer meglássa és
1516   2,  23|                 még egyszer meglássa és hogy még egyszer szemtõl-szembe
1517   2,  24|                 akkor õ is tudni fogja, hogy mi az a gally.~- Kicsoda
1518   2,  24|            egy-egy új kocsi berobogott. Hogy az ablak átlátszó maradjon,
1519   2,  24|              Bornócról, és elújságolta, hogy a kisasszonya megbetegedett,
1520   2,  24|                 fölé kapaszkodának úgy, hogy fejen fej bámult minden
1521   2,  24|            lehetett volna sehol belõni, hogy fejet ne találjon.~Csakugyan
1522   2,  24|         huszárõrség épp most vonult el, hogy ott künn sorakozzék a többiekhez,
1523   2,  24|                onnan a kaméliakoszorút, hogy az leesett a lovagterem
1524   2,  24|             fejét fölemelte kevélyen:~- Hogy merészkedik ön? Ki ön? -
1525   2,  24|          papoknak. És mondja meg nekik, hogy ön ölte meg õt.~Még egy
1526   2,  24|            leírni az egész szertartást, hogy öntötték az országutak még
1527   2,  24|              élõ és holt instrukcióval, hogy öreg napjaira nyugodtan »
1528   2,  24|        számtalan adományairól kitûnnék, hogy valamelyik olyan egyletnek
1529   2,  24|                 vittek a jobbágyok úgy, hogy a sor eleje már Dobóruszkán
1530   2,  24|              ugyan nem férhetett közel, hogy a koporsót láthassa. Maga
1531   2,  24|            pedig bizony nem azért jött, hogy a pocakos nagy urak hátát
1532   2,  24|         nyílással, az az ötlete támadt, hogy ha õ felmenne a házikó padlására,
1533   2,  24|          paripát, sõt még talán azt is, hogy odakerült-e az õ gallya
1534   2,  25|                 uram azzal a célzattal, hogy a kezében levõ nagy kulccsal
1535   2,  25|             okából.~De éppen kapóra jõ, hogy említém nemzetes Tóth György
1536   2,  25|                haj, az éppen elég volt.~Hogy azt mondja, úgy volt az,
1537   2,  25|             Tudja-e, szekretárius uram, hogy én megnéztem az éjjel a
1538   2,  25|                 Bóth olyan tekintettel, hogy a vért fagyasztotta meg.~-
1539   2,  25|       Napóleonról is, sohase hiszik el, hogy azok tényleg meghaltak,
1540   2,  25|                 vidékrõl, az országból, hogy soha annak többé még a hírét
1541   2,  25|            csibuk kéklõ füstje mellett, hogy él a világ valamely csendes
1542   2,  25|                 poharat tesznek fel, és hogy, amint azokból iszogatnak,
1543   2,  25|          nemigen ért el, amit az mutat, hogy a koporsót (pedig volt szó