1-500 | 501-1000 | 1001-1346
Rész, Fejezet
1 1, 1 | következnek. Annyira biztosak és hívek az események egyes
2 1, 1 | szükségesnek megváltoztatni és semmi cirádát, semmi írói
3 1, 1 | szomszéd megyébe, Bornócra, és közvetlen ebéd után érkeztek
4 1, 1 | nagyon is csekély súlyú és terjedelmű.~Mindegy, a diákok
5 1, 1 | mindenféle ólak, lészák és ölfarakások közé szaladtak
6 1, 1 | fiúra, aki fölszedte őket, és azzal mulatta magát, hogy
7 1, 1 | az egyik szoknyában járt és a csípõjén tartotta az egyik
8 1, 1 | ellenben nadrágban járt, és az egyik kezével a pipaszárat
9 1, 1 | parittyaszíjat, követ tett bele, és meglóbázván azt a levegõben,
10 1, 1 | a saját tengelye körül, és összeesett. Éppen a kis
11 1, 1 | fejû odalépett a fiúhoz, és vállon veregette.~- Ezt
12 1, 1 | összeszedte az elesett állatokat, és vitte be nagy diadallal
13 1, 1 | akit pedig rendesen nagyobb és gonoszabb csínyekre tart
14 1, 1 | szolgabíró báró Dõry István uram, és abban a szent pillantásban,
15 1, 1 | ült a kastélya tornácán, és a bényei elöljárósággal
16 1, 1 | öregbíró, Koppantó Gábor és Szabó Mihály esküdtbeliek
17 1, 1 | katonaviselt ember, pedig az volt, és sok tarka macska nyomhatta
18 1, 1 | Tengereket, országokat bejárt, és sehol se hagyott jó hírnevet.
19 1, 1 | mi nyakunkon.~Szóval élt, és jól megszedte magát a nép
20 1, 1 | egyebet nem, hát hangot.) - És hová tették azt a tömérdek
21 1, 1 | Bényén tartotta a korsót. És a környék se jobb. Itt barangol
22 1, 1 | Jánosik tizenketted magával, és mindenrõl tud. A múlt héten
23 1, 1 | emberének két oldal szalonnát, és küldje el számára az új
24 1, 1 | együtt a levélhordó-cigány, és az inas odatette, anélkül,
25 1, 1 | csak mosolygott könnyedén és titokzatosan.~- Gondoskodva
26 1, 1 | Hm - felelte az öregbíró és körülnézett, hogy nem hallja-e
27 1, 1 | elnevette magát a báró, és elbocsátá békén az elöljáróságot.
28 1, 1 | szóba, minthogy nagy fecsegõ és kíváncsi ember vala.~- No
29 1, 1 | No hát, szaladj el értük, és hozd ide õket ebédre.~Már
30 1, 1 | haragosan hányta a karikákat és pöfögött, mikor a hajdú
31 1, 1 | méltóságos Dõry báró tisztelteti, és szívesen látja ebédre. De
32 1, 1 | kocsmárossal akartak végezni, és nagy diplomáciával megkör
33 1, 1 | csirke már meg van ölve, és az mégis kár.~Erre csakugyan
34 1, 1 | aztán megsimogatta a hasát, és nem minden neheztelés nélkül
35 1, 1 | húszéves ismerõsöket vesztene, és szívükre kötötte, hogy visszafelé
36 1, 1 | az élõk lesznek holtakká.~És ezek a kastélyok, ezek a
37 1, 1 | sokat ér. Kártyázik, pipázik és böfög. Ez a gazda. De a
38 1, 1 | ajánlatára látatlanban, és holnap eladja megint, ha
39 1, 1 | embereket, akik azelõtt voltak, és embereket, akik ezután lesznek.
40 1, 1 | E fészkekbõl kezdõdnek és futnak össze azok a szálak,
41 1, 1 | integettek utána õsz hajú urak és matrónák, selyemcipõs hajadon
42 1, 1 | egy-egy barackfa nyílott, és egypár fenyõ mosolygott
43 1, 1 | a kutyának (a földnek), és hogy teszem bolonddá. Megtermi
44 1, 1 | május végére kellene neki, és már most hozza áprilisban,
45 1, 1 | sablonok. Valósággal unalmasak és szomorúak. A boldogtalan
46 1, 1 | jobbágyoknak nézik a növényeket is, és velük is kezdik a kegyetlenkedést.
47 1, 1 | tetszik, ahol anya a föld és nem szolgáló. Önként tárja
48 1, 1 | beültet egy ág muskátlit, és ha akarja, meghozza, ha
49 1, 1 | túlságos hidege a fikusznak. És mindenik boldogtalan és
50 1, 1 | És mindenik boldogtalan és rabszolga. Elsatnyulva,
51 1, 1 | bólingatnak egymásra a citromfák és a szegény különféle egzotikus
52 1, 1 | amit más föld gondolt ki, és más ég festett meg azelõtt.~
53 1, 1 | Az egyik diák észrevette, és megkérdezte a hajdútól:~-
54 1, 1 | másik -, ha kisasszony van és ha gitárja van, akkor bizonyosan
55 1, 1 | bizonyosan stammbuchja is van, és ha egyszer stammbuchja van,
56 1, 1 | bíborpalástjában ül égi trónján, és jelenti, hogy II. Rákóczi
57 1, 1 | Rákóczi Ferenc megérkezett és a mennyország kapujánál
58 1, 1 | státus-férfi, dühbe jött, és a professzor felé fordult: »
59 1, 2 | MÁSODIK FEJEZET~BÁRÓ DŐRY ÉS CSALÁDJA~Ugyanakkor föltűnt
60 1, 2 | jött fiatal vendégei elé, és már messziről nyújtotta
61 1, 2 | nevezetes esetet.~- Ah, és hogy tudnak tettetni ezek
62 1, 2 | kényszerít«, mire szelíden és udvariasan viszonzá a mi
63 1, 2 | apád pedig hozzám hajolt, és fülembe súgta: »Mindig azt
64 1, 2 | Szolgálatjára, bátyámuram.~- És a Jancsi öcsém is veled
65 1, 2 | tekintetes Fáy István úr.~- És mikor akartok hazaérni?~-
66 1, 2 | frizurákkal: két lelógó és göndörített fürt kétfelõl
67 1, 2 | mert így viselik Párizsban, és mert mégiscsak nõi test
68 1, 2 | okos ember, hogy mi van és hol van.~Az öreg úr sietett
69 1, 2 | határozottan érdekes volt, és az arabs paripákra emlékeztette
70 1, 2 | volt egy hetedik teríték is és egy karszék odatéve. Amint
71 1, 2 | is kijött az asztal alól, és fölugrott a székére. Mind
72 1, 2 | utazásaiból hozott haza Borneóból, és azóta kényeztette, szoktatta
73 1, 2 | Mariska kisasszony felkelt, és egy asztalkendõt kötött
74 1, 2 | baronesznek. A Kipi megértette, és elkezdte fújni az utálatos
75 1, 2 | Mariska fejében termett, és általa kolportáltatott a
76 1, 2 | csimpánzt Borneóból. A hús és a fõzelék alatt áttért a
77 1, 2 | díszítették, kardok, tõrök, puskák és buzogányok, az ebédlõi képek
78 1, 2 | Pál apostol Rómába indula, és hogy egy bot volt a vállán
79 1, 2 | szomszédot Fülöp helyett, és az rendesen meg is itta
80 1, 2 | vendégeim jól mulassanak, és el ne kerüljék máskor Dõry
81 1, 2 | kacagott, hogy a hasát fogta, és csak azt kérdezte aggodalmasan,
82 1, 2 | bizony énekelték némelyek.~- És igaz-e, hogy Thugut betiltotta
83 1, 2 | legalább nincs betiltva. És most azt éneklik széltében
84 1, 2 | a következõ zagyvalékra, és fújta olyan lelkesedéssel,
85 1, 2 | csimpánzban is megmozdul valami, és sietve igyekszik valahogy
86 1, 2 | Madame Malipau elvörösödött, és röstelkedve hagyta el az
87 1, 2 | különösen vegyültek el erények és hibák. Nem volt vele tisztában
88 1, 2 | háznál, õ tanítván zenére és egyéb szép ismeretekre a
89 1, 2 | belõle, egy szent püspök és egy istentelen lator.«~A
90 1, 2 | Mariska baronesz mellé, és »disztrahálni« próbálta.
91 1, 2 | felé. Tartotta a pamutot és nézte a leányzót. Hiszen
92 1, 2 | ma mégis kivételt tett, és beszélgetett a diákokkal.
93 1, 2 | Mert legenda van errõl, és igaznak bizonyul. Családom
94 1, 2 | ebben van valami igaz.~- És tudja-e - fecsegte a leány -,
95 1, 2 | kárhoztatva, ott bolyong és vezekel a szelleme. Ha egyszer
96 1, 2 | ez a vezeklés véget ér, és megtisztul a lélek, a család
97 1, 2 | Nem gondolkoztam errõl. És maga hisz?~- Mindenesetre.
98 1, 2 | maga hisz?~- Mindenesetre. És ha itt maradnak estére,
99 1, 2 | Unatkoznak az emberek, és igen kíváncsiak. Mint a
100 1, 2 | de hát még az irigység. És az a vén gonosztevõ az úton
101 1, 2 | kik voltak valamennyien.~És nem is érdemes leírni a
102 1, 2 | pedig »hogy tetszik«-et és »haragszom rád«-ot játszottak
103 1, 3 | társasélet igen szegényes és sivár volt, kivált az asszonyok
104 1, 3 | volt, kivált az asszonyok és a férfiak közti viszony.
105 1, 3 | urak vadásztak, kártyáztak és ittak, ha szomjasok voltak,
106 1, 3 | szeretõje, aki most van, és legfölebb még egy harmadik,
107 1, 3 | Inkább csak testbõl álltak és kismértékben némi lélekbõl.
108 1, 3 | érintkezett, akik meghallgatták, és olyanokkal, akik kiadták
109 1, 3 | egy órát. Dehogy érezte. És hogy az érem másik oldalát
110 1, 3 | szemében kétféle nõ volt: szép és csúnya, kikapós és becsületes,
111 1, 3 | szép és csúnya, kikapós és becsületes, de ez a klasszifikáció
112 1, 3 | túl mind csak öregasszony és mind egyforma: viszi a háztartását,
113 1, 3 | egyforma: viszi a háztartását, és pofozza a vászoncselédséget,
114 1, 3 | Récamier-k, a Geoffrinok és azoknak a kisebb-nagyobb
115 1, 3 | társalgásukkal derültté és vonzóvá varázsolják a kis
116 1, 3 | megosztják urukkal a gondokat, és esetleg örökösöket szülnek
117 1, 3 | mely csak addig díszlik és illatozik, míg le nem szakítják
118 1, 3 | illatozik, míg le nem szakítják és azontúl még egy napig. De
119 1, 3 | legbecsesebb nyalánkság. És hogy a megfinomodott Ádám
120 1, 3 | de hogy az összes fákban és virágokban gyönyörködjék.
121 1, 3 | egyszerûek, igénytelenek voltak.~És végre hogy állunk ma? Hát
122 1, 3 | gyöngédségükkel, gyermeteg lelkükkel és szerénységükkel, de ama
123 1, 3 | Geoffrinok, De Lespinasse és Le-Deffond márkizok még
124 1, 3 | szakasztott az a kapitány, és tegnapelõtt volt meg az
125 1, 3 | amelyik harapott, rúgott és nem akart hámba állni, -
126 1, 3 | volt jártányi ereje sem, - és egy mind a két szemére vak
127 1, 3 | hogy hát megbolondult-e, és hogy mit akar ezekkel az
128 1, 3 | gebe pedig a magyar nép.« És ez a vak ló? - kérdi a császár
129 1, 3 | gyomrát - morogta a báró, és odább ment, de a leányszoba
130 1, 3 | mégiscsak jó lesz, ha befogat, és egy levelet ír a doktornak,
131 1, 3 | balzsam. Csak maga írjon neki! És a két sárgát fogja be az
132 1, 3 | mindkét nembeli fiatalságnál, és maguktól múlnak el.~- Nem
133 1, 3 | szobalány volt mellette és Malipauné.~- Mi bajod, kis
134 1, 3 | lesz neked semmi bajod.~És elkezdte a nagy csontos
135 1, 3 | ereszteném el, ha te nem akarod. És mondjad csak, de ne haragudj,
136 1, 3 | ha átveszi a gyámjától. És azonfelül gróf. Titulus
137 1, 3 | azonfelül gróf. Titulus és vitulus. - Aki többet kíván,
138 1, 3 | is szedte a sátorfáját, és visszament a vendégei közé
139 1, 3 | Kivette a zsebkendõjét, és egy görcsöt kötött a csücskén.)
140 1, 3 | alatt, mikor Csernovics és Komáromy ütköztek, s egy
141 1, 3 | minden erdõivel, szántóival és rétjeivel. A kis kobold,
142 1, 3 | kártyában lakik, fölemelte és odahagyította az egyik gazdától
143 1, 3 | orgonaággal a hajában, és a nagy szalonból kezdik
144 1, 3 | élni kell. Köszönöm, uraim és dámáim.~- Ninini, a Medve
145 1, 3 | doktornak effajta fecsegésein, és sohase vette azokat komolyan.
146 1, 3 | javasasszonyok, tudós molnárok és mindenféle amulettek gyógyították
147 1, 3 | vámpír megharapta s meghalt, és hogy halála után följárt
148 1, 3 | hogy halála után följárt és maga is négy embert harapott
149 1, 3 | nyújtsa ki a nyelvét«, és »mutassa az üterét«, amelyekkel
150 1, 3 | kedéllyel, játszisággal és tréfával. Különösen a nemesi
151 1, 3 | Régebben katonadoktor volt, és csinos vagyont szerzett,
152 1, 3 | tajtékpipa-gyûjteménye a megyében. És hogy voltak kiszíva a pipái!
153 1, 3 | csak becsületes csimpánz, és ne tanulj ezektõl semmit!~
154 1, 3 | Bernáth Zsigmond kezét, és erõszakkal lefejtette a
155 1, 3 | a magyarázatot Mariska, és elõre indult.~A táncosok
156 1, 3 | rázta jobbra-balra a fejét, és hadonászott a kezével.~-
157 1, 3 | annyit mond, amennyit tud és amennyit jónak lát. Ha neked
158 1, 3 | csak mentsd meg a leányt. És mibõl gondolod, hogy nem
159 1, 3 | hogy nem lesz semmi baja - és ezzel egyelõre vagy elégedj
160 1, 3 | egyelõre vagy elégedj meg, és ne vallass, vagy hozass
161 1, 3 | vagy hozass más doktort, és nem bánom, vallasd.~- Jó,
162 1, 3 | kedvem, hát nincs kedvem, és olyan arcot vágok aminõ
163 1, 3 | útközben.~Megkezdték a whistet, és most már két asztal kártyázott
164 1, 3 | A pap szórakozott volt, és feltûnõen kerülte az orvos
165 1, 3 | Mariska Buttler mellett ült, és élénk részt vett a társalgásban,
166 1, 3 | hogy megrémíti a beteget, és még betegebbé teszi. Ha
167 1, 3 | csillagokkal.~A pap letette a kést és villát.~- Én pedig meg vagyok
168 1, 3 | különválasztható a testtõl, és megszûnjön nyomtalanul,
169 1, 3 | ahol az egyik ember jó és szerencsétlen, szegény és
170 1, 3 | és szerencsétlen, szegény és nyomorúságban van koporsó
171 1, 3 | pedig rossz, de bõségben él, és mosolyog rá az élet mindennemû
172 1, 3 | legyen egy felsõ elbírálás és egy másik világ ezek után,
173 1, 3 | istene. Ha van másvilág, és logika van benne, akkor
174 1, 3 | megfogta már a csontot, és nem engedte, játszott vele,
175 1, 3 | azelõtt molnármester volt, és mert sok lisztet lopott
176 1, 3 | róla.~- De hátha tud róla, és bánkódik? - szólt közbe
177 1, 3 | Hisz ha van lélekvándorlás, és a kappan lelke tudná, kiben
178 1, 3 | semmit a bûnök büntetése és az erények jutalmazása szempontjából.
179 1, 3 | bizonyítja Dõry.~- Helyesen? És miért? - vágott közbe az
180 1, 3 | voltam, nagy kutya voltam és majdnem olyan csinos gyerek,
181 1, 3 | gyönyörû özvegyasszony, és volt annak egy fitos orrú,
182 1, 3 | részébõl összehordják a pénzt és az anekdotákat. A pénzt
183 1, 3 | rosszból is megárt a sok. És a Medve is morog már, hogy
184 1, 3 | sikamlósság, utána megint fehér és megint fekete és mindig
185 1, 3 | megint fehér és megint fekete és mindig ez a bizonyos két
186 1, 3 | hanem csak a ceruzáját, és ráírta egy kis papirosra. »
187 1, 3 | melyik ezekbõl az igaz? És ezeknek a mítoszaik mind
188 1, 3 | keresztény vallás ígér.~- És hol van ennek az országnak
189 1, 3 | napon teremté a mennyet és földet, ekképpen szólván: »
190 1, 3 | szólván: »Legyen világosság!« És lett világosság, teszi
191 1, 3 | teremté Isten a holdat, napot és a csillagokat«, és most
192 1, 3 | napot és a csillagokat«, és most lesz már homályos a
193 1, 3 | teremté a csillagokat, a napot és a holdat? Nos? Vagy talán
194 1, 3 | van a kezemben, a logika, és azzal ütök.~De voltaképpen
195 1, 3 | csak levált a talpkarimája, és csörömpölve hullt le a padozatra.~
196 1, 3 | mindent összekevernek.~- És azt se hiszi, Medve bácsi -
197 1, 3 | itt járnak a világûrben, és mindent tudnak felõlünk?~-
198 1, 3 | Mindjárt eljönnek az Izsépyék, és akkor behozatom a táncoló
199 1, 4 | Zsigmond -, hogy egy lutheránus és egy katolikus pap sokszor
200 1, 4 | a katolikus pap ajtaja, és belép a lutheránus pap síri
201 1, 4 | Hát én elmondtam volna. És el is mondom, ha egyszer
202 1, 4 | leányát.) A doktor is fölkelt, és a csimpánzt köszöntötte
203 1, 4 | teljesen elérzékenyedett, és a kezeit szorongatva rebegte: »
204 1, 4 | könnyei hulldogáltak a sajt- és almahéjra, mely a tányért
205 1, 4 | betoppantak, valamint a Pista fiú és mamájuk. Már illedelembõl
206 1, 4 | a csontfogantyús botját, és búcsúzni kezdett.~- Ej ugyan!
207 1, 4 | gyalog menni. Sokat ettem, és sokat ittam.~Valóban úgy
208 1, 4 | meg levegõ kell, levegõ és levegõ. Ezt én mondom. Járjon
209 1, 4 | ámbitusra, amit õ nagyra vett, és tréfálkozva mondá:~- Úgy,
210 1, 4 | zálog, úgy éjféltájban, és már az egész fiatalság »
211 1, 4 | kergették ki; az oktalan lény, és még derogálhatna a szellemeknek.~-
212 1, 4 | ott, Bernáth, ahol van, és húzza le a gyûrûjét. Apuska,
213 1, 4 | a végén valamennyien.~- És most már jöhetnek a szellemek.
214 1, 4 | akik nem hittek benne, és azok is, akiket nem érdekelt.
215 1, 4 | látásukra, szóba nem áll velük, és nemhogy idézné õket, ellenkezõleg,
216 1, 4 | belebújjanak az asztallábba, és onnan csevegjenek velük.~
217 1, 4 | szellemeket idézni, Cagliostro és társai. De ezek még szerények
218 1, 4 | most elõ. A derék jenkik és missek majd megbomlottak
219 1, 4 | se világhírû asszonyaink, és nem vehetjük el Európától
220 1, 4 | az estélyeinkre, a teánk és a whist-partink mellé. Kapva
221 1, 4 | ami merész, ami szörnyû és hihetetlen. Aló hát, iregj-forogj,
222 1, 4 | rezegni kezd, emelkedik, és néhány ritmikus mozgást
223 1, 4 | hegyszakadékba. Pajkos egy fruska, és mindig itt lábatlankodik.~
224 1, 4 | még nincsenek beosztva, és csak ezek kóborognak a földön.
225 1, 4 | ott is vannak még mágnások és szegény ördögök.~- Éppen
226 1, 4 | sercegtek. Az asztal remegni és dobogni kezdett a padlaton,
227 1, 4 | vagy öt év elõtt halt meg, és sokszor megfordult annak
228 1, 4 | idején a Dõry-házban. Bernáth és Buttler jól ösmerték az
229 1, 4 | odafönt, ha nincsenek foglyok és nyulak!)~- Nem beszélhetnénk
230 1, 4 | hitetleneké is, a csodásnak és természetfölöttinek a varázsától
231 1, 4 | tisztelendõ. - A médium oly szíves és közlékeny.~Senki se vállalkozott.
232 1, 4 | Így szoktak. Bekukkannak és elmennek. Még szép tõle,
233 1, 4 | a könyökével; nyikorgott és recsegett, mintha sírna,
234 1, 4 | volna.~- Csend, hölgyeim és uraim! Lássuk, mit jelent
235 1, 4 | csinálta ezt a turpisságot?~- És mégis furcsa - tûnõdött
236 1, 4 | besompolygott a kinyitott ajtón, és szomorúan nézegette a pandúrt.~-
237 1, 4 | Igenis, láttam.~- No és?~- Nem ír ez ebben az életben
238 1, 4 | rá fürkészõ tekintetét.~- És érte is jótáll kend, noha
239 1, 4 | a holttesthez, Jeszenka, és ott õrzik reggelig, míg
240 1, 4 | ruhájának suhogására megfordult, és néhány lépést feléje tett.~-
241 1, 4 | átmegy az életen észrevétlen, és kimegy belõle hasonló módon
242 1, 4 | kövön, ki látja azt meg? És se a kõ nem hagy rajta semmi
243 1, 4 | megparancsolom a kocsisnak.~- És már most el is búcsúzunk,
244 1, 4 | Mihelyt pirkadt, fölkelt, és kihajtatott a holttesthez.~
245 1, 4 | megüvegesedett, nyitott szemekkel, és olyan különösen nézett rá,
246 1, 4 | Milyen nagy dolog egy ember és mégis milyen semmi. Ez itt
247 1, 4 | egy gyöngyös fogpiszkáló és egy pénztárca.~A tárcát
248 1, 4 | egy kulcs, három tallér és néhány rézgaras.~- Azután
249 1, 4 | vele ült Koppantó Mihály és a doktor gazdasszonya. Már
250 1, 4 | hallották a borzalmas hírt, és siettek a helyszínére. A
251 1, 4 | fõbíró úrnak jó reggelt, és szörnyen vakarta a fejét
252 1, 4 | van. Ezen a hosszú úton. És mégis itt hal meg. Szomorú
253 1, 4 | most másutt járt az esze, és csak évek múlva sült ki,
254 1, 4 | hallgatta Dõry az öreg bírót, és átadta neki a tárgyakat,
255 1, 4 | Mindent megértett most, és azt hitte, hogy meg kell
256 1, 4 | vagy, hogy bosszút álltál és megbüntetted, ha sose látod
257 1, 4 | csengõ hangját az udvaron és többé sehol, sehol e mindenségben?
258 1, 4 | A vér csak vér. Pezseg és lázadozik. Még a víz is
259 1, 4 | jött vele szemben kapával és fülkosárral, attól kérdezte
260 1, 4 | vette ki a szájából a pipát, és a bal kezében tartotta.~-
261 1, 4 | pofont, hogy a kapa, fülkosár és a pipa, minden kiesett a
262 1, 4 | Csomagoljon be mindent, és parancsolja meg a kocsisnak,
263 1, 4 | mosakodott. Nézték egymást, és úgy látszik, nevettek is
264 1, 4 | mire az mordult egyet, és elsompolygott), föltépte
265 1, 4 | föltépte a szoba ajtaját, és bekiáltott mennydörgõ hangon:~-
266 1, 4 | Hangja szelíd volt már és végtelenül szomorú.~
267 1, 5 | hubogással serceg a zsír, és görbíti, kihajlítja, behajlítja
268 1, 5 | fel, fiacskám, a toronyba, és nézd meg, nem jönnek-e már
269 1, 5 | velök. Marci megtalálja, és a lépcsõkön felmenet egyre
270 1, 5 | mivel hát a templomban van, és arra a következtetésre jut,
271 1, 5 | kéményes házban, ahol muskátli és verbéna van elültetve a
272 1, 5 | utána: Szervác, Pongrác és Bonifác. Persze az orgonafa
273 1, 5 | csücske csillan ki a fenyõfák és nyírek közül, s hogy az
274 1, 5 | Piroska nevû lánya van, és hogy János grófnak éppen
275 1, 5 | professzor volt Kassán, és olyan szegény ember, mint
276 1, 5 | világon egyebet a kémiánál és a költészetnél, azon gondolkozott,
277 1, 5 | de mégis csípõs legyen és zamatosabb, és végre ne
278 1, 5 | csípõs legyen és zamatosabb, és végre ne hiányozzék belõle
279 1, 5 | rozsólist. Üstöket vett, és egy szeszfõzõgépet hozott
280 1, 5 | tekintetes úr rendelte akkor és akkor, midõn erre jártak.~
281 1, 5 | hát nem fogják megbánni.~És nem is bánták meg.~Így ment
282 1, 5 | lajstrom megint megtelt, és Horváth uram furmányos szekerei
283 1, 5 | horvátok is szeretik a jót, és szerencsére õk is halnak.~
284 1, 5 | tudott vele mit csinálni, és mikor Ferenc császár adakozásra
285 1, 5 | szólítá föl a vármegyéket és a nagy urakat a franciák
286 1, 5 | nem dukál, az nem dukál), és a tékozló Czobor grófoktól
287 1, 5 | Így lett az öregúr gazdag és nemesember. Mert a magyar
288 1, 5 | öregeink, meg kell adni. És ne köpdössetek, kérlek,
289 1, 5 | is bosszantotta a pompa, és néha odamondtak valami paprikásat,
290 1, 5 | semmi az. A kocsonyának és a nemességnek egy kis idõ
291 1, 5 | tornyát ezüstlemezekkel, és rakathatja márványból, de
292 1, 5 | Horváth a régi professzorból és a mesékbõl fölszítt várúrból.
293 1, 5 | megveti a rangot, a származást és a vagyont, hanem csak olyan
294 1, 5 | a birodalmi fõvárosban, és hogy mindig a »Matschaker-Hof«-
295 1, 5 | figyelmes arcot vágott, és nagyon megelégedettnek látszott,
296 1, 5 | egyszerre hûvös lett iránta, és ebéd után kijelentette,
297 1, 5 | tetszett a nyílt beszéd, és azt mondta szokott mókázó
298 1, 5 | Tudom, hogy mondták önnek, és igazuk volt. Én csakugyan
299 1, 5 | ajánlatával megtiszteli. És ettõl függ aztán a további.
300 1, 5 | tizenkilenccel! Nem igaz?~- Nem és nem. Igen sajnálom, kedves
301 1, 6 | teljesen leverte Horváthot, és elkeseredve a világ iránt,
302 1, 6 | elhatározta, hogy a harmadik és utolsó leányát, a legszebbet,
303 1, 6 | Piroska kurta szoknyát viselt, és azt hitte, hogy a világ
304 1, 6 | hogy a világ az ő udvaruk és kertjük, a nagy dán kutya,
305 1, 6 | a kék pántlikás bárányka és még azonfelül valami kevés,
306 1, 6 | napi teendõit, hogy ekkor és ekkor kél, aztán tanul,
307 1, 6 | ablakból?~- Az a Bernyés.~- És kié az?~- Enyém.~- No hát
308 1, 6 | az egykori rozsólisfõzõ, és a szép leánygyermek megszabadult
309 1, 6 | diákok is, ti. Bernáth Zsiga és Buttler János, akik még
310 1, 6 | nagy orral, nagy lábakkal és olyan csontokkal, melyek
311 1, 6 | valaha Goethe udvarolt, és hm, ki tudja?… E kis családi
312 1, 6 | ellenállhatatlanul a romantika felé, és most is ennek lehet talán
313 1, 6 | most már fölbátorodott, és elfogadta:~- Igazán nekem
314 1, 6 | nézett. János elpirult fülig, és azt felelte zavartan:~-
315 1, 6 | felszúrva, üveg alatt. (És nevetett hozzá a rossz kópé.)
316 1, 6 | mikor itt láttuk fát vágni. És miért is vág maga fát?~-
317 1, 6 | közeledett, s megszólalt:~- És ugye, nehezen megy?~Szomorúan
318 1, 6 | ilyen kegyetlen apáról. És annak is olyan vára volt.~-
319 1, 6 | szólt Piroska nevetve, és lehajolt a fejszéért. -
320 1, 6 | Még egy vágás, no még egy, és a fa tompa zuhanással elterül
321 1, 6 | csörtetéssel, mígnem odaértek, és a többi holtak közé csapták -
322 1, 6 | mind meg kellett halni, és még az utána következõk
323 1, 6 | halva jönnek egész százig, és mindez csak azért, hogy
324 1, 6 | fölbokrétázott kebellel és koszorúval a fején, kezeit
325 1, 6 | jelenetrõl itt is, otthon is, és estefelé a nagy harmincholdas
326 1, 6 | Örült az öreg Horváth, és nem gyõzte ismételgetni:
327 1, 6 | Oly szomorú volt vele és mégis oly boldog. S hogy
328 1, 6 | suhogott a lombok között… és hogy csörgött, hogy fecsegett
329 1, 6 | vadszeder-indába, de megint jön egy hab és kiemeli, úszik odább-odább,
330 1, 6 | leányka lehajlik a víz fölé, és elfogja a papírhajót. Kiveszi
331 1, 6 | papírcédula is van mellette, és higgyen-e a szemének, ez
332 1, 6 | a felöltõkkel, kalappal és ernyõkkel. Sietve rejté
333 1, 6 | rejté keblébe a szikrát, és a papírhajót bedobta hirtelen
334 1, 6 | jöjjön el maga is, Márton. És az apa?~- A tekintetes úr
335 1, 6 | aki sokat adott magára és foglalkozására. Általában
336 1, 6 | akkori kovácsmûhelyeket és kovácsokat nem lehet mai
337 1, 6 | tudásban a földesúr vagy a pap, és csak a legvégén ballagott
338 1, 6 | pedig pótolta a kaszinót és újságot. A nagyobb földesurak,
339 1, 6 | mulatságosak, a hasznosak és a tanulságosak. A gazdának
340 1, 6 | milyen búzatermés volt, és hogy fizetett az odavaló
341 1, 6 | én ruhámban egy szikra, és az nekem elég bajom.«~A
342 1, 6 | felelte az öreg mosolyogva.~- És meg is halt? - kérdezte
343 1, 6 | a jámbor a csalitosban, és én valami feketét látok,
344 1, 6 | kárpótlásul a nyulat.~- És megelégedett vele?~- Úgy
345 1, 6 | hogy te maradsz halva, és a nyúl menekül meg. Azonfelül
346 1, 6 | voltak: a sok egyforma vadász és kutya elöl-hátul nagy látványosságot
347 1, 6 | kisasszony keze után nyúlt, és megcsókolta.~Általában õ
348 1, 6 | húsz szerelmi viszonya, és azonfelül ráfogtak még vagy
349 1, 6 | megint kivágott három fát, és iderakta a többi közé. Ki
350 1, 6 | többi közé. Ki lehet az, és mit akarhat?~Egy kürt lógott
351 1, 6 | keresztülmetszette a sûrû lombozatot, és bejárta az egész erdõt.
352 1, 6 | jelentette ezzel, hogy hallotta és jön.~Egy negyedóra múlva
353 1, 6 | mikor a leányom nincs itt, és odacipeli a rakásra.~Istók
354 1, 6 | az erdõ többi részével, és ha valakit megcsípsz, kötözd
355 1, 6 | Istók csak a fejét vakarta, és golyót, puskaport kért az
356 1, 6 | tudja, miféle csudákkal és szörnyekkel lészen dolga,
357 1, 6 | szörnyekkel lészen dolga, és a golyó mégiscsak golyó.~
358 1, 7 | De ki vinné el a levelet? És aki vinné, az már kitalálna
359 1, 7 | fonnyadozott, kivette onnan, és sokáig nézte a szikrácskát
360 1, 7 | kisasszonyka, meglát az úr és megharagszik.~- De ha szépen,
361 1, 7 | vasárnap.~- De most szeretném (és toppantott a lábával, kis
362 1, 7 | összeszedett néhány követ, és megépítette a gátat nagy
363 1, 7 | hogy az okosabb enged, és visszafordult. Elõször csak
364 1, 7 | belegyömöszölte a cédulát, és nyomatékul rátett egy hófehér
365 1, 7 | rátett egy hófehér szegfût.~- És most már eredj utadra, kis
366 1, 7 | ördögöt talált ki az a fruska? És õ maga nincs is itt: Piroska!
367 1, 7 | három évig, ha vakáció volt, és ha a postillon d’amour nem
368 1, 7 | kis gróf elment mellettük és köszönt, az öregúr biccentett
369 1, 7 | Radvánszkyakkal, a Zayakkal és a Keczerekkel tartott. Minden
370 1, 7 | ember, már tud a dologról, és hogy jövõre, körülbelül
371 1, 7 | öregúr, amilyennek képzelik, és hogy csak a nõvérei iránti
372 1, 7 | klasszikus költõket, Ovidiust és Horatiust, ezzel nagy kedvében
373 1, 7 | átgondolt tömör gondolatok és üzenetek, melyeket egymással
374 1, 7 | Nehezen várta a döntõ órát, és mégis fázott tõle. Mert
375 1, 7 | mondja az öregúr, hogy »nem«, és a reményt is elveszi tõle. »
376 1, 7 | onnan a kertbe pottyan, és szalad, szalad már messze
377 1, 7 | ajtóról. Most már bátor volt és kemény. Csak az elhatározásokhoz
378 1, 7 | mire megjelent Márton inas, és a kémlelõlyukon felösmervén
379 1, 7 | méltóságos gróf urat látásból, és igen örülök, tessék helyet
380 1, 7 | tessék helyet foglalni, és megmondani nekem, hogy mivel
381 1, 7 | poézisnak, Horatius Flaccusnak és Ovidius Nasónak, akiket
382 1, 7 | folytatta hévvel Buttler -, és már régen tettem volna tiszteletemet,
383 1, 7 | Menjetek haza, jó emberek, és mondjátok meg otthon, hogy
384 1, 7 | elfelejtettük az elejét és közepét és azt is, hogy
385 1, 7 | elfelejtettük az elejét és közepét és azt is, hogy mi van benne.«
386 1, 7 | megaraiak hosszú orral, és hetek múlva jövének új követeik
387 1, 7 | év óta leveleztem vele, és megírta a leveleiben.~-
388 1, 7 | Buttler gróf hátratántorodott és elhalványult.~- Lehetetlen
389 1, 8 | elrabolni, hát állok elébe, és megösmerlek elõbb, hogy
390 1, 8 | argumentum nyomta le.~- És én öt évig leveleztem, beleélve
391 1, 8 | lelkületébe, egy aggastyán eszével és tapasztalataival incselkedem
392 1, 8 | magam választom a férjét, és én téged választalak, igenis.~
393 1, 8 | feléje nyújtotta szeretettel, és megölelte, János gróf szomorúan
394 1, 8 | végtelen bánattal az arcán -, és én most már attól tartok,
395 1, 8 | céltalan utat tettem ide, és bocsánatot kérek…~- Lárifári!
396 1, 8 | kisasszony, egy idegen, és semmi esetre sem az, akivel
397 1, 8 | volna, aki okosabb ember és nekem atyámfia. Tudtam azonban,
398 1, 8 | egyszerre fölnyitá szempilláit, és ahogy látni vélt azelõtt
399 1, 8 | szállt volna alá a falról, és az ajtó lenne most a rámája.
400 1, 8 | ajtó lenne most a rámája. És az öltözete is más volt.
401 1, 8 | neki, aztán fehér kötény, és a ruha ujja felgyûrve a
402 1, 8 | magán, a kötényén, a kezein, és olyan piros lett, mint a
403 1, 8 | a Fridával - rebegte -, és nem tudtam, és… Ó, istenem…~-
404 1, 8 | rebegte -, és nem tudtam, és… Ó, istenem…~- No, mi az?
405 1, 8 | Összeszorítá az ajkait, és hallgatott. Csak a vén óra
406 1, 8 | vén óra ketyegett a falon, és a pondus járt lustán, lassan
407 1, 8 | még korán van ez a dolog. És ez is egy válasz. Ha szeretnéd
408 1, 8 | a két karjával a nyakát, és kezdte a nagy fejét lehúzni
409 1, 8 | Ó, csacsi, kis csacsi (és megcsókolta a kis csacsi
410 1, 8 | Tehát fegyveresen jöttél? És a nyilatkozatot is hoztad,
411 1, 8 | gyönyörû lenhajból.~- Köszönöm.~És megcsókolta azt a helyet,
412 1, 8 | hintázta a pipáját a taplóval, és megint megkérdezte:~- Hát
413 1, 9 | leoldódik a frizurából, és János gróf saját kezûleg
414 1, 9 | Hát még az a sok kérdés és az a sok édes és ravasz
415 1, 9 | kérdés és az a sok édes és ravasz felelet. De csak
416 1, 9 | este, a lefekvés órája, és szépen el kell búcsúzni,
417 1, 9 | tûrhetetlen állapottá fajul, és - most ugrik ki már az a
418 1, 9 | annyira szereti Buttlert? És a gonosz tógátusok erre
419 1, 9 | a már elõre kieszközölt és a fiókban tartott nagykorúsítási
420 1, 9 | azonfelül a saját beleegyezését és atyafiságos üdvözletét;
421 1, 9 | svékus király anyjáé vala, és az mondatik felõle, hogy
422 1, 9 | karikagyûrût hozzon, egy nagyobbat és egy kisebbet.~Egy másik
423 1, 9 | azonnal hozzálásson a kastély és a park kicsinosításához,
424 1, 9 | mert június végén odajön, és állandóan ottmarad lakni.
425 1, 9 | bozosi parkba áttétessenek, és ott szépen énekeljenek stb.~
426 1, 9 | fülemiléidre, miképpen tétetnek át és fognak-e szépen énekelni.
427 1, 9 | rokonoknak a szerencsérõl, és még mindig titkolódzott
428 1, 9 | meg libát a tarisznyába, és még mindig nem tudtak semmit.
429 1, 9 | kis csirkére rátaposott, és megölte.)~- Éppen nektek
430 1, 9 | csodálatos módon elõre, és szépecskén meghízott a vesztére.
431 1, 9 | Dõryéknél kiszálltok ugye, és nagy trakta lesz? Csak aztán
432 1, 9 | halálnak. Ezt már kaptam.~- És kitõl, te?~A csalafinta
433 1, 9 | gróf. Hát ezért neveltelek és szerettelek én gyermekkorod
434 1, 9 | szerettelek én gyermekkorod óta?~És egyszerre elöntötte édes,
435 1, 9 | Majd odahajolt a füléhez, és megsúgta a kedves nevet,
436 1, 9 | a drágakövek villogása és a világ minden melódiája: »
437 1, 9 | végig mindent, mindent.~- És ez már három napja volt?~-
438 1, 9 | napja volt?~- Igen, néni.~- És azóta tudtál hallgatni?~-
439 1, 9 | tied, akkor az enyém is. És hozzám akart jönni szegényke?~-
440 1, 9 | jönni szegényke?~- Igen.~- És mit mondtál neki?~- Hogy
441 1, 9 | pattant föl haragosan, és fölszakította az ajtót. -
442 1, 9 | éppen, éspedig mindjárt, és el sem jövök, míg el nem
443 1, 9 | összetévesztette, s valami szent és titokzatos erõ kényszere
444 1, 9 | ó, mamácska - suttogta, és megnedvesedett a szeme.~
445 1, 9 | fekete csipkés mantillát, és katonásan lépjen, sohase
446 1, 9 | bolondultam meg, kedves bátyám.~És most még egyszer el kellett
447 1, 9 | De hiszen ez mesébe való. És én ebbõl semmit sem vettem
448 1, 9 | torony tetejére.~- Nos, és adott-e föl valami talányt
449 1, 9 | dolgozó jobbágyait. Fölkelt és föl s alá járt az ámbituson,
450 1, 9 | szamarak vagyunk.~- Nono és miért?~- Hogy azt a kedves,
451 1, 9 | csak azt mondja, átöltözik, és megeteti a madarait. Itt
452 1, 9 | le az almárium tetejérõl, és a világos damasztabrosszal
453 1, 9 | haragudj, vén mizimázi, és békülj ki azzal a becsületes,
454 1, 9 | Hidd meg pedig, jó ember, és örömet okoznál ennek a János
455 1, 9 | kotyvalékot fõztem életemben és mégis szeretsz.~- De te
456 1, 9 | megpuhulni látszott az öregúr, és alkudozásba bocsátkozott
457 1, 9 | egy csókot a kincstárból, és Piroska se volt engedetlen,
458 1, 9 | az öregúr bozontos fejét, és egy kiadós csókot cuppantott
459 1, 9 | ottfelejtett vállfûzõjét, és erõvel felpróbálta Piroskának,
460 1, 9 | Bernáth-család fölkerekedett, és hazakísérte a vendégeket,
461 1, 9 | az utolsó este is elmúlt, és még csak hozzá se juthattam
462 1, 9 | nyílt Piroska mellé osonni, és a kezét a maga kezébe venni;
463 1, 9 | futott át a gallyak közt, és összekopogtatta õket, mintha
464 1, 10| iszen adhatott az álomhoz és adott is, de idõt nem adhatott
465 1, 10| kendõ idehozta kis úrnõjét… és a kis úrnõ meg az álmodozó
466 1, 10| tüzet rakta a tûzhely alá, és amikor tetszett, akkor csókolta
467 1, 10| asztalkendõt a nyakába, és várta a leveses tálat -
468 1, 10| csakugyan kinyílt az ajtó. És úgy tetszett neki, mintha
469 1, 10| huszár hozta be a reggelit, és hogy tessék hamar felöltözni,
470 1, 10| ott leszállnak Dõryéknél, és onnan másnap gyalog mennek
471 1, 10| Piroska. De hát köd van, és a Buttler-családon átok
472 1, 10| eloszlik a köd apródonként, és a nap is fényleni kezd.
473 1, 10| erre jön éjjel a hideg, és az is megpróbálkozik a fehér
474 1, 10| vagy zökkent a szekér, és megtocsogott a kocsikerék
475 1, 10| öreg kocsis hátrafordult, és elbeszéli, hogy mikor õ
476 1, 10| invitálta Zsiga -, hazavisszük, és legalább beszélgetünk útközben.
477 1, 10| meghívást, mert õ nemesember, és jurat in verba magistri,
478 1, 10| volt két füstû, egy füstû és körülfüstû família, amint
479 1, 10| mert ez adja a sok árnyékot és egy kevis gyümölcsöt is;
480 1, 10| jártak, a Bóthok, Oroszok és Zsitkovszkyak.~A lovak a
481 1, 10| ló egy külön egyéniség, és hogy még patriarchálisabb
482 1, 10| papunk környékezte meg, és a templomra hagyta a nagyobb
483 1, 10| filiale. Sima, ravasz emberke és átkozottul csinos legény,
484 1, 10| egész ház föl van fordulva, és egyre várják, hogy nyíltan
485 1, 10| hamuban. Hát nézik reggel, és uram fia: az imádónak ott
486 1, 10| Vidákné, szóval a házbeli és a szomszéd öregasszonyok,
487 1, 10| még fiatal a kis princ, és a lópata meg a sarok nem
488 1, 10| hogy álljon lesbe éjjel, és lõje le az alkalmatlankodót,
489 1, 10| Kombinálj ebbõl, Zsigácska!~- És hol vehette a rózsákat ilyenkor?~-
490 1, 10| lebzselt a falu alatt Jeszenka és Kázsmári András lóháton.
491 1, 10| méltóságos úr tiszteletét küldte, és türelmetlenül várja már
492 1, 10| paraszt még alázatos volt, és szerette az urakat. A maga
493 1, 10| nemesember. Nagyon elbúsula ezen, és instanciát írt vala a tekintetes
494 1, 11| késleltetem egy kicsit a levest, és küldök be írószereket.~Új
495 1, 11| ezüsttálcán papirost, tintatartót és lúdtollakat eredeti állapotban,
496 1, 11| volt, szemeit lesütötte, és a keze hideg volt, mint
497 1, 11| mégis eljöttek - sóhajtott, és elfordította a fejét.~Általában
498 1, 11| eljöttek.~- Hiszen megígértük, és a magyar ember a szavát
499 1, 11| melyben volt valami baljóslatú és valami szívbõl erõszakosan
500 1, 11| apró virágos kelmébõl ruha és derék, melyet Pompadour-szövetnek
1-500 | 501-1000 | 1001-1346 |