Rész, Fejezet
1 1, 1 | volt valami csiklandozó, édes.~Most egyszerre megszólalt
2 1, 2 | ostobának tették magukat, olyan édes megennivaló csacsik voltak,
3 1, 3 | simogatni a homlokát.~- De jó édes kezed van, apuskám.~- Van
4 1, 4 | Az anyai szemek megteltek édes könnyekkel a fényes jóslatra[
5 1, 5 | egyet kérdez egyszerre, édes mama.~- De nehezebbeket,
6 1, 7 | akadály, ami elválaszthatná édes Piroskájától, csak még az
7 1, 7 | délutánt, hogy lemehessen, édes mélázással lépegetett a
8 1, 8 | incselkedem önnel, vagyis teveled, édes fiam, mert hiszen csak nem
9 1, 8 | következni.~- Öt év nagy idõ, édes fiam, kiismertelek teljesen.
10 1, 8 | lelkébe.~- Ne légy fantaszta, édes öcsém. Ami megtörtént, az
11 1, 8 | be.~Aztán megcsendült egy édes hang:~- Itt vagyok, apácskám,
12 1, 9 | a sok kérdés és az a sok édes és ravasz felelet. De csak
13 1, 9 | az asszonynéni.~- Ej, ej, édes fiam, hogy mondhatsz olyat.
14 1, 9 | Már hogyne néznék rád, édes fiam? Hiszen most is rád
15 1, 9 | biz az, hanem nézze csak, édes nénike.~S ezzel, mint a
16 1, 9 | De nem találgatom én, édes fiam, hanem úgy rád hányok
17 1, 9 | És egyszerre elöntötte édes, jóságos szemeit a könnyzápor.~
18 1, 11| az iroda. Foglalj helyet, édes öcsécském. Ide, ide, a kanapéra.
19 1, 12| türelmetlenül.~- Azt mondanám, édes bátyámuram, hogy én a magam
20 1, 12| ellen. Ne is ellenkezz hát, édes fiacskám! (Megfogta a kabátja
21 1, 12| erõszak?~- Persze, hogy tudom, édes fiam.~- Hát azt tudja-e
22 1, 12| hát olyan rossz embernek, édes fiam.~S ezzel a szemöldjeivel
23 1, 12| igent. Végy erõt magadon, édes morzsácskám. No, szólj,
24 1, 12| kezdõdött:~»Képzeld csak, édes boldogságom, milyen különös
25 2, 2 | megitatta az orrokat. Minden édes volt és lágy. Az ég is változni
26 2, 2 | A bosszú úgyis mindig édes, de ilyen formában különösen.~-
27 2, 3 | ölelés elõl.~- Nem tudom, édes fiam, hogy vagyunk. Most
28 2, 4 | van és tömérdek jobbágyod, édes fiam. Ezeket mind ez a haza
29 2, 5 | lakosztályban.~- Vezess csak oda, édes fiam - kérte a komornyikot.~
30 2, 5 | haragudj, hogy ezt megmondom, édes Janikám, és hozzá intézett
31 2, 5 | majd azt is, de a hírnév, édes fiam, minden hajadonnak
32 2, 5 | szerencsétlenség. Csak menjen, menjen, édes doktorkám!~
33 2, 6 | kezét: »Mindenre ügyeljen, édes Buday uram, én, meglehet,
34 2, 7 | kicsit - védekezett ártatlan, édes mosolygással -, hiszen igazat
35 2, 10| nimbusát.~- De hiszen nem neje, édes Ferencem - felelte Fáy savanyú
36 2, 11| képzeletében, és hallani vélte az édes hangját is:~»Ó, fiam, fiam,
37 2, 12| Van az ördögnek elég esze, édes fiam, hogy ilyenkor ne a
38 2, 12| Piroska!~Az az ismerõs, édes arc villant meg egy percre,
39 2, 13| ellentállott úgy, hogy édes atyádnak kellett õt erõszakkal
40 2, 13| Hogyan magyarázod mégis, édes leányom, hogy gróf Buttler
41 2, 13| Neki pedig nincs olyan édes szája, mint a tied - felelte
42 2, 14| képét, egyszerre kihörpinté édes pálinkáját, és késznek vállalkozott
43 2, 14| fiatal Cseley szabadkozott.~- Édes kedves bátyám, mondjon le,
44 2, 15| Istenem, istenem! Oh, édes istenem! - S folyton vetette
45 2, 17| indult meg hazafelé, annyi édes reményt hagyva ott, hogy
46 2, 18| Udvarhölgyemmé akarom õt.~- Ó, édes istenkém, mit feleljek -
47 2, 19| nyerek valamit. Csak tudatnak édes. Ha pedig megszeret valakit,
48 2, 20| mondván:~- Ezerszer köszönöm, édes fiam, amit értem tettél.
49 2, 21| Nem mert leszállani az édes csemegére, csak csapongott,
50 2, 21| menni. Csak nézte, nézte az édes arcot, és érezte, hogy mozdulni
51 2, 21| Vére fölbizsergett. Valami édes meleg járta át az idegeit,
52 2, 21| nem tudta.~Kínos és mégis édes szünet következett. Pedig
53 2, 21| cseresznyének, málnának édes nedve az elsõ érintésre
54 2, 22| lüktetett, hófehér nyakának édes vonalai idegesen hullámzottak,
55 2, 22| Buttler fölsegíti. Oh, édes lelkeim, de sokat szenvedtek
56 2, 23| felugorja?~- Azt szeretném én, édes fiam!~Buday fölkelt, és
|