Rész, Fejezet
1 1, 1 | Koppantó Gergely felelt, õt döfte meg az öregbíró a
2 1, 3 | komposszeszorokhoz. Dõry sietett õt félrehívni.~- Találtál valamit?~-
3 1, 4 | megbüntetted, ha sose látod õt többé magad körül, ha nem
4 1, 6 | ön azt? Nem, nem akarom õt kiereszteni a falak közül.
5 1, 6 | melyek alkalmassá tették õt olyan »hosszú lurkók« anyjává
6 1, 7 | kémlelõlyukon felösmervén õt, bebocsátotta.~- Itthon
7 1, 7 | jött, igenis.~- Szeretem õt - mondá az ifjú egyenesen,
8 1, 7 | nem Ovidius Nasót, hanem õt… igenis õt. Nos, ez eddig
9 1, 7 | Nasót, hanem õt… igenis õt. Nos, ez eddig egészen rendben
10 1, 8 | kívül a saját írásommal, õt pedig, elkerítvén a kertnek
11 1, 10| vármegyének, hogy csak hagyják õt jobbágysorban: mert õ patrónus
12 1, 12| Horváth Piroskának, hogy õt feleségül veszem és hozzá
13 1, 13| zengõ-bongó zöld legyek se voltak õt képesek molesztálni, odatapadó
14 1, 14| parancsolón.~- Hagyja csak õt, majd megláthatja késõbb,
15 1, 14| lehetne még rosszabbul is, ha õt magát is becsukták volna
16 2, 2 | õneki ébren lenni, mert õt nem három évre választják,
17 2, 3 | minden óra egy év, amely õt igazi menyasszonyától elszakítja,
18 2, 4 | közölte a prókátorral, hogy õt bízzák meg a pör kivitelével,
19 2, 4 | István érsek uramhoz, hogy õt informálja, Horváth Miklós
20 2, 4 | simogatta és korholta hol õt, hol az urát.~- No ne légy
21 2, 5 | ijedelem szállta meg; nemcsak õt, de Buday uramat, a tiszttartót
22 2, 5 | Fáy már régebbõl ösmerte õt, és bár szokott gyomorgörcsei
23 2, 5 | milyen filigran. Kíméld õt, ha szereted és szeresd
24 2, 5 | atyjaura, ki reám bízta õt, míg õ maga érted fáradozik
25 2, 6 | nem ismerem, nem láttam õt sohasem, és különben is
26 2, 9 | végre nagyon ellágyítván õt a sok bor is, valóságosan
27 2, 9 | pörben tanúnk lészen, s õt Dõry uram gonosz praktikával
28 2, 9 | lehetett, de mégis fölvettem õt, mert úgy kívánja a prudentia.~
29 2, 10| hallották Szatmárban, meg õt, most habozva töprenkedének: »
30 2, 13| hogy édes atyádnak kellett õt erõszakkal lefogni?~Mária
31 2, 13| mi igaz van abban, hogy õt, gróf Buttler Jánost, erõszakkal,
32 2, 13| fõtisztelendõ atyára, ki õt egy székhez vezette, hol
33 2, 13| Szimáncsiné. Mintha egyenesen õt nézné az okos, fekete szemeivel.~
34 2, 15| a kanalát. De ez egyszer õt provokálta Horváth uram,
35 2, 15| nevezte Bernáthot, csak hagyja õt inkább a világba bújdosni,
36 2, 15| a világba bújdosni, mert õt a Dõry okvetlenül meglövi,
37 2, 15| külsõ tiszteletet, szólítván õt folyton nemzetes úrnak.~
38 2, 15| vele, csak Bozoson, átadván õt a szépséges Katuskának,
39 2, 15| kísérletekrõl is, hogy Dõry õt pénzbeli ígéretekkel külsõ
40 2, 16| lakott Bernáth házánál (õt jelölte ki gyámjának egy
41 2, 18| amellyel az áldást adta, õt magát lovak farkához kötni,
42 2, 18| nyomása alatt a király, ki õt prímásának akarta, elejté,
43 2, 18| volna a kulcsárnéja.~Látván õt közeledni Bernáthné, legott
44 2, 18| fordult:~- Ugye, átengedi õt nekem, asszonyom? Udvarhölgyemmé
45 2, 18| asszonyom? Udvarhölgyemmé akarom õt.~- Ó, édes istenkém, mit
46 2, 19| van nekem, hozzám láncolni õt, hozzám, akinek már vajmi
47 2, 20| éppen az enyém nem, akinek õt még látni sem szabad.~-
48 2, 20| régi kisleánynak képzeled õt. Azóta tíz év szaladt el
49 2, 23| mintsem hogy én temessem el õt?~Sok vigasztaló volt a szent
50 2, 24| hangon -, és ne háborítsa õt még most is. Hagyja békében,
51 2, 24| nekik, hogy ön ölte meg õt.~Még egy lesújtó pillantást
|