Rész, Fejezet
1 1, 1 | Erre csakugyan zavarba jött Tóth György uram, még el is pirult,
2 1, 4 | kassai bakfis?~- Valami Tóth Rózsika, aki ezelõtt nyolcvan
3 1, 4 | Ez némileg büntetés. A Tóth Rozália például már nyolcvan
4 1, 10| TIZEDIK FEJEZET~TÓTH URAM PLETYKÁZIK~Elhangzott
5 1, 10| diákok nyájasan üdvözölték Tóth uramat.~- No, üljön fel -
6 1, 10| szottyant a lovakat hajtani.~Tóth uram megtörülgette szerényen
7 1, 10| van-e valami jó újság azóta, Tóth uram?~- Bizony nemigen van -
8 1, 10| Hopp - mondá most élénken Tóth uram -, körülbelül itthon
9 1, 10| között leszállt a kocsiról Tóth uram, az egyik pandúr pedig,
10 2, 1 | aztán megindult egyenesen a Tóth uram kocsmája felé. Az utca
11 2, 1 | mezítlábas vándorlólegény.~Tóth uramnál csak az egyik ablak
12 2, 1 | ott van a vánkosod alatt.~Tóth uram magával vitte a gyertyát,
13 2, 1 | dolgok!~S elbeszélte sorjában Tóth uramnak az eseményeket.
14 2, 1 | kölcsönözzön egy pár csizmát.~Tóth uram elkomolyodott erre,
15 2, 17| uramat, a szûcsöt és nemzetes Tóth György uramat, a kocsmárost.
16 2, 17| Dõrytõl való félelmében, de Tóth uram nem sajnálta a fáradságot,
17 2, 17| életében nem feledhette többé Tóth uram. Aztán milyen szíves
18 2, 17| Eleget szabadkozott szegény Tóth uram, azt se tudta, melyik
19 2, 17| veszedelem ebbõl keletkezett.~- Tóth uram az életemet adta most
20 2, 17| és egy köszöntõt mondott Tóth uramra. Isten tudja, mi
21 2, 17| jelét adhatom hálámnak.~Tóth uram elvörösödött, sértõdve
22 2, 17| Erre aztán nagyot nyelt Tóth uram, megadta magát sorsának,
23 2, 17| aranyból kell lennie - szólt Tóth uram, mialatt megizzadt
24 2, 17| lehet az akkor jó.~- Ej, ej, Tóth uram - fenyegette meg kedveskedve. -
25 2, 17| nyiszogott-csattogott, mintha sírna.~Tóth uram gyönyörködve morzsolta
26 2, 17| No, az isten áldja meg, Tóth uram. Aztán ne kerüljön
27 2, 21| Ugyan él-e még a becsületes Tóth György uram? De hogyne élne.~
28 2, 22| öreg kisasszonyoknál, hát Tóth uram odakísérte egy félórára.~-
29 2, 22| ablakon, hogy itt jön már Tóth uram a komornával?~Csakugyan
30 2, 22| komornával?~Csakugyan ott jött Tóth uram a templom felõl, apró,
31 2, 22| valami úrral, sompolygott be Tóth uram, és csak nézi, nézi
32 2, 22| kezét.~- No, hát eljöttem, Tóth uram, hogy megegyem azokat
33 2, 22| is mindjárt látszatja a Tóth uram beavatkozásának. Egyet-kettõt
34 2, 22| maga Ferenc császár is.~Tóth uram személyesen szolgált
35 2, 22| megkapta jutalmát, mert Tóth uram váltig sugdosta Piroskának:
36 2, 22| jobbra.~Buttler megszólítá Tóth uramat:~- Hát mivel tartozunk,
37 2, 22| azt ugyan meg nem találja Tóth uram ebben az életben.)~
38 2, 22| uram ebben az életben.)~Tóth uram nem is felelt, csak
39 2, 22| és az országútig tartott.~Tóth uram elkísérte volna, de
40 2, 22| fordulnak egyet és meglátják Tóth uramat. De nem, csak azért
41 2, 22| így szólt nagy dölyfösen Tóth uram:~- Mégis csak elsõ
42 2, 24| nem vagyok kend. Én nemes Tóth György vagyok Röszkérõl.~
43 2, 24| György vagyok Röszkérõl.~Tóth György uram azokból a fákból
44 2, 24| koporsót láthassa. Maga Tóth György uram is messzire
45 2, 25| aki egyszer valamikor a Tóth uram csirkéit leparittyázta,
46 2, 25| jõ, hogy említém nemzetes Tóth György uramat, mert az õ
47 2, 25| szekretáriussal a kriptaajtónál, õ (Tóth György uram) akkor még mindig
48 2, 25| terjedt el, de minthogy Tóth uram azok közé tartozott,
49 2, 25| kétkedõkbõl is sokan csaptak át a Tóth uram eresze alá, ki egész
50 2, 25| Ugyan él-e még a jó öreg Tóth, Olaszröszkén?«~Sokáig tartott
|