Rész, Fejezet
1 1, 3 | igénytelenek voltak.~És végre hogy állunk ma? Hát úgy,
2 1, 3 | nem hall sikamlós mondást. Végre, nem mondja a krónika, milyen
3 1, 4 | feléje, mint az árnyék, s végre megszólal: »Se úgy nincs,
4 1, 5 | legyen és zamatosabb, és végre ne hiányozzék belõle a köménymag
5 1, 5 | más-más eredmény jött ki. Végre egy szakajtó babot kért
6 1, 7 | gondolatnyi darabon, míg végre valóságosan visszafelé folyt
7 1, 7 | körül, várván a jeleket. Végre mit lát egyszer? Valami
8 1, 7 | Csak a tied, senki másé.« Végre az ötödik vakáción már nagy
9 1, 8 | alig ösmer engem, hiszen õ végre is egy másik kisasszony,
10 1, 8 | örökkévalóság elmúlt, midõn végre ruhasuhogás hallatszott
11 1, 8 | elmosódva hallatszott a dal, míg végre elhalt.~Az öregúr a pipáját
12 1, 9 | titkolódzott Bernáthéknál. Végre elérkezett az utolsó nap,
13 1, 9 | ez ellen a Horváth ellen?~Végre jött a nagyasszony, Piroska
14 1, 9 | feszengett, nyugtalankodott, míg végre nagy félénken megkérdezte:
15 1, 11| fej, aztán egy reverenda, végre pedig egész mivoltában tisztelendõ
16 1, 12| komolynak. Hiszen Magyarország végre is Európában van. És most
17 1, 12| széket fel is fordítottak, végre kimerült az úgyis gyönge,
18 1, 13| egy emelõgépezetet, de végre is egy kutya a kettõ. Akár
19 1, 14| mászott, mint a mókus, míg végre elérte a kellõ pontot, ahol
20 2, 2 | ban nem volt ilyen ágy. Végre pedzeni kezdtem a valóságot,
21 2, 3 | öcsémasszony és öcsémuram - míg végre megérkeztek sorba a várt
22 2, 5 | hírességre tett szert, míg végre öreg napjaiban szülõvárosában,
23 2, 6 | Már unalmas is volt, mikor végre kip-kop, jött az õ tipegõ,
24 2, 7 | örökkévalóságig tartott, míg végre leszállhattak a Griff boltozatos
25 2, 8 | törõdött, öreg emberek, stb. Végre nagynehezen megígérte, küld
26 2, 8 | nem lealacsonyító. A szita végre is asszonyszemélyek játékszere,
27 2, 9 | mindig jobban-jobban, míg végre nagyon ellágyítván õt a
28 2, 9 | ingadozott a serpenyõ, míg végre ráesett a Katuska szép szemeibõl
29 2, 11| izgatottan turkált, míg végre kiemelte. Nézi, hát a kakasa
30 2, 11| padozatra, a bútorokra, míg végre ráült a nagy, aranyos tükör
31 2, 12| ez úgy megy folyton, míg végre megjön az este, a nap leszáll…
32 2, 12| A porfelhõbe beburkolva, végre jött a gróf öt fekete csõdörön;
33 2, 14| cselédet, hogy egy se legyen!~Végre benyitott a komornyik, sápadtan
34 2, 14| gyöngébb és gyöngébb lett, míg végre elaludt csöndesen, mint
35 2, 15| szentszéknek, a cukorkát végre is meg lehet szopogatni
36 2, 15| az értékes tanú megkerült végre.~- Hát bújj ki onnan! -
37 2, 15| percig, az igazat mondja-e. Végre ezeket mondta vállát vonogatva:~-
38 2, 17| majdan útjukat állja (mert ők végre is nem tudják ezt) úgy hömpölyögtek
39 2, 17| bornóci Bernáth-kertben, míg végre kimondta ez a két föllebbezési
40 2, 18| egyszerû épület felé, míg végre kinyitott egy ajtót, s elõre
41 2, 19| nem akart férjhez menni, s végre a szentszék se halaszthatta
42 2, 19| iránt nem bírt határozni. Végre megpillantott valami ötvösnek
43 2, 20| a kevély örömtõl, mikor végre nyilvánvaló lett a Pyrker
44 2, 20| aztán meleg, egy ideig, míg végre hûl, hûl és utoljára csak
45 2, 20| Évekig tartott ez a búvosdi, végre elvesztette Buttler a türelmét
46 2, 21| legmakacsabb embert is.~Végre kicsillantak a távoli fák
47 2, 22| és folyton morgott, míg végre a falnak fordult, mintha
48 2, 24| dohogott hangos félmondatokkal, végre bizonyosan határozott valamit,
49 2, 24| neki jobbat.~Éjfél után végre megjött a bádogos, és hamarosan
|