1-500 | 501-1000 | 1001-1346
Rész, Fejezet
501 1, 11| Virágmagokról, palántákról, fák és növények szaporításáról
502 1, 11| madártojást ajándékoztak, és mit csinált vele a kis bohó?
503 1, 11| bohó? Beültette a földbe, és várta, míg kikelnek onnan
504 1, 11| baronesz rászegezte a szemét, és még fehérebb lett az arca,
505 1, 11| asztalán.[7]~Rossz ómen, és nem tudott többé inni.~Pedig
506 1, 11| ösmerd. Eredj szobádba, és öltözz fel!~Mariska engedelmesen
507 1, 11| utánament vagy négy lépést, és még azt mondta ama kis sikátorban,
508 1, 11| Nem félek - nyöszörögte, és reszketett, mint a nyárfa.~
509 1, 11| megebédelt, megitatta a lovakat, és hazaindult.~- El ne felejtse
510 1, 11| dübörgéssel mind a két szárnyát, és a vasrudat is keresztbe
511 1, 11| is oly különösen sipít, és egyszerre elvész, mint mikor
512 1, 11| a hatalmas földesúrnak, és azután a nemes úrfiaknak.
513 1, 11| fölkereste titkos pillantásával és csodálkozó gesztusaival
514 1, 11| Most is azt nézegette, és éppenséggel nem törõdött
515 1, 11| egy meglehetõsen homályos és nyirkos folyosón át a kancelláriába.
516 1, 11| fölreppent az ódon boltozatról, és belevágódott a Buttler arcába.~-
517 1, 11| barnás szattyánbõr székek és dívány képezte. Az egyik
518 1, 11| feleket, egy kalendárium és egy biblia. A lutheránusok
519 1, 12| kisasszonyról? Igen tisztelem és igen becsülöm a baroneszt.~-
520 1, 12| lehet egy fiatal leány.~- És hát tetszik-e neked? Ne
521 1, 12| hogy egybekeltél valakivel. És szinte haragudni kezdtem
522 1, 12| ember meglát egy szép almát, és azt mondja: ezt én leszakítom,
523 1, 12| leszakítom, meghámozom, fölvágom és megeszem, de még egyelõre
524 1, 12| harangot vernének félre benne, és forgott vele a szoba összes
525 1, 12| hogy el vagyok jegyezve, és hogy jobban szeretem a menyasszonyomat
526 1, 12| emeltebb hangon hozzátette: - és hogy egyáltalában nem értem
527 1, 12| jóakaratodból Mariskát?~- Soha!~És fölkelt, kifelé indult.~
528 1, 12| ereszti. Tudd meg tehát - és fenyegetõ lett a hangja -,
529 1, 12| Megfogta a kabátja gombját, és már megint szelíd lett,
530 1, 12| A két pandúr, Jeszenka és Kázsmári, állott az ajtóban
531 1, 12| én már nagykorú vagyok, és a magyar törvényhozásnak
532 1, 12| palatinus messze lakik, és igen lassú keze van. A császár
533 1, 12| császár még messzebb lakik, és annak meg a feje lassú,
534 1, 12| csillapodj le inkább, öregecském, és borulj a nyakamba szeretettel -
535 1, 12| zihált, halántékai lüktettek, és egy vadállat ellenállhatatlan
536 1, 12| Legokosabb, ha megadod magad, és jó képet vágsz az elkerülhetetlenhez.
537 1, 12| végre is Európában van. És most már kezdte sejteni,
538 1, 12| hogy a pokol minden ördöge és a világ minden hatalma sem
539 1, 12| rúgok, kapálok, ellenállok és nem engedem magam holmi
540 1, 12| vett fel az íróasztalról, és meglóbázta. A kis bolondság
541 1, 12| anyóka sompolygott nyomában, és halkan biztatta: »Ej, no,
542 1, 12| is, én is, a mamája is, és csak az eleje ilyen kellemetlen
543 1, 12| folyosóra nyíló ajtóhoz rohant, és újra fölszakította a kétségbeesés
544 1, 12| kiáltá az egyik õrre, és hátrataszította.~- Igen,
545 1, 12| csurgott, fölemelte öklét, és megfenyegette a papot és
546 1, 12| és megfenyegette a papot és a fõbírót:~- Isten szolgája
547 1, 12| fõbírót:~- Isten szolgája és király szolgája, amit ti
548 1, 12| bûn, én az ellen az Isten és a király nevében mint magyar
549 1, 12| pedig lássunk a dologhoz, és semmi gyengeség; aki gyenge
550 1, 12| ha ön az Isten szolgája, és nem az ördögé! Mindent semmisnek
551 1, 12| jutottak fõkötõhöz a leányok és törvényes asszonyhoz a legények.
552 1, 12| sacramentum« írta elõ a kérdéseket és az eljárást, jó ódon magyar
553 1, 12| megállapítva az eljárás sorrendje és mikéntje, hanem hát »nulla
554 1, 12| fordulva félkörben Buttler és a baronesz felé.~Buttler
555 1, 12| hogy õt feleségül veszem és hozzá hû maradok. Esküszöm
556 1, 12| Esküszöm az élõ Istenre és a Boldogasszonyra, hogy
557 1, 12| ezt se látszott hallani, és most már Mariskához intézte
558 1, 12| mit tettél?« - lihegte, és karjaiba esett.~- Csak még
559 1, 12| percig ne hagyd el magadat, és minden jó lesz. Felelj igent.
560 1, 12| két kicsike karikagyûrût, és átadta a papnak, a pap megáldotta
561 1, 12| pap megáldotta a gyûrûket, és átnyújtotta a feleknek,
562 1, 12| a kis Piroska álmélkodni és szörnyûlködni! Híre megy
563 1, 12| finnyás lady diszgusztálódott és rájuk rivallt: »Hát ilyen
564 1, 12| kezdett a szobában, a tárgyak és a fejek pépszerû szürkeségbe
565 1, 12| bement a szomszéd benyílóba és két gyertyát hozott az íróasztalra
566 1, 12| Aztán még egyszer kiment és behozott egy nagy könyvet,
567 1, 12| hogy a kezeit megfogja és tehetetlenekké tegye, mert
568 1, 12| tartotta rettenetes markával és még csak mozdulni sem tudott.~-
569 1, 12| Aztán megcsikorgatta fogait, és a papra akart rohanni, aki
570 1, 12| Dõry összeszedte magát és hirtelen átnyalábolta a »
571 1, 12| úgyis gyönge, ideges gróf és valóságosan összeesett a
572 1, 12| átcsoszogott eközben Szimáncsinéhoz és kivévén a gyapotot a fülébõl,
573 1, 12| Odaborult a dívány karfájára és sírt, sírt, hangosan, szívettépõn.~-
574 1, 12| amint kinyílnak az ajtók és egyenkint távoznak, ki erre,
575 1, 12| fölocsudott letargiájából és ki akart menni. Csodálkozott,
576 1, 12| nincs menekülés semerre. És ezek után már igazán megfoghatatlan,
577 1, 12| tied vagyok, utadat járom és mégis kegyetlenül sújtasz.«
578 1, 12| apák bûneit hetedíziglen« és fölsóhajtott: »Hej Buttler,
579 1, 12| unokádra... Nézz most ide!«~És ebben a percben csakugyan
580 1, 12| de a Gergely kopogott be és kérte, hogy tessék kinyitni.~-
581 1, 12| vacsorát itt szolgálják föl és az ágyat is ide vetik meg.
582 1, 12| úrnak, hogy tiszteltetem és hogy itt fogok maradni,
583 1, 12| mert kénytelen vagyok vele. És mondja meg, hogy nyugodalmas
584 1, 12| aztán leült az íróasztalhoz és egy hosszú, igen hosszú
585 1, 13| de két nyelven, magyarul és tótul, egész bizonyosan.~
586 1, 13| pártját fogta a tót nyelvnek, és bizonyítgatta, per longum
587 1, 13| ír most egy értekezést, és el fogja küldeni tekintetes
588 1, 13| kizárólag tót szavakra vallanak. És most már az is valószínû,
589 1, 13| mindig a nyeregben ült, és elcsászkált ördögbe, pokolba
590 1, 13| rezidenciájukat is tótul írják és mondják Visegrádnak?~Bernáth
591 1, 13| nevezte így ezeket a várakat és kerületeket, a királyok
592 1, 13| Nembánom Jánosok« voltak, és mondjuk meg az igazat, tisztelendõ
593 1, 13| ráfogták, hogy púpos volt, és csak azért, mert a babonát
594 1, 13| mert a babonát oszlatta és a fölvilágosodást hirdette.~-
595 1, 13| vezér, mikor a testi erõ és a daliás külsõ imponálhatott
596 1, 13| víz lefolyt azóta a Dunán, és Savoyai Eugent mégsem akarta
597 1, 13| kevés logikával dolgoznak, és még most is bent hagyják
598 1, 13| elõsompolygott a Gergely inas, és a pap füléhez hajolva súgta:~-
599 1, 13| lett, mint a kréta, fölkelt és megindult az inas után.~
600 1, 13| komondor ült a hátulsó lábain, és egy filozóf nyugalmával
601 1, 13| szemlátomást, fehéredett, és a szalonna csábító színét
602 1, 13| Bodrog! Itt pecsenyét eszek és bor iszok, amennyi enyim
603 1, 13| amennyi enyim bõrbe fér. És milyen bor! Tokajszkovo
604 1, 13| förmedt föl sértõdötten, és most már hasmánt feküdt
605 1, 13| foglalkozásod?~- Várok.~- És egyebet mit csinálsz?~-
606 1, 13| egy darab szalonnát.)~- És mit vársz?~A fiatal Vidonka
607 1, 13| megmondom az anyádnak; és hát mióta vagy itt az uraságnál?~-
608 1, 13| ijesztõvé tette, mert a fogak és a foghús egy része, mindig
609 1, 13| egy-egy követ, s az óra járt és pontosan mutatott, hogy
610 1, 13| koporsót csináltak otthon, és egy kis pálinka reményében
611 1, 13| hallottál valamirõl harangozni, és utólagosan magadra fogod.
612 1, 13| Elmegy?~- Alkalmasint!~- És nem szólja senkinek?~- Hát
613 1, 13| elgondolkozott a hallottakon.~- És melyik az a két szoba, amit
614 1, 13| ahol a bíró írni szokott és a fölötte levõ szoba. Mondhatom,
615 1, 13| nem látta az ifjú úr.~- És ki lakik most abban a szobában?~-
616 1, 13| Micsoda finom csirkehús! És valakit éjjel erõszakkal
617 1, 13| szája nevetésre görbült, és furcsa fejcsóválással csapta
618 1, 14| lombok, madárcsicsergés és méhzöngés közt a fiatalságról
619 1, 14| félig a földbe volt építve, és valaha börtönökül szolgált,
620 1, 14| falak nyirkosak voltak, és még cselédek se lakták az
621 1, 14| a menyasszony szobájába, és tanúskodnak, hogy a võlegény
622 1, 14| szalmájában?~Felforrt a vére, és dühösen taszította meg az
623 1, 14| életbe-halálba segítene magukon és maguk rajta. Hiszen magyarok.
624 1, 14| akadályozzák meg, hogy bemehessek, és hogy ne engedjem megtörténni,
625 1, 14| életükben, tudom, hogy jók, és ha agyon tudnak lõni egy
626 1, 14| szíve megszûnjön dobogni, és abban maguk is részesek
627 1, 14| volna felül a dulakodásban, és nem bírtak volna velem,
628 1, 14| szemrehányás ne érhesse, és isten meghálálja azt maguknak,
629 1, 14| ingyen.~A zsebébe nyúlt, és abból a hat fényes húszasból,
630 1, 14| menjen az úrfi isten hírével, és hagyjon nekünk békét. Ami
631 1, 14| belátta, hogy semmire se megy, és csak annyi barátságot kért
632 1, 14| fundamentumának.~Zsiga benézett, és fogait csikorgatta dühében,
633 1, 14| csillagok gyulladoztak az égen és a falusi viskók ablakaiban.~
634 1, 14| fölháborodás feszítette szívét és izgatta idegeit. Voltak
635 1, 14| hogy ott akart maradni, és szembeszállni Dõryvel, birokra
636 1, 14| hangosan dobogott a szíve, és nem mert megmoccanni se
637 1, 14| kertészlakhoz közeledett, és úgy tetszik, Vidonka Józsit
638 1, 14| megkapta annak egyik ágát, és egy merész lendítéssel áthajította
639 2, 1 | az emberiség történelmén, és csak egy vigasztaló momentumot
640 2, 1 | nógatta, hogy a megmaradt és már hasznavehetetlen csizmáját
641 2, 1 | Még csak egy-két lépés, és künn találta magát az országúton.
642 2, 1 | mindenki respektálja Dõryt, és félti tõle a bõrit. Elmosolyodott,
643 2, 1 | vendéglõsné az ágy szélén feküdt és csibukozott, a fal melletti
644 2, 1 | szemeivel, fejvakarásaival és csóválásaival, ökölbe szorított
645 2, 1 | asszony, bomlik a papokért, és ott alszik most a szomszéd
646 2, 1 | eszik meg. Ejnye, ejnye, és mit akar most már az úr
647 2, 1 | barátomat szabadítani.~- És hány katonája és ágyúja
648 2, 1 | szabadítani.~- És hány katonája és ágyúja van az úrnak?~- Nincs
649 2, 1 | Fáyhoz, aki hatalmas ember, és tudni fogja, mit kell csinálni.
650 2, 1 | uram elkomolyodott erre, és a fejét rázta.~- Csizmát
651 2, 1 | tudni fogjuk, hogy volt, és az úr vissza is küldheti
652 2, 1 | megnyergeli a vasderest, és köd elõtte, köd utána… Hanem,
653 2, 1 | méhkasokat szállított valahová, és ott etetett a kocsma elõtt.~-
654 2, 1 | találtak a Bodrog partján és emiatt kijött Patakra a
655 2, 1 | vicispán, Szirmay Tamás úr is, és hogy még most is ott van (
656 2, 1 | bánatba vagyon merülve, és nem is hítta.~- Csak nem
657 2, 1 | kivitte õket a kertbe, és a kertészház ablakába letette,
658 2, 1 | fölosztják, fölmetélik bicskával, és megeszik isten nevében.~-
659 2, 1 | csapott erre a tekintetes úr. És hát az a furcsa - csodálkozék
660 2, 1 | tótok ették meg a hagymákat, és mégis a tekintetes úr kapott
661 2, 1 | magam jöttem, Pista bácsi.~- És János?~- János bajban van.~
662 2, 1 | ércessé vált, felugrott, és ráripakodott Zsigára:~-
663 2, 1 | Ugorj hát hamar, ebadta, és beszéld el.~Zsiga leugrott
664 2, 1 | Zsiga leugrott a lóról, és benyitott a szobába, melyet
665 2, 1 | Ah, igazán ostoba vagy. És a csizmádat se tudtad inkább
666 2, 1 | másztál, hogy most megfázol, és elpatkolsz még te is. De
667 2, 1 | kikapcsolni a nadrágját, és lehajigálni pohos hasáról
668 2, 1 | után a melegítõ kendõket és mindenféle zabzacskókat,
669 2, 1 | katonadolog - felelte -, és hogy már nem megyek be rapportra
670 2, 1 | ha becsöngetne éj közben, és kérdezne felõlem, mondd
671 2, 2 | nyalka huszárok, pandúrok és hajdúk ácsorogván, vidáman
672 2, 2 | vétség az incselkedéshez és a szerelmi indulatok fölpiszkálásához.~
673 2, 2 | bricskákkal, csézákkal és mindenféle urasági kocsisokkal,
674 2, 2 | vadász, hátul két huszár és kengyelfutó a kocsi mellett.
675 2, 2 | mindig praesente medico ivott és evett, a gutaütéstõl tartván (
676 2, 2 | amibõl nagy pechet jósolt, és inkább hazament pasziánszt
677 2, 2 | mint például Szirmay Antal és Kazinczy Ferenc uraimék,
678 2, 2 | voltak szerény házamnál, és nem adhattam nektek olyan
679 2, 2 | tekintetes urak böfögtek és megbocsátottak neki. Aztán
680 2, 2 | aranyokban, tallérokban és bankókötegekben, tárva-nyitva
681 2, 2 | bankókötegekben, tárva-nyitva hagyta, és így szólt, maga is whisthez
682 2, 2 | azonban már akkor is voltak, és sûrûn járultak a ládához,
683 2, 2 | lett volna ellenõrizni. És dacára ennek, esküszik Balásházy
684 2, 2 | az üstökök a homlokokba, és a bajszok is kajszára konyultak,
685 2, 2 | váratlanul megnyílt az ajtó, és Fáy uram, mint éjféli vendég,
686 2, 2 | akarja, tartsa föl az ujját, és õ semmisnek fogja tekinteni
687 2, 2 | ilyen ember a tekintetes KK. és RR.-ek közül -, mert attól
688 2, 2 | is lecsapta a kártyákat, és rohant Fáy elé, hogy atyafiságosan
689 2, 2 | atyafiságban is voltak (Fáy István és az alispán anyja testvérek
690 2, 2 | infámia ellen. Igazságot és megtorlást egy gonosztevõ
691 2, 2 | szentségtelen esküvõ már lefolyt és foganatosíttatott, dacára,
692 2, 2 | dacára, hogy õ immár nagykorú és törvény szerint tagja a
693 2, 2 | Általános szörnyülközés és meglepetés követte e szavakat.
694 2, 2 | Hatalmas, rossz ember, és nagy atyafisága van.~- Hát
695 2, 2 | mint a Szirmayak rákja, és az asztalra csapott hevesen.~-
696 2, 2 | azonfelül két szolgabíró, Kandó és Palóczy, meg az esküdtek,
697 2, 2 | összeomlott az egész osztó, keverõ és gusztáló instrumentum, még
698 2, 2 | emberekbe, mert nem irigy, jó és szelíd. Az erdõk is a szerelemrõl
699 2, 2 | telítve szállt, szállt, és pajkosan megitatta az orrokat.
700 2, 2 | orrokat. Minden édes volt és lágy. Az ég is változni
701 2, 2 | fölemelkedett a kocsin, s a kezeivel és a zsebkendõjével integetett.~-
702 2, 2 | alispán is eleibe sietett, és messzirõl kiáltá latinul,
703 2, 2 | kezdett narancs egész narancs, és amíg bele nem harap az ember,
704 2, 2 | voltak rajtam az éjjel, és rosszul dugtam be siettemben
705 2, 2 | levelet ajánlom tekintetes és nemzetes Horváth Piroskának,
706 2, 2 | személyzet hirtelen elpárolgott, és én azután is fogva maradtam
707 2, 2 | az inas, vacsorát hozott és ágynemût, torkon ragadtam
708 2, 2 | pandúrok künn õrködnek, és nincs a megszabadulásra
709 2, 2 | hallok mellettem, fölugrom, és elképedek a kibontakozó
710 2, 2 | mely megvilágítja a szobát, és a bárókisasszony egy felbontott
711 2, 2 | elég érdekes konstelláció, és hát mit csináltál a leánnyal?~-
712 2, 2 | néztem.~- Megállj csak, és le volt vetkõzve vagy hogy?~-
713 2, 2 | vánkosához szorítva fejét.~- És szép-e, he? Mert amikor
714 2, 2 | Irlandiából származnak. És a kecskék dajkálták õket
715 2, 2 | összekulcsolt kezekkel, és igazán mondhatom, valósá
716 2, 2 | hangját se, soha, soha.« És azután egész éjjel kinéztem
717 2, 2 | kell - aggódék Buttler, és a fejét lehajtotta szomorúan. -
718 2, 2 | nevetni való van ezen.~- És ha én azt mondom neki, hogy
719 2, 2 | mosolygott rájuk felséges hárs- és vadgesztenyefáival a Fáy-kúria.
720 2, 3 | A HÍRES KÖVY PROFESSZOR ÉS PEREVICZKY~Állj meg csak,
721 2, 3 | nyitva tegnap, tegnapelõtt és azelõtt. Az ablakban virág
722 2, 3 | odaröpültél a kelyhébe, és ott fürödtél illatban, édességben,
723 2, 3 | kéz becsukta az ablakot, és nem mehetsz be.~Hát vered,
724 2, 3 | darázsnak, bánja is az! És az embernek nincs több esze
725 2, 3 | szórakozottan.~Az ajtó megnyílt, és belépett Horváth Miklós.
726 2, 3 | egy nagy találós mesét, és én nem tudom megfejteni.
727 2, 3 | meg elõbb, mi történt.~- És hol van Piroska? - kérdezte
728 2, 3 | Horváth ittlétérõl, bejött Fáy és Fáyné és vége-hossza nem
729 2, 3 | ittlétérõl, bejött Fáy és Fáyné és vége-hossza nem volt az
730 2, 3 | atyafiságos ömlengéseknek és az eset fölötti sopánkodásoknak.~
731 2, 3 | a híres jogi professzort és Pereviczky Kristófért, a
732 2, 3 | én szigorú ember vagyok, és Piroskát nem szabad a János
733 2, 3 | nem múlik?~Horváth uram és Fáyné asszonyom most már
734 2, 3 | folyvást per öcsémasszony és öcsémuram - míg végre megérkeztek
735 2, 3 | úgymint Kövy Sándor uram és kevésvártatva Pereviczky
736 2, 3 | siet.~- Hja, a drágább órák és a drágább lovak sebesebben
737 2, 3 | órájához teljes szívembõl, és ha talán eladó volna valamikor…~-
738 2, 3 | pislogott az õsz pilláival, és vidám mosolygás játszadozott
739 2, 3 | kérettük alázattal Kövy uramat, és önt is, Pereviczy uram -
740 2, 3 | dudorászott, hümmögött közbe, és valamit följegyzett néha
741 2, 3 | látszott rajta, hogy jól mulat, és úgy nézi az egész anyagot,
742 2, 3 | nyugtalanul feszengett székén, és a lábával topogott a padlón.~
743 2, 3 | a hordónak abroncsa van és dongái, a házasságot pedig
744 2, 3 | benne részletek anyabirkából és apabirkából is. A Dõry fõztje
745 2, 3 | szabadságának megsértése és a házasságra való kényszerítés
746 2, 3 | Igaz, ez úgy van.~Fáy és Horváth egyszerre kérdezték:~-
747 2, 3 | Horváth egyszerre kérdezték:~- És hát mit gondol, tekintetes
748 2, 3 | megrágta a maga dolgát, és jól magához láncolta a tanúkat
749 2, 3 | menyasszonyt a võlegényével, és mikor ezek a tanúk megjelentek
750 2, 3 | igenis vannak törvények, és ezek erõsek is, hanem éppen
751 2, 3 | ügyben a papok ítélnek, és a papok a törvényeknél is
752 2, 3 | fölhajigálta a levegõbe, és elkapkodta leesõben, ami
753 2, 3 | egy kutyát - lihegte -, és sorba a bírákat is, aztán
754 2, 3 | elmérgesítik a dolgot. Hallgatni és cselekedni, ez a jelszó.~-
755 2, 3 | egészséges észjárása van, és hogy minden eszközzel küzdenünk
756 2, 3 | befolyással, informálással és pénzzel. Én ezt helyeslem
757 2, 3 | professzoros kabátja gallérját, és nem bocsátá ki a markából. »
758 2, 3 | Horváth odaintette magához, és azt súgta neki:~- Ne hallgass
759 2, 3 | világból való ember. Õ bölcs és egyenes, nekünk azonban
760 2, 4 | rettenthetetlenségig, s azonfelül furfangos és nagy pszichológ. Egész legendák
761 2, 4 | az iroda pompásan ment, és hogy Pereviczkyt úgy tisztelték
762 2, 4 | De ezúttal a holt malac és kappan se bírt életet lehelni
763 2, 4 | egyre a pörrõl tanácskoztak, és a röszkei eseményeken rágódtak (
764 2, 4 | közt. Pereviczky hazamegy, és mindjárt hozzálát a pör
765 2, 4 | is jelenleg Bécsben lakik és benyalatos a császárnál.
766 2, 4 | várakoztatod az elõcsarnokban és orrhangon felelsz neki.
767 2, 4 | már elfelejtesz magyarul és meg nem értesz. Ah, nini,
768 2, 4 | most szárnyra eresztem, és amint a közönséges tyúk,
769 2, 4 | földed, réted, malmod van és tömérdek jobbágyod, édes
770 2, 4 | egy rovást a szívedben, és ha egyszer odajutnál, hogy
771 2, 4 | fejét, mint annyi százszor, és simogatta és korholta hol
772 2, 4 | annyi százszor, és simogatta és korholta hol õt, hol az
773 2, 4 | inasa, komornyikja, huszárja és négyes fogata. De Bozoson
774 2, 4 | diétán egybegyûlt rendek és karok közt sok atyafia van,
775 2, 4 | néhányának (a szép Sztáraynénak és a csengõ nevetésû Ketzer
776 2, 4 | szalmakalapra, egy svéd kesztyûre és egy röszkei szolgálóra.
777 2, 4 | nehezen lehetett kapni, és csak a Sennyei, Andrássy
778 2, 4 | csak a Sennyei, Andrássy és Majláth családok engedhették
779 2, 4 | fejtett ki.~Elkészítvén és beadván a pöriratot a szentszékhez,
780 2, 4 | új nõrokonokat fölfedezni és hozni. Mert a kanonokok
781 2, 4 | kanonokok is emberek. Vérbõl és húsból valók - mégpedig
782 2, 4 | E Lascy igen jó emberem, és igen nevezetes, híres hadvezér
783 2, 4 | híre. Már hetek múltak el, és a delizsáncon nem jött se
784 2, 4 | Buttler János nincs Pozsonyban és nem is volt. Megdöbbent
785 2, 4 | különben is orrhangon beszélt, és túlságosan nagy duzzadt
786 2, 4 | lefityegõ alsó ajkát mozgatta, és vállat vont.~- Beszélj hát,
787 2, 4 | tettél?~- Hazajöttem.~- És miért jöttél haza?~- No,
788 2, 4 | keressék meg az urokat, és itt legyen az egyik lábuk,
789 2, 5 | felfordítják a címerpajzsot, és sohase látja többet élõ
790 2, 5 | földek persze itt maradnának, és azért mindig lennének valakié.
791 2, 5 | mindig lennének valakié. És ez olyan furcsa volt neki.~-
792 2, 5 | kellene - vélte a tiszttartó, és a fogai vacogtak.~Fáy rámereszté
793 2, 5 | tudja mit, fogasson rögtön, és hozza ki nekem Ungvárról
794 2, 5 | Bozosra.~A tiszttartó elment, és uzsonna tájban már vissza
795 2, 5 | mert csömör van a hátában, és a parasztszekér kirázza.
796 2, 5 | Hogyne láttam volna.~- És kik öntötték?~- Többnyire
797 2, 5 | többedmagával Martinovics, és zörgetett az ajtón. Az egyik
798 2, 5 | gyorsan átformálódott, és ajtót ment nyitni, a másik,
799 2, 5 | az összeesküvõk terveit, és elárulta Bécsben. Ahol aztán
800 2, 5 | Ungváron vett birtokot és házat, itt azonban csak
801 2, 5 | néven ösmerték a lakosok, és nem érintkeztek vele.~Apró
802 2, 5 | a szakálla, a szemöldjei és szempillái, még a szeme
803 2, 5 | mint valami fényes üveg, és úgy szúrt, mintha két gombostû
804 2, 5 | már régebbõl ösmerte õt, és bár szokott gyomorgörcsei
805 2, 5 | ördögbe is, az apám lehetne, és hogy néz ki. Köszönöm, doktor,
806 2, 5 | megmozdultak, mint a pacal fodrai, és más-más kifejezést adtak
807 2, 5 | visszaküldte a kocsiját, és nem hallgatta el azt sem,
808 2, 5 | de becsületes, igaz lelkû és tiszta életû, sem nem korhely,
809 2, 5 | míg a pör le nem folyik. És ebben õ tökéletes gavallér.
810 2, 5 | bagatell. Az egyik szememet és az egyik fülemet bízvást
811 2, 5 | feleségemnek, aki süket és rövidlátó.~- Nem értem önt.~-
812 2, 5 | olyan ráncos-e belülrõl is? És mi lehet ezekben a ráncokban?
813 2, 5 | elkezdi keresni valamelyiket, és nem találja abban a pillanatban,
814 2, 5 | Lepiczky komám próbálna keresni és nem találna, mit gondol
815 2, 5 | sebbel-lobbal keresteti, és föllármázza az egész környéket?
816 2, 5 | magot, a pletyka fölszedi, és visszahozza, mint megnövesztett
817 2, 5 | Buttler gróf nincs Bozoson, és nem tudni, hol van.~- Mégis
818 2, 5 | elvállalok, ami pénzt hoz.~- És azonnal belefog?~- Azonnal,
819 2, 5 | cselédséggel, a fogatokkal, és csak siessen, siessen.~-
820 2, 5 | cselédeket. Kedves, nyájas és mégis imponáló modora volt,
821 2, 5 | mely mindjárt megvesztegeti és közlékennyé teszi, akit
822 2, 5 | valaha detektív volt Bécsben, és hogy vérpadra juttatott
823 2, 5 | ott volt három-négy napig, és azalatt nem érintkezett
824 2, 5 | beküldi.~A komornyik röhögött és kisvártatva betuszkolt az
825 2, 5 | mozdulattal megnyálazta ujjait, és a haját kezdte velök illõbb
826 2, 5 | egy levél mégis sikerült, és hogy azt innen elküldte.
827 2, 5 | összeragasztotta Krok apó, és nagy nehezen olvasta a következõket:~»
828 2, 5 | Kíméld õt, ha szereted és szeresd betsületes szerelemmel.
829 2, 5 | megmondom, édes Janikám, és hozzá intézett leveledet
830 2, 5 | szerentse megfordulhat, és meg is fog fordulni, mert
831 2, 5 | ne félj, nem fagyott el, és mozdítja majd azt is, de
832 2, 5 | hajadonnak a legfõbb kintse, és meg nem fordulhat a hírnév,
833 2, 5 | egészséget, szerentsét és szabadítson meg mindnyájatokat
834 2, 5 | Bernáthné~P. S. Légy erõs és türelmes, kedves ötsém,
835 2, 5 | türelmes, kedves ötsém, és gondold meg, hogy más emberek
836 2, 5 | kicsiny férgetskéi mind és mindgyárt meg nem tehetnek
837 2, 5 | vakbélgyulladásban feküdtem, és utána két álló esztendõkig
838 2, 5 | jelenléte, ha egészséges volt, és a hiánya, ha beteg volt.)
839 2, 6 | készséggel ment mûszereivel és tarisznyájával, melyben
840 2, 6 | önkénnyel élezte, tompította és csereberélte a magánhangzókat.)~
841 2, 6 | doktor nagy tudományáról és csodálatos gyógyításáról.~-
842 2, 6 | egymástól - ismételte Griby újra és újra.~Már unalmas is volt,
843 2, 6 | nem láttam õt sohasem, és különben is szükségem volna
844 2, 6 | Nincs más arcképe?~- Nincs, és azt hiszem, nem is lesz
845 2, 6 | soha.[13] Roppant szerény és timid, ugyancsak erõsen
846 2, 6 | kíváncsi teremtés volt, és szerette volna tudni, mi
847 2, 6 | jól összeszedd az eszedet, és úgy beszélj ennek az öregúrnak.~
848 2, 6 | igenis, abból a mellény és és… Mondtam már a kabátot,
849 2, 6 | igenis, abból a mellény és és… Mondtam már a kabátot,
850 2, 6 | alássan?~- Nem mondtad.~- És egy szürke mellény…~- A
851 2, 6 | megkerülte Griby doktort, és nagy szemtelenül fölemelte
852 2, 6 | is egyszerre nekirohant, és megragadta a gallérját.~-
853 2, 6 | aki Kaposon vendéglõs, és igen kövér ember, nem vehette
854 2, 6 | székbe.~- Megölték - hörgé, és kezeivel eltemette arcát,
855 2, 6 | rendben kell tartani mindent, és nem beszélni semmit. A tavaszit,
856 2, 7 | fogva került az asztalhoz, és azután a szokás erejével (
857 2, 7 | a jó viszonyt az uraság és a cselédek közt, egyszersmind
858 2, 7 | egyaránt forogván az urak és a cselédek közt, itt is,
859 2, 7 | Losonc, vagy húsz Kassa, és van a végén a városok anyja:
860 2, 7 | igaz, hogy nem olyan jók, és nincs meg az az öröme bennük,
861 2, 7 | Kapost illeti, ő a sziták és rosták városa volt. A kaposi
862 2, 7 | csak a csapos vagyok.~- És miért nem lehet beszélni
863 2, 7 | aki eddig a konyhát vitte, és most a Hadasiné asszonyom
864 2, 7 | az még jobban tud fõzni, és amellett özvegyasszony,
865 2, 7 | amellett özvegyasszony, és amellett igen jó húsban
866 2, 7 | amellett igen jó húsban van, és amellett maga se idegenkedik,
867 2, 7 | atyámfia, hanem eredj be, és mondd meg a gazdádnak, hogy
868 2, 7 | kocsira ül az új asszonnyal, és elköltöznek.~Fáy uram megtorpant,
869 2, 7 | ment másodszor férjhez, és szülte ezt a Katuskát.~-
870 2, 7 | párájába, az izzadság szaga és a virágoké, melyekkel tele
871 2, 7 | voltak tûzdelve a nõk fejei és keblei, együtt gomolyogtak
872 2, 7 | lebegteti a füle mellett, és a port mások felé hajtja
873 2, 7 | fölkap valaki egy kupa vizet, és végigönti vele, de úgy,
874 2, 7 | a két házõrzõ kutya is, és nem lehet segíteni, mert
875 2, 7 | aki éppen mellette állt, és csattogtatta pipáján az
876 2, 8 | az asztalra, megfordult és két idegent látott maga
877 2, 8 | szolgálhatok, kérem alásan?~Fáy és Krok feszülten figyelték
878 2, 8 | csupa kálomisták haltak és római katolikusok. Utoljára
879 2, 8 | nevetni« - gondolta Fáy és elmosolyodott õ is. Eszébe
880 2, 8 | kacajában a Krok úr szúró szeme és fagyos hangja -, de a ruha,
881 2, 8 | fejemben, dereng már - motyogta és a tubákos szelencéjéhez
882 2, 8 | kedves gazdám, valami enni és inni valót, a legjobbat,
883 2, 8 | következésképp ott isznak és esznek a násznép közt. Úgyis
884 2, 8 | mindjárt kezdõdik a tálalás és legalább pénzbe se kerül,
885 2, 8 | kellene méregdrágán fizetni, és amellett mégse volna olyan
886 2, 8 | nekik valami harapni valót és komáját is földirigálja, »
887 2, 8 | ez az utolsó mesterség. És még kiíratja a predikátumot
888 2, 8 | predikátumhoz még kettõt, és hítták egymás közt »de Bodoló
889 2, 8 | ugyancsak egy fekete nadrágot és mellényt. Csak annyit mondhat (
890 2, 8 | mintha ráöntötték volna, és hogy tisztességesen kifizette.~-
891 2, 8 | a grófot nem ölték meg, és nem lett öngyilkos. Mert
892 2, 8 | már azt is tudom, hol van és mit csinál most.~- Ne mondja! -
893 2, 8 | Mi bújt volna a kölyökbe? És honnan tudhatná ön azt?~
894 2, 8 | bizonyítványt a gróf írásával és az uradalom pecsétjével,
895 2, 8 | igaz lehet, de hol van hát és hogy tudja, hol van?~- Mert
896 2, 8 | kertészlegénynek Dõrynél és álruhában titkokat fürkész
897 2, 8 | vágtasson ki a kocsimon Bornócra és hozza ide János urat, parancsolom
898 2, 9 | vesztegeti az időt hiába, és ami tanú majd megjelenik
899 2, 9 | szögletbe vonni a vőlegényt, és egy kicsit szondírozni a
900 2, 9 | szemben, hogy ez csata. És a csatában minden eszköz
901 2, 9 | csinálni, meg szuszékokat és más, aranyozott szekrényeket
902 2, 9 | Persze, nagy tõgye lenne neki és gombok a szarvain, hogy
903 2, 9 | az nagyon hatalmas ember, és amit mondta, mondta, az
904 2, 9 | mondta, az jönne flintával és bum, lõne rám és fuk, kiröpülne
905 2, 9 | flintával és bum, lõne rám és fuk, kiröpülne belõlem lélek
906 2, 9 | kiröpülne belõlem lélek és mégsem volnék nemzetes asztalos
907 2, 9 | nemzetes asztalos uradalomban és Katuska se lenne enyim felesig.~-
908 2, 9 | úrias öltözetet viselt, és megyei esküdtnek adta ki
909 2, 9 | lecsukott fekete pillák alól, és a mérleg fölbillent Fáy
910 2, 9 | óvatosan megnyílt az ajtó, és Vidonka besurrant, aztán
911 2, 9 | Eljöttem, kedves patronuska, és vállalok mindent, tetszett
912 2, 9 | adta ide az övé bátorságot, és most van bátorság, vállalok
913 2, 9 | uradalmi nemzetes asztalosság és tehínkét. De aztat még nem
914 2, 9 | ezer forintot adott neki és még kétezret ígért, amin
915 2, 9 | vissza se térhetne onnan, és nem szegné meg az esküjét.)
916 2, 9 | tekintetes patrónusának, és akkor mindjárt nyele volna
917 2, 9 | azalatt a vendéglõs befogat, és a kocsija megáll valami
918 2, 9 | fogja várni a Griff elõtt és elkíséri.~Vidonkának megvacogott
919 2, 9 | szállásukat rögtön berendezze és mindenki ellen megvédel
920 2, 9 | ellen megvédelmezze.~- És Gergely? - kérdé Vidonka
921 2, 9 | megtaláltatott, ebadta.)«~És még azután se tudott lefeküdni,
922 2, 9 | ahogy azt provideálta és eligazítá.~Akkor aztán magára
923 2, 9 | hallassék át, levetkõzött, és csakhamar csöndesen elaludt,
924 2, 9 | hogy fiatal gyerek volt, és egy vadgalambtojást szedett
925 2, 9 | nagy örömmel, nagy lihegve és hogy volt, hogy nem volt,
926 2, 9 | magasan fönn járt az égen, és besütött a vánkos végeinél
927 2, 9 | homloka ráncosodik meg, és az arccsontja széjjelnõ
928 2, 9 | víg minden csizmadiainas, és miért szomorú minden csizmadiamester?~
929 2, 9 | hideg féltékenységében, és még talán meg is szökik
930 2, 9 | Katuskájával.~- No, hát gyere be és ülj le!~Se meg nem ölelte,
931 2, 9 | megtudja, még megharagszik és cserbenhagy. Tudod, milyen
932 2, 9 | nincs benned férfiasság. És mennyit mulasztottál azóta?
933 2, 9 | megmozgatni az összegyûlt fõpapok és dignitáriusok közt. Te ahelyett
934 2, 9 | a fejét, mint egy bûnös, és nem felelt semmit.~- Most
935 2, 9 | annyiszor cserél alakot és bõrt, ahányszor kívánatos?
936 2, 9 | bõrt, ahányszor kívánatos? És ami a legcsúnyább, nem gavallér
937 2, 9 | hogy az öreg megsajnálta - és kezdett csöndesen megretirálni.~-
938 2, 9 | he hiányoznék valamije, és soha nem lehet annyira boldogtalan,
939 2, 9 | Vagy azt, hogy téged szeret és nem mást? Mi? Nem szólt
940 2, 9 | fölkelnie egy félórára, és az ablakhoz ülni, elõre
941 2, 9 | hallani.~- Ugye, kujon, és hogy híreket kapj, persze
942 2, 9 | fejét rázta, hogy nem igaz, és fülig pirult ezeken az istentelen
943 2, 9 | bokrétát kellett neki kötni, és fölküldeni a szobalányától.
944 2, 9 | tökfilkó, mit tudnál te?«~- És nem ütötted pofon?~- Mindent
945 2, 9 | s mutatta az iratait is, és hogy én meg a híres Bavtya
946 2, 9 | Müller nevezetû a kertész, és mindjárt kifizette a béremet,
947 2, 9 | zsebemben.~- Jól tedd el fiam, és majdan add oda a menyasszonyodnak -
948 2, 9 | csak mikor én megengedem. És azzal aztán szent a béke,
949 2, 9 | többé ezt a kis ellágyulást, és ne szóljunk róla senkinek.~
950 2, 9 | tulipánhagymámat. De meg kellett lenni, és azóta már, hála istennek,
951 2, 9 | édesanyád, néz engem az égbõl, és mondja apádnak: »Mégis nagy
952 2, 9 | nagy kutya az a vén Pista.« És ezen a gondolaton aztán
953 2, 9 | kacag azon a gondolaton, és addig-addig húzogatta a
954 2, 10| Sok fa kiveszett azóta és kevés nõtt. Öregszik a föld;
955 2, 10| itthagyni az állatok, a nagy fák és a nagy szenvedélyek.~Hiszen
956 2, 10| még rakja fészkét a madár, és csicsereg a szerelemrõl.
957 2, 10| mikor az a nagy pör folyt… és a többi, meg a többi.~Úr
958 2, 10| szanaszét egy-két ülõke. És hétköznapon is minden ülõkén
959 2, 10| egyet fölfelé az anyja, és rengeni kezd az teknõ. Lusta
960 2, 10| munka, a rúgás passzió. És hát ha a teknõ nagyon meg
961 2, 10| Bécstől egész Munkácsig és távol másfele, a brassói
962 2, 10| le magyarra:[15]~De szíve és feje bizony meg nem hala,~
963 2, 10| voltak, a másikban élesztő, és sehogy se függtek össze
964 2, 10| meghurcolnának neveket, családokat, és megtördelnék az egyház nimbusát.~-
965 2, 10| elveszi a maga Zsófikáját, és az aztán igavonó barma,
966 2, 10| megbarátkozott Buttler Jánossal, és két hétig mulatott ott,
967 2, 10| utazott arra főtisztelendő és méltóságos Rudnay Sándor
968 2, 10| ott rekedt a püspök is, és ketten összefogva beszéltek
969 2, 10| parkban nagy pirulások között, és - harmadszor már visszautasította
970 2, 10| konyhába parázsért a csibukra, és meg is csipkedték Katuskát,
971 2, 10| szájú asztalos dühöt fúj ki és keserûséget nyel be.~Csupa
972 2, 10| vadászathoz, a kártyához és az iváshoz. Ez pedig jó
973 2, 10| ahogy voltak a tettes KK. és RR., felültek a bricskáikba,
974 2, 10| bricskáikba, csézáikba, hintaikba, és elkísérték a »nagy szónokot«
975 2, 10| a bornál is több folyt, és minden tószt az ifjú grófot
976 2, 10| kertben sóhajtozik, illatozik, és várja a napfényt, melyet
977 2, 10| bent a liliomok sóhajáról és illatáról volt szó, addig
978 2, 10| künn hatalmas esõ ömlött, és vad orkán csavarta a százados
979 2, 10| asztalon táncoltak a csészék és poharak.~Mély csönd támadt,
980 2, 10| meg, ki érkezett. Szállást és vacsorát kell neki adni,
981 2, 11| agancsokkal, ökörszarvakkal és mindennemű vadásztrófeákkal.~
982 2, 11| rabló, koldus vagy ellenség. És nem kérdezik senkitõl, hogy
983 2, 11| kérdezik senkitõl, hogy ki és hogyan kívánja magát neveztetni.~
984 2, 11| hallatlan eset! Ide mer jönni! És ilyen állapotban! A frappáns
985 2, 11| összevigyorogtak titkon, és ismét mások ujjaikon kezdték
986 2, 11| sietség, az õrült erõszak és minden, minden. Oh, gyalázat,
987 2, 11| vajon ha minden igazi lenne, és ha fölemelné azt a rézharsonát,
988 2, 11| melle hörgött, feje zúgott. És az õsapák a György szavára
989 2, 11| hang egy kalapács volt. És a sok kalapács csattogott
990 2, 11| megölöm - végezte el magában, és gyorsan fölkelt.~Minden
991 2, 11| ablakot. A madár besurrant, és ott röpködött a szobában.
992 2, 11| tetejére, Buttlerék címerére, és ott csipogott kedvesen.~
993 2, 11| fölizgatott képzeletében, és hallani vélte az édes hangját
994 2, 11| íróasztal elõtti székbe, és onnan nézte, nézte, míg
995 2, 11| meg!~Fölpattant a nyeregbe és ellovagolt. Két napig lovagolt
996 2, 12| egy vég nélküli vergődés és küzdelem.~Beborul az ég,
997 2, 12| Hiszen most mindjárt kibukkan és sütni fog. Mihelyt az első
998 2, 12| felhő nem előlget neki. És milyen hitvány felhőcske!
999 2, 12| itt szenvedett közöttünk, és még élnek emberek, még lépten-nyomon
1000 2, 12| egykor kezet fogtak vele, és belenéztek szomorú arcába.~
1-500 | 501-1000 | 1001-1346 |