1-500 | 501-1000 | 1001-1346
Rész, Fejezet
1001 2, 12| renden levõ vén matyókat és barkókat.~Hja, biz ez gyilkos
1002 2, 12| biz ez gyilkos tél volt! És az igazi egri öregek között
1003 2, 12| az meggyógyítja a lábat és Istennek tetszõ dolgot cselekszik;
1004 2, 12| megbetegíti az egész testet és még a saját lelkiismeretét
1005 2, 12| készült a nõrokonaival, és a kolmizó vassal maga szedé
1006 2, 12| kolmizó vas kiesett a kezébõl, és még egy kiáltást hallatva,
1007 2, 12| ingyen ment, rájuk akadt és persequálni fogja, bárhova
1008 2, 12| építette föl nagy gonddal és mûvészettel, az érvek csoportosításával
1009 2, 12| megnyomni. A nagy kerék megállt, és a hatalmas óramû se járt
1010 2, 12| alig volt, hogy az aktákkal és a tényekkel megösmerkedjék,
1011 2, 12| hársfák alatt ült az udvaron és a kutyájával játszott, mikor
1012 2, 12| a gyermeket a dajkától, és ott az udvaron a kavicsban
1013 2, 12| többször válthat tisztát.~És ebben jobban van kifejezve
1014 2, 12| azért, mert olyan hosszú és kegyetlen volt a tél, és
1015 2, 12| és kegyetlen volt a tél, és mert azt tartja Fáy István
1016 2, 12| szemétboglyából, a tetejére tenné, és az lenyomná, láthatatlanná
1017 2, 12| megrohanta künn a kocsiját, és letépte az ajtókról, a hámokról
1018 2, 12| ezüstös Buttler-címereket. És a nép ezzel meghozta a maga
1019 2, 12| tûzrõl pattant szobaleány és komornyik, Bíró Nina és
1020 2, 12| és komornyik, Bíró Nina és Tományi József, akik a nászéj
1021 2, 12| kocsin a két pandúr, Kázsmári és Jeszenka, a negyediken a
1022 2, 12| záptojással, ami a vállát érte és összetörvén, végig folyt
1023 2, 12| elvakítsa Eger városát, és imponáljon a papoknak. Így
1024 2, 12| paripái egy csomó csatlóssal és lovásszal.~Ezzel megszakadt
1025 2, 12| nagy hõségben a kutaknál és forrásoknál, s mégis utolérni
1026 2, 12| hevesi uradalmi prefektussal, és éppen arról beszélgettek,
1027 2, 12| kevesebb huszár kellene és több tanú. Ami igaz is volt,
1028 2, 12| elfértek egy kocsiban; Vidonka és Madame Malipau. Õk is beszélgettek
1029 2, 12| madame csak franciául tudott és németül, Vidonka pedig csak
1030 2, 12| Vidonka pedig csak tótul és magyarul, örök titok maradt
1031 2, 12| kukoricásokból egy nyúl ugrott ki és keresztülfutott az úton
1032 2, 12| láttam, de van egy barátom és druszám Debrecenben, bizonyos
1033 2, 12| fölharsogott az éljen-zúgás és lázas morajlással hömpölygött
1034 2, 12| szállt feléje a fejek fölött, és bepottyant a kalapba. Kivette,
1035 2, 12| ahonnan a virágot dobták, és egyszerre fölkiáltott:~-
1036 2, 12| mintha készakarva történnék, és eltûnt a sokaság között.~-
1037 2, 13| kérdé Fáy.~- Az auditor.~- És nem az érsek?~- Az érseknek
1038 2, 13| a verejtéket tarkóikról és a homlokaikról.~Elöl a Causarum
1039 2, 13| két házasságvédő, a fiskus és a két nótárius.~Elsőnek
1040 2, 13| történetét, nagy izgatottságot és fészkelődést keltve a szent
1041 2, 13| látszott vele besurranni és virágillat. A kanonokok
1042 2, 13| János ezeket a vádakat emeli és fenntartja?~Mária fölemelte
1043 2, 13| Mert õ hallucinációkban és látományokban szenved, mélyen
1044 2, 13| praeses tubákos szelencéjét és szippantott. A többi kanonokok
1045 2, 13| elõszedték a piksziseket, és általános prüszkölés következett;
1046 2, 13| elhalványodott e szomorú éj emlékére, és reszketõ hangon felelte:~-
1047 2, 13| szederjes kék színbe ment át.~- És mondd meg nekünk, mi történt
1048 2, 13| egyszerre összerázkódott, és ájultan esett össze.~A kanonokok
1049 2, 13| Martinuzziét, nagy bûneiért levágni és spirituszba tenni). A vicenótárius
1050 2, 13| szemeit, s bánatos, köszönõ és mégis elbódító pillantást
1051 2, 13| legnagyobb rendben folyt le, és a Pázmány-féle rutiale pontról
1052 2, 13| szentszék túlságosan kifáradt, és a tárgyalást másnapra halasztotta.~
1053 2, 13| ott cirkuláltak a piacon, és folyt a trics-tracs pro
1054 2, 13| folyt a trics-tracs pro és contra, disputák keletkeztek,
1055 2, 13| a huszároknak, kuktáknak és a kuktákkal jött szolgálóknak,
1056 2, 13| eljátszaniok a darabot. És minthogy az összes Egerben
1057 2, 13| mármint a Nápolyi Johanna és barátnõje.~- Miért vagy
1058 2, 13| Istenuccse víg vagyok, és ha még egyszer összeszamarazol,
1059 2, 13| ruhát vegyenek a Fridával, és álljanak ki az utcára. Seregélynek
1060 2, 13| szeme, hogy megláttad.~- És itt van még? - kérdé suttogva,
1061 2, 13| törvényeknek ezt a fönséges és mély intencióját, amennyiben
1062 2, 13| különös fontosságú vallási és kötelékfelbontási pöröknél
1063 2, 13| elkülönítve ügyeletek a Buttler- és Dõry-féle tanúk, minden
1064 2, 13| minden mozzanatról jósolva és következve, Buttlerék vidáman
1065 2, 13| Dõry a fogait csikorgatta, és izgatottan súgta a leányának:~-
1066 2, 13| hordj össze hetet-havat, és ne kalandozz Tolnában, Baranyában,
1067 2, 13| valamelyikünknek fülszaggatása volt és vattát tett a fülébe. De
1068 2, 13| Valld meg igaz hitedre és a boldogságos Szûz Máriára,
1069 2, 13| érsek is hivatalos volt és a kanonokok mind. Szem nem
1070 2, 13| mert másnap nagyon bágyadt és aluszékony volt a szentszék,
1071 2, 13| testemen, melyet a császárért és a hazáért kaptam, de egyik
1072 2, 13| pirulásával kell leányom és a magam becsületét védelmeznem,
1073 2, 14| OSTOBA ÓLOM~Még Kázsmárit és Jeszenkát hallgatták ki
1074 2, 14| võlegény kirohant egy ízben és hogy erõszakkal vittétek
1075 2, 14| csiripelték, mi történt, és a figyelõ közvélemény rögtön
1076 2, 14| zempléni nemest, Barkóczyt és Cseleyt, elküldé õket magyarázatot,
1077 2, 14| kihörpinté édes pálinkáját, és késznek vállalkozott a vén
1078 2, 14| visszavonni?~Dõry mosolygott, és beleharapott egy libacombba.~-
1079 2, 14| lenni. De én így sem bánom, és majd küldök az urak után
1080 2, 14| az Esterházy-regimentbõl és valami gróf Tige Mihály,
1081 2, 14| ami meglehetõsen naggyá és híressé tette Egernek akkori
1082 2, 14| semmit se tudtak ezekrõl, és másnap éppen a reggeli álmát
1083 2, 14| csáklyák, régi buzogányok és dárdák lógtak, olyanok,
1084 2, 14| úgyszólván egyszerre fölmarkolta, és kilökte reggelenkint a paradicsomból.~
1085 2, 14| szivárványos híd az álom és ébrenlét közt, egy híd,
1086 2, 14| ez a halál. Olyan világos és egyszerû volt még akkor
1087 2, 14| szemük.~Zsiga nagyot ásított, és figyelni kezdett a külsõ
1088 2, 14| benyitott a komornyik, sápadtan és nevetségesen, mert a rokokó
1089 2, 14| Horváth Miklós úr - dadogta és összevacogott a foga.~-
1090 2, 14| magukra rángatták ruháikat és kiszaladtak.~A szegény öregurat
1091 2, 14| ment levert arccal Fáy, és mutatta, merre vigyék, hogy
1092 2, 14| tartottam, egyre gyöngébb és gyöngébb lett, míg végre
1093 2, 14| egy bárány. De az eszét és a fullánkját az utolsó percig
1094 2, 14| fölosztotta a munkát, kurtán és hidegen, mint mikor valami
1095 2, 14| azonnal indulsz a vikáriushoz és megkéred, hogy még ma délelõtt
1096 2, 14| belsejébe kell tenni alulról, és a huszárok oly messze menjenek
1097 2, 14| Értem, kedves bátyám.~- És velem mi lesz? - kérdé Buttler
1098 2, 14| tehesd. Itt kell maradnod, és ellensúlyoznod az ellenfél
1099 2, 14| ellensúlyoznod az ellenfél ármányait és cseleit. Hát már megint
1100 2, 14| résen. Száz füled legyen és ezer kezed… Hogy el ne felejtsem,
1101 2, 14| még az éjjel megjön. Okos és becsületes ember, járj a
1102 2, 15| szétterjedt a városban, és nagy fölháborodást, valamint
1103 2, 15| most megölik az apját. És a papok mégis azt prédikálják,
1104 2, 15| sokaság között azon a szolgák és szobalányok, akiktõl Eger
1105 2, 15| Felnémeti utcában hullámzott, és a püspöki palota elõtt,
1106 2, 15| a zsebébõl a pisztolyát, és vakmerõen megfenyegette
1107 2, 15| ácsorgott a boltajtókban és szanaszét, nézte a tömegek
1108 2, 15| rátalált a bûntett színhelyére, és benézett a kulcslyukon (
1109 2, 15| miként van, hogy Kázsmári és Jeszenka pandúrok nem említették
1110 2, 15| Dõry hatalmában vannak, és azt vallják, ami annak tetszik.~-
1111 2, 15| megváltoztatni a sorrendet, és a két cselédet venni elõ,
1112 2, 15| észre. Zsiga úr leugrik és megállítja a szekeret, hogy
1113 2, 15| nagy hetykén a kardját, és tréfás hányavetiséggel mondá:~-
1114 2, 15| fölnyerített vészjóslón, és elkezdett ágaskodni, csak
1115 2, 15| megpödörinté deres bajszát, és egyenest magát a kísértetet
1116 2, 15| Egyszerre kiderült minden arc, és nevetésre ferdült minden
1117 2, 15| széna alatti barlangjába, és kihúzta onnan a tarisznyát.~-
1118 2, 15| mellé, öreg Bordás bácsi, és úgy vigyázzanak rá, mint
1119 2, 15| a két huszár közrevette, és kegyetlenül visszakísérte
1120 2, 15| hogy egész éjjel nem aludt, és a vállán meg volt sebesítve,
1121 2, 15| készítésérõl, alkalmazásáról és eltüntetésérõl, valamint
1122 2, 15| babérkoszorút kötöttek hamarjában, és küldték neki, de az már
1123 2, 16| Ha mármost beszélni tudna és okoskodni, arra a kérdésre,
1124 2, 16| így felelne:~»A fák zöldek és csodálatosképpen vannak
1125 2, 16| ésszel ítél meg helyzeteket és instituciókat. Csak a vízi
1126 2, 16| éjszakája már az ördögé. És bár tudjuk mindezt, mindegy,
1127 2, 16| Horváthot. Bizonyos nevezetesség és nimbusz vette körül. A mód,
1128 2, 16| korábbi végrendelet), Fáy és Buttler pedig Pozsonyban
1129 2, 16| Buttler pedig Pozsonyban és Bécsben dolgoztak, patrónusokat
1130 2, 16| akkoriban nevezetes élõ ember és potentátus, aki bele ne
1131 2, 16| mártotta volna ebbe a híres és különös processzusba valamelyképpen
1132 2, 16| de most az egri érseknek és a kanonokoknak se fõtt egyébben
1133 2, 16| ki. Úgyhogy aztán érsek és kanonok, ha jó hangulatban
1134 2, 16| udvari kurirok, fenyegetõ és ígérgetõ intervenciók, hogy
1135 2, 16| az õrültek házába jutok.~És az bizony még sokáig tartott,
1136 2, 16| ügyvédek szószátyárkodásának, és a szentszék egy hideg januári
1137 2, 16| januári napon összegyûlt, és meghozta az ítéletet nagy
1138 2, 16| szippantott egyet a burnótjából, és így szólt fojtott hangon:~-
1139 2, 16| megoszlottak, én Atya, Fiú és a Szentlélek Isten nevében,
1140 2, 16| Szentlélek Isten nevében, és az egyház szokásai szerint,
1141 2, 16| ablaküvegek, s potyogtak kövek és záptojások a bútorokra,
1142 2, 16| palotában mély csönd volt, és édesdeden aludt az érsek
1143 2, 16| szinte kápráztató volt, és a kis mókus képe szakasztott
1144 2, 16| Aztán egyszerre leért, és megállott a filigrán arany
1145 2, 17| úgy mennek, ahogy mennek, és nem úgy, amint az emberek
1146 2, 17| virágtalan csúf sivatagra, és csak sietnek, sietnek, örökké
1147 2, 17| ok nélkül megfordulnak, és jönnek megint egy darabig
1148 2, 17| sziklák állják útjukat, és terelik erre-arra? Isten
1149 2, 17| mely várja a többi vizeket, és el nem ereszti a megérkezetteket
1150 2, 17| De ezek különb papok, és nincsen mögöttük ez a ravasz
1151 2, 17| Várok rá, amíg remény lesz, és várok rá azontúl is, amikor
1152 2, 17| ítéletet. S íme, még mindig él és tervez.~Pedig most már kellemetlenebb
1153 2, 17| aztán fölkereste a grófot, és rábírta, hogy miután az
1154 2, 17| Magyarország elsõ mágnása és gavallérja nem teheti, hogy
1155 2, 17| a törvény mégis törvény, és egy ítélet már van, mindaddig,
1156 2, 17| ült volna az asztalnál.~És bámulatos volt, mint tudta
1157 2, 17| kik a fejeiket hajporozták és a Buttler nevet viselték.
1158 2, 17| fejedelemasszony éjszakára, és ha valamelyik csirke egy
1159 2, 17| nem szereti a papot sem, és én hiába lesem jöttét.~Tegnapelõtt
1160 2, 17| Hasonlítanak is egymáshoz.~Apa és leánya közt egy beszélgetést
1161 2, 17| mert a patak vize kimossa, és megfordítja más oldalra,
1162 2, 17| olyat, amely mindig égett, és soha ki nem hamvadt? Hol
1163 2, 17| is közömbös lesz egyszer. És ha aztán közömbös lesz,
1164 2, 17| benne. Kétszer fagyott be és engedett ki a kis patak
1165 2, 17| odakívánta az elöljáróságot és a felsõ-alsó szomszédokat,
1166 2, 17| József uramat, a szûcsöt és nemzetes Tóth György uramat,
1167 2, 17| csak az elöljáróság kell és a két szomszéd.~Midõn valamennyien
1168 2, 17| menyasszony kezébõl kitépte, és több ízben kijelentette,
1169 2, 17| fiatal gróf jó ismerõse, és most nincs is semmi mezei
1170 2, 17| megenni õnála a fiatal urak, és hogy minden veszedelem ebbõl
1171 2, 17| hálálkodott a kisasszony, és olyan víg lett, olyan pajkos
1172 2, 17| kisasszony teleöntötte a poharát, és egy köszöntõt mondott Tóth
1173 2, 17| piros volt, mint az alma és olyan víg, mint a madár,
1174 2, 17| megadta magát sorsának, és elgondolkozott, mi legyen
1175 2, 17| azzal fogta is már az ollót és a hajából levágott egy fürtöt.
1176 2, 17| egészen az országútra, és az arra menõ parasztok szeme
1177 2, 17| bennünket, ha majd grófné lesz és Röszkére vetõdik. Volt már
1178 2, 18| magát lovak farkához kötni, és akként tépetni szét, ha
1179 2, 18| prímásának akarta, elejté, és a rudnai és divékfalvi Rudnay
1180 2, 18| akarta, elejté, és a rudnai és divékfalvi Rudnay Sándort
1181 2, 18| mindig egyfajta kender volna… és senki se nyúlna hozzá, hogy
1182 2, 18| megmozgatni nem mernének, és semmi olyan kicsiny, amihez
1183 2, 18| Fenséged udvarhölgyének veheti, és rövidesen férjhez adhatja,
1184 2, 18| ebben az ügyben udvariasan és körültekintéssel.~Mit végzett
1185 2, 18| hogy Bernáthné nagyasszony és Piroska Budára utaztak pünkösdkor,
1186 2, 18| valahol egy kenõasszonyt és azt ide küldöd, mert engem
1187 2, 18| érted-e, hogy megérkeztünk, és várjuk a parancsolatot.
1188 2, 18| itthon.~A huszár elment, és mialatt a magukkal hozott
1189 2, 18| Csakugyan vele beszéltél volna? És megmondtad neki?~- Igenis
1190 2, 18| Igenis megmondtam.~- És mit üzent?~- Hogy, azt mondja,
1191 2, 18| huszár képéhez, hogy kék és zöld szikrákat hányt a szeme.~-
1192 2, 18| mindig hozzátévén a végére: »És amint végig hizlaltam a
1193 2, 18| csóválta a farkát körülöttük, és nyújtogatta ki a piros,
1194 2, 18| elmarad, a zsebébe nyúlt, és egy fényes tallért nyújtott
1195 2, 18| öregember elmosolyodott, és hátra tette a kezeit, de
1196 2, 18| asztalfõn a palatinusné ült, és kártyát rakott ki nekik.~-
1197 2, 18| maguk is viruló hajadonok, és elég csinosak, akinek ízlése
1198 2, 18| angoramacskát tartott az ölében, és a szõrét simogatta. Bernáthné
1199 2, 18| Piroskát, ha lett volna rá idõ és hozzá lélek: hogy bizonyosan
1200 2, 18| igazodott össze, fölkelt és néhány lépést tett a jöttek
1201 2, 18| úgy oda volna ragasztva, és minden lépésnél félni lehetne,
1202 2, 18| egyszerre leesik a válláról, és legurul a földre. (Vagy,
1203 2, 18| nagyasszony lenne a palatinusné, és õ volna a kulcsárnéja.~Látván
1204 2, 18| Bernáthné, legott fölállt és hódolt okáért derekát meggörbítvén (
1205 2, 18| sok apró csirkéje, libája, és hogy azokat is szoptatják-e
1206 2, 18| szoptatják-e az öreg tyúkok és libák?~A nagyasszony felelt
1207 2, 18| enyhíti azokat a vallás.~- És az olyan kegyes szív részvétele,
1208 2, 18| melyrõl már hallottam, és mely igen meghatott engem.
1209 2, 19| ember csak a füléhez teszi és meghallja vele, amit akárhol
1210 2, 19| szentszék egyre halogatta egy és más ürügy alatt. Két év
1211 2, 19| baja van, hogy sokba kerül, és hogy visszalõnek benne -
1212 2, 19| delirium tremensben szenvedett, és teljesen eszelõs volt. Nem
1213 2, 19| akart, hogy Bécsbe megy, és hazahozza Piroskát. Buttler
1214 2, 19| Ha nem szeret meg senkit, és csak vár-vár ott is, abból
1215 2, 19| pedig megszeret valakit, és nõül megy hozzá, jól jár
1216 2, 19| Tudtam - szólt tompán, és nem látszott rajta semmi
1217 2, 19| benyitott a Buday uram lakására, és játszott egy darabig az
1218 2, 19| elkezdett csomagoltatni, és másnap reggel elutazott.~
1219 2, 19| Bement, megvette a zsuzsut, és rávésette magyarul: »Ne
1220 2, 19| elég magyaros a mondat, és tele van borúval, homállyal.
1221 2, 19| becsomagoltatta, elküldte Piroskának, és ebben aztán megnyugodott,
1222 2, 19| Bécs fölött, Bozos fölött és Konstantinápoly fölött.
1223 2, 19| Konstantinápoly fölött. És hol egy-egy cserép virág
1224 2, 20| KEDVES PYRKER ÉRSEK~Egy év és egy hónap múlva került haza
1225 2, 20| öregurat. Óriási temetés volt, és a négy vármegyéből összegyűlt
1226 2, 20| maga gazdálkodik Bornócon, és a Buday uram legidősb fiát,
1227 2, 20| csak a csimpánz üvöltözött, és nem akart a szertartás után
1228 2, 20| szintén meghalt azalatt, és alighogy hazaérkezett Buttler,
1229 2, 20| érsek, pörét újból előveszi, és hamarosan megsemmisíti a
1230 2, 20| Buttlernek, hogy Pyrker és Fáy már ebben a dologban
1231 2, 20| menj egyenesen Pozsonyba, és kövess el mindent a rokonainknál,
1232 2, 20| Buttler szomorúan sóhajtott, és kitört szívébõl a láva.~-
1233 2, 20| lehorgasztotta a fejét, és egy szót se felelt. Fáy
1234 2, 20| megállni, én is voltam fiatal, és sok olaj volt bennem… Akinek
1235 2, 20| komoly hölgy, okos, finom és elõkelõ, aki meg tudja gondolni,
1236 2, 20| uram!~Bóth uram bejött, és fejcsóválva nézte, hogy
1237 2, 20| egyszerû volt, oly idealista és oly gazdag, hogy a pénzrõl
1238 2, 20| No hát söpörje össze, és vigye el a perszonálishoz,
1239 2, 20| mint a víz, s olyan ravasz és sima volt a modorában, mint
1240 2, 20| klerikálisok följajdulta, és a királyt szidták:~- Kár
1241 2, 20| átölelte a szónok nyakát, és kétszer megcsókolta az összes
1242 2, 20| ideig, míg végre hûl, hûl és utoljára csak egy közömbös
1243 2, 20| elvesztette Buttler a türelmét és egyenesen a szeme közé vágta,
1244 2, 20| gróf uram, mely az egyház és a papságot rossz szemmel
1245 2, 20| uram, a tenger alatt van, és ott is marad.~- De hiszen
1246 2, 21| tehetetlenül fekszik az ágyban, és a nyelvét se tudja többé
1247 2, 21| szélén madarak mosakodtak, és õk is hallgatták az erdõ
1248 2, 21| mintha a halál szeme lenne, és gúnyosan hunyorítana rá.
1249 2, 21| gúnyosan hunyorítana rá. És fûzte tovább a gondolatait.
1250 2, 21| csillagot, mióta megyünk már, és még mindig a fejünk fölött
1251 2, 21| Itt aztán megállunk, és ha van korcsma, ebédet fõzetünk.
1252 2, 21| kapuján behajtott a hintó, és megállott az állás alatt.
1253 2, 21| a nyakló lógott a rúdon és a hátrakötött szénacsomó,
1254 2, 21| egyedül ült Horváth Piroska, és éppen almát hámozott a késével.~-
1255 2, 21| rebegte elhalóan Piroska, és a kés, alma kihullott a
1256 2, 21| nézte, nézte az édes arcot, és érezte, hogy mozdulni se
1257 2, 21| dadogta Buttler zavartan és hangja reszketett -, de
1258 2, 21| váratlan az eset… oly váratlan és…~Közelebb jött, és a Piroska
1259 2, 21| váratlan és…~Közelebb jött, és a Piroska feléje nyújtott
1260 2, 21| sóhajtott föl Piroska, és lesütötte gyönyörû szemeit
1261 2, 21| kiszívni nem tudta.~Kínos és mégis édes szünet következett.
1262 2, 22| akkor virágzott a gesztenye, és egyéb virág nem volt a korcsma
1263 2, 22| legyezgette magát vele.~- És csak így egyedül van? -
1264 2, 22| honnan jön?~- Egerből.~- És hová megy?~- Sehova.~- Nagyon
1265 2, 22| hörögte tompa hangon, és sötéten ráncolódtak össze
1266 2, 22| hullottak a fehér virágok, és egész félkörben voltak ott
1267 2, 22| Rendeljen ebédet nekem is, és ne zavarjanak.~Bóth titkár
1268 2, 22| kell hinnem, hogy szellem. És miért nem eszik?~- Mert
1269 2, 22| A házasság marad.~- No, és mit szándékozik most tenni?~-
1270 2, 22| elöntötték szemeit a könnyek, és sírt, sírt, mint a záporesõ.~
1271 2, 22| dobtam el, megtartottam, és három év elõtt beálltam
1272 2, 22| dadogta Buttler gróf, és a kezeivel az asztalba fogózott,
1273 2, 22| elutazott a gróf úr Rómába, és én szépen megszöktem a gazdámtól
1274 2, 22| termete, így ívben megtörve), és az abba gyömöszölt kiskendõk,
1275 2, 22| a sok mindenféle ezüst- és rézállat az asztalon, a
1276 2, 22| vetett, arca megdicsõült, és amint lehajolt, hogy háladatosan
1277 2, 22| megcsókolja a Piroska kezét és közel járt feje a Piroskáéhoz,
1278 2, 22| nyevirág kis harangjába és himbálózott benne szótlanul,
1279 2, 22| valami turpisságban ludas, és belemerült a Piroska vázlatrajzának
1280 2, 22| Piroska.~- Hiszem, hiszem és boldog vagyok.~- Hát elmondja-e
1281 2, 22| akarta, mikor kinyílt az ajtó és bekukkant rajta a komorna,
1282 2, 22| sompolygott be Tóth uram, és csak nézi, nézi Buttlert,
1283 2, 22| szíveik kiugranak a kabát és az ingváll fölé.~Buttler
1284 2, 22| fehér lett a korcsmáros haja és Buttler se fiatal többé.~-
1285 2, 22| annak se hossza, se vége és megehette volna maga Ferenc
1286 2, 22| Buttlert, csak ennyit szólt:~- És ha meghalt volna is, él
1287 2, 22| van Bécsben a nagyapjánál, és mikor a minap a kertben
1288 2, 22| jó ember! Mekkora nagy úr és mégsem kevély! Hogy elbeszélget
1289 2, 22| ejnye! Körüljárta a szobát és folyton morgott, míg végre
1290 2, 22| ezüstben a karlsbadi fürdõházak és mindenféle szarvasok, valami
1291 2, 22| két poharat lábujjhegyen és az egyiket, a kicsikét,
1292 2, 22| el tõlem, rogo humillime, és igyanak belõle néha-néha
1293 2, 22| következik a kézszorítás, és azután már semmi.~Buttler
1294 2, 22| a vendéglõtõl kezdõdött és az országútig tartott.~Tóth
1295 2, 22| kapuban egész házanépével, és nézte õket, hogyan mennek
1296 2, 22| hogy talán visszafordulnak és integetni fognak neki, de
1297 2, 22| mindjárt fordulnak egyet és meglátják Tóth uramat. De
1298 2, 23| szét protestáns iskolákra és egyházakra. Máramarosszigetre
1299 2, 23| egyházakra. Máramarosszigetre és a pataki kollégiumra személyesen
1300 2, 23| mindent, ami sok pénzbe került és ami nem ért semmit. Ügynökei
1301 2, 23| hogy elterpeszkedve ült és szundikált az új kocsiban,
1302 2, 23| gróf eladta a bécsi házát, és annak az árával kártyaadósságokat
1303 2, 23| is odaborult az asztalra és ott virrasztott a huszárokkal
1304 2, 23| hogy még egyszer meglássa és hogy még egyszer szemtõl-szembe
1305 2, 23| maga ezt a koporsót nyitni és megint bezárni? - kérdé
1306 2, 23| Van nyitva! - szólt, és hirtelen elugrott onnan,
1307 2, 23| édes fiam!~Buday fölkelt, és óvatosan, szent áhítattal
1308 2, 23| födelet, azután bepillantott, és haloványan hátratántorodott,
1309 2, 24| eltökélt lépésekkel kisietett és az egyik ispánt hívatta,~-
1310 2, 24| vágtatva hajtat Ungvárra, és még az éj folyamán kihozza
1311 2, 24| születik, a keresztelõre, és megint sok pulykának kell
1312 2, 24| folyt a munka. A kaposi és az ungvári szabók szakadatlanul
1313 2, 24| végre megjött a bádogos, és hamarosan beforrasztotta
1314 2, 24| Horváth-birtok prefektusa Bornócról, és elújságolta, hogy a kisasszonya
1315 2, 24| kisasszonya megbetegedett, és most ágyban fekvõ, természetesen
1316 2, 24| volna, ha ide mégis eljön, és inkább csak aztán betegszik
1317 2, 24| föltépték az ablaktáblákat és kihajoltak, mások ismét
1318 2, 24| kaméliakoszorút az inastól, és egyenest a nagyterembe tartott
1319 2, 24| aztán elhaladt mellette és föllebb tette a koszorúját
1320 2, 24| Bernáth odalépett haragosan, és lelökte onnan a kaméliakoszorút,
1321 2, 24| keserûségtõl reszketõ hangon -, és ne háborítsa õt még most
1322 2, 24| de Isten szerint nem. És õ most már az Istennél van.~
1323 2, 24| a koszorúját a papoknak. És mondja meg nekik, hogy ön
1324 2, 24| emberek, akik megtalálták, és fellocsolták, jó lélekkel
1325 2, 24| aki magát nejének nevezte, és minthogy annak állítólag
1326 2, 24| minden rajta találandó élõ és holt instrukcióval, hogy
1327 2, 24| adomány semmisnek tekintendõ, és osztassék fel a bozosi uradalom
1328 2, 24| miatt csak a környékbeliek, és azután zavartalanul folyt
1329 2, 24| egész Ungvár, a két Kapos és környéke. Nini, itt van
1330 2, 24| urak hátát nézze. Látni és sírni akar. Bosszankodásában
1331 2, 24| az élõkkel, hát fölment, és természetesen mindent a
1332 2, 24| meglátott, ami csak történt, és ami otthon az anyjukot érdekelheti.~
1333 2, 24| érdekelheti.~Oh, szép volt ez és olyan nagyon, nagyon szomorú.
1334 2, 24| Ma már csak fából van - és nincs mit szüretelni bele
1335 2, 25| legutolsónak maradt Buday uram és Bóth szektárius, Bóth talán
1336 2, 25| lejönni a sokaság miatt, és a következõket hallotta
1337 2, 25| a következõket hallotta és látta a nyíláson:~Buday
1338 2, 25| éjjel a koporsó belsejét, és - Buttler gróf teste nem
1339 2, 25| szekretárius ijedten nézett körül, és rémülten hebegte:~- És mi
1340 2, 25| és rémülten hebegte:~- És mi volt benne?~- Egy fából
1341 2, 25| figura felöltözve, homok és forgács közt.~- Hát még? -
1342 2, 25| azok tényleg meghaltak, és minthogy mégis ritka ember
1343 2, 25| pingált poharat tesznek fel, és hogy, amint azokból iszogatnak,
1344 2, 25| másképp magyarázta az anya és másképp rendezte a sors.
1345 2, 25| szeánszoknál, de értelme és tudása megfokozódik.~ [
1346 2, 25| rokonszenvez a médiummal és mintegy barátjává szegődik.~ [
1-500 | 501-1000 | 1001-1346 |