Rész, Fejezet

 1   1,  1 |        kergetett baromfiak között csakugyan ott lõdörgött egy nagy bóbitás,
 2   1,  1 |       ölve, és az mégis kár.~Erre csakugyan zavarba jött Tóth György
 3   1,  2 |            No, ezt a két nagyurat csakugyan meg kell bírálni, kicsodák-micsodák,
 4   1,  3 |    Waltert olvasod. - Igen, igen, csakugyan ilyen szúnyog van az öreg
 5   1,  3 |        Csókáékat!~No hát most már csakugyan nem lehet elmenni. A diákok
 6   1,  3 |           hogy bámulsz?~Dõry báró csakugyan mindig bámult a doktornak
 7   1,  4 |     jelenvoltak megremegtek.~- Ez csakugyan a doktor - mondá Izsépy
 8   1,  5 |       vagyok, mint a bolond. Néha csakugyan azt képzelem, hogy te is
 9   1,  5 |         önnek, és igazuk volt. Én csakugyan bolond vagyok. De ez nem
10   1,  6 |         hozatni, nincs másképpen.~Csakugyan elhozatta a megboldogult
11   1,  6 |        egymás mellett.~János gróf csakugyan olvasott már mesét ilyen
12   1,  6 |        hol mind a hárman. A leány csakugyan épült, erõsebb lett, a kék
13   1,  7 |          indult a patak felé. Ni, csakugyan fölfelé megy a víz, s egy
14   1,  9 |        szeme.~A nagyasszony pedig csakugyan gálába vágta magát, szépen
15   1,  9 | meggondolom ezt a Horváth-dolgot.~Csakugyan jött a Piroska nemsokára
16   1,  10|       várta a leveses tálat - hát csakugyan kinyílt az ajtó. És úgy
17   1,  10|         ott állnak a pandúrok is!~Csakugyan ott lebzselt a falu alatt
18   1,  12|          ide!«~És ebben a percben csakugyan benézett valaki az ablakon,
19   1,  14|          Ó, istenem, istenem, hát csakugyan te kormányozol-e itt, vagy
20   1,  14|     füleit megütötte ez a mondás. Csakugyan lehetne még rosszabbul is,
21   2,  2 |          elkerüli a beavatkozást.~Csakugyan Buttler gróf volt. De hogy
22   2,  4 |           injuria iránt.~Reggelre csakugyan ott állt a sallangos szép
23   2,  6 |         ilyen lehetett fiam, mert csakugyan van ilyen kabátja, magam
24   2,  7 |         egyet nyikkan.~Erre aztán csakugyan ment a csapos, mint a nyíl,
25   2,  7 |      Amott ni, az a kövér sertés.~Csakugyan kövér volt a házigazda,
26   2,  10|         éljenzett. Mert akkor még csakugyan nem lehetett a napot elsikkasztani;
27   2,  11|          Vajon mit mondanának, ha csakugyan beszélgetnének egymással?~
28   2,  12|         szomorú történet.~A felhő csakugyan szétfoszlik, már van remény,
29   2,  12|           következõ nyáron azután csakugyan megkezdte a szentszék a
30   2,  13|    egyszer pattanás képében jött.~Csakugyan kapóra jöttek, éppen kezdődött
31   2,  13|      nemes uraságok mulattatására csakugyan beparancsolta a színházban
32   2,  13|          mosolya.~A Buttler borai csakugyan jók lehettek, mert másnap
33   2,  15|          érseki palotában ezalatt csakugyan Bernáth Zsigmondot hallgatták
34   2,  15|      sógor odavitte a lámpát, hát csakugyan látszott olyan nyílás-bontás,
35   2,  17|            hogy miután az asszony csakugyan az õ nevét viseli, legalább
36   2,  18|        Redibimus sicuti aquilae«, csakugyan visszatértek, igaz, nem
37   2,  18|      csodálkozott a nagyasszony - Csakugyan vele beszéltél volna? És
38   2,  22|          utoljára!~- Ó, már akkor csakugyan el kell hinnem, hogy szellem.
39   2,  22| lerajzoltam a skizzkönyvembe!~Hát csakugyan ott volt a bozosi dolgozószoba,
40   2,  22|           Tóth uram a komornával?~Csakugyan ott jött Tóth uram a templom
41   2,  23|          visszabosszantom õket.~S csakugyan hozzá is fogott pár nap
42   2,  24|           hogy fejet ne találjon.~Csakugyan az özvegy érkezett meg,
43   2,  25|       napig.~Nyugodtan alszik (ha csakugyan ott fekszik) Párdány grófja,
44   2,  25|         fordult le lováról, tehát csakugyan királyi pompa közt halt