Rész, Fejezet

 1   1,  2 |       minden idõben. Se az akkori leány nem tudott hozzá, se a férfi.
 2   1,  2 |     fiatalok keveset beszéltek (a leány aztán asszonykorában beszélte
 3   1,  2 |           És tudja-e - fecsegte a leány -, hogy az ön õse a bûneiért
 4   1,  3 |            Nem tetszik nekem ez a leány, atyuska. Tegnapelõtt is
 5   1,  3 |        Szeretnéd tudni?~- Igen.~A leány élénken pillantott föl rá.~-
 6   1,  3 |      beszélni!… Mordizom adta, te leány, neked tele van a fejed
 7   1,  4 |         árult el semmit - szólt a leány halkan.~A tisztelendõ úr
 8   1,  4 |          hallgassa el az igazat a leány apja elõtt.«~A báró megütõdék:
 9   1,  4 |          A báró megütõdék: Miféle leány? Miféle apa? Hisz itt csak
10   1,  4 |        kemény hangra fölrezzent a leány. Kinyitotta szemeit, s elmosolyodott,
11   1,  5 |           nevetség. Szép termetes leány volt, akárcsak a régi királyasszony,
12   1,  5 |          hogy igen sajnálja, de a leány még nagyon fiatal, még nem
13   1,  6 |        HATODIK FEJEZET~A HARMADIK LEÁNY~Ez a csapás teljesen leverte
14   1,  6 |        politúros fejszécskéjük.~A leány megrezzent a harasztsuhogásra,
15   1,  6 |       nyúlva, kezével megérinté a leány ujjait, az hirtelen elkapta,
16   1,  6 |      legyünk?~- Inkább - felelt a leány, szemeit lesütve -, mert
17   1,  6 |      erdõbe, hol mind a hárman. A leány csakugyan épült, erõsebb
18   1,  8 |            Tudtam azonban, hogy a leány szeret.~- Ah, istenem, ha
19   1,  8 |     felelj neki szíved szerint!~A leány ösztönszerûleg lekapta a
20   1,  8 |           felé lépegetett, mire a leány fedetlenül maradt, mint
21   1,  8 |       tetszik, a szobádba...~De a leány görcsösen tapadt apja kebeléhez.
22   1,  8 |      hozzá, mintha ittas lenne, a leány maga is egy lépést tett
23   1,  8 |    gondosan a gomblyukába. Mire a leány odahajtotta a fejét, ahol
24   1,  9 |      sokszor írjon - súgta neki a leány.~- Szép idõ lesz holnap -
25   1,  10|           Te mit gondolsz, miféle leány az a Dõry Mariska?~Gróf
26   1,  11|          fogja akarni - rebegte a leány fojtott hangon.~- Éppen
27   1,  12|      csinos csak lehet egy fiatal leány.~- És hát tetszik-e neked?
28   1,  12|     Buttler erõs, érces hangon.~A leány vonaglott a kíntól; az öreg
29   1,  12|         mindjárt elájul a szegény leány.~Pedig most már túl volt
30   2,  2 | ingerkedni a gyámfiával.)~- Hát a leány se szólt hozzád? - kíváncsiskodott
31   2,  5 |        úri erkölts, nemkülönben a leány atyjaura, ki reám bízta
32   2,  14|      János, arra ne is gondolj. A leány kisírja magát. Semmi szükség
33   2,  14|         tányérjára. Hadd sírjon a leány, te pedig légy szemfüles,
34   2,  17|          hogy abból egy szerelmes leány megint csak megél egypár
35   2,  18|     ügyben béke, fenség, míg az a leány férjhez nem megy.~- Melyik
36   2,  18|        férjhez nem megy.~- Melyik leány?~- Ama bizonyos Horváth
37   2,  18|           érzek ön iránt. Ön árva leány?~- Igen, fenség. Atyámat
38   2,  19|          ítélettel, mihelyt már a leány nem lesz a játékban, akár
39   2,  20|          csoda, mert olyan helyes leány, hogy a minap alig egy óráig
40   2,  22|      sötéten.~- Miért? - tagolá a leány elhalványodva.~- Mert nem
41   2,  22|        mondhatja azt? - rebegte a leány tágra nyitott szemekkel.~-
42   2,  22|         idõre.~Ez más sok volt. A leány eltemette arcát a kezeibe.~-
43   2,  24|           jön el.~- Ó, ó, szegény leány - óbégatták néhányan -,