Rész, Fejezet
1 1, 1 | farkán fölkunkorodó egyik hosszú fehér tollán a következõ
2 1, 1 | akasztanak is föl, nem leszel hosszú életû a földön - mondá -,
3 1, 4 | Tiszteljétek a doktorokat, hogy hosszú életûek legyetek a földön.~
4 1, 4 | asszony egy-egy betûre tette hosszú, vékony ujját. Csak akkor
5 1, 4 | mindenféle fa van. Ezen a hosszú úton. És mégis itt hal meg.
6 1, 4 | pillái be voltak csukva, szép hosszú haja elbontva, s minthogy
7 1, 5 | értõk.~A nap most már elég hosszú, amint betelnek hõseink
8 1, 5 | dolog volt alapjában. Szép hosszú bajusza volt a kapitánynak.
9 1, 5 | volt a kapitánynak. S a hosszú bajusz tovább ér, mint a
10 1, 5 | bajusz tovább ér, mint a hosszú ész. A hosszú bajusz nagyon
11 1, 5 | ér, mint a hosszú ész. A hosszú bajusz nagyon tetszett a
12 1, 6 | alkalmassá tették õt olyan »hosszú lurkók« anyjává lenni, aminõkbõl
13 1, 7 | nem bírt el nagy terheket, hosszú ömlengésekkel teleírt íveket,
14 1, 7 | mert a ti beszédetek oly hosszú volt, hogy mire a végére
15 1, 7 | az üzenettel a megaraiak hosszú orral, és hetek múlva jövének
16 1, 7 | függött a falon. Az elsõ hosszú ruhájában festette le egy
17 1, 8 | leeresztett zöld zsaluk bordáin át hosszú, arany vásznakat nyújtott
18 1, 8 | az öreg, hintázva a nagy hosszú szárú pipáját a levegőben,
19 1, 9 | fölhozta, mit szól bele valaki hosszú hajjal az õ titkos gondolataiba?
20 1, 11| este lefekvés elõtt egy hosszú levelet írok.~Elolvasta,
21 1, 11| megiszunk. Rövid az élet, hosszú a sír. Igyál te is, Mariska!
22 1, 12| kezébe, mikor akarom.~Percek, hosszú percek múltak el, míg Buttler
23 1, 12| leült az íróasztalhoz és egy hosszú, igen hosszú levelet írt
24 1, 12| íróasztalhoz és egy hosszú, igen hosszú levelet írt a Piroskának,
25 1, 13| kiállhatatlan szag. Vékony, hosszú üvegtokokat látott az ablakba
26 2, 2 | konstatálta, hogy micsoda hosszú protokollumot kell majd
27 2, 2 | az ágyból. Hiszen tudod: hosszú haj, rövid ész.~
28 2, 3 | szép az arca, de nem elég hosszú a keze, következésképp meg
29 2, 3 | visszatartani, hogy megfogta a hosszú, professzoros kabátja gallérját,
30 2, 6 | FEJEZET~A GRIBY RUHÁI~A hosszú, vézna ember savanyú képet
31 2, 6 | volt, a verandára, ahol a hosszú idõ alatt, míg a Krok a
32 2, 7 | De hát a legjobb út is hosszú lett volna most Fáynak,
33 2, 7 | különben nem sokat mutatott. Hosszú, alacsony, keshedt épület
34 2, 11| csipkéi suhogtak, páncélszerû, hosszú derekán a gyöngyök csörögtek.~
35 2, 12| éppen azért, mert olyan hosszú és kegyetlen volt a tél,
36 2, 12| lámpavivõ, apró mokány lovakon, hosszú búzavirágszín köntösökben,
37 2, 13| Jekelfalussy Ferenc ült a hosszú zöld asztalnál, melyen a
38 2, 18| hintó jött az asszonyokért.~Hosszú volna leírni a fogadtatást
39 2, 18| akinek ízlése a keskeny hosszú arc, csak a mellök ne volna
40 2, 22| engem olyan nagyon, aki évek hosszú során megvolt anélkül, hogy
41 2, 23| fáradva, össze van törve a hosszú utaktól, lefeküdt, nem volna
42 2, 24| Mondjam-e még tovább? Hosszú volna leírni az egész szertartást,
43 2, 24| rokonainak, így Buday uramnak, »hosszú hûségéért« a Vrebina pusztát
|