Rész, Fejezet

 1   1,  1 |            neheztelés nélkül mondá:~- Engem kicsibe vesznek az urak.
 2   1,  4 |      beszéljünk a doktor lelkével. De engem engedjetek kérdezni.~Errõl
 3   1,  6 |               felelte zavartan:~- Ami engem illet, én a magam részét
 4   1,  6 |  csodálkozással.~- Talán azt hitte?~- Engem mindig azzal ijesztettek,
 5   1,  7 |                A kisasszony is szeret engem.~- Honnan gondolja?~- Tudom.~-
 6   1,  8 |           Piroska?…~- Ó, õ alig ösmer engem, hiszen õ végre is egy másik
 7   1,  8 |          kérdé az ifjú gépiesen.~- Ha engem vennél el feleségül, igenis,
 8   1,  9 |          mondtam, hogy nem szeret már engem az asszonynéni.~- Ej, ej,
 9   1,  10|               természeted van. Látod, engem ijeszt a jövõ. Mintha valami
10   1,  12|             vehetem hasznát, mert már engem ez a karikagyûrû leköt örökre.~-
11   1,  12|     nagykorúsítva vagy.~- Hogy mer ön engem letartóztatni? Ön ezért
12   1,  12|       gyengébbé teszem.~- Itt vagyok, engem lõjön meg vele - rimánkodott
13   1,  12|        testemnek, se lelkemnek. Isten engem úgy segéljen!~Dõry egy fitymáló
14   2,  1 |           úrnak csizmát adtam, holnap engem minden pereputtyostul kikergetne
15   2,  1 |           nyerges lovamat. Hiszen ért engem? Én mindjárt behívom a kocsist,
16   2,  2 |               rebegte, bocsásson meg, engem kényszerítettek erre, nekem
17   2,  2 |            voltam, hogy miért kellett engem az emeletre emelni. Nem
18   2,  3 |     teremtúgyse nem megy innen.«~- Ti engem azért híttatok ide - mennydörgé
19   2,  3 |          gyomrát megtömni. Eresszetek engem haza!~Valahogy lekérlelték,
20   2,  5 |          volna elveszve. Ellenben, ha engem most Ungváron a Lepiczky
21   2,  5 |      bosszankodással -, de ne tartson engem bolond embernek, akinek
22   2,  5 |            ember maga, szinte meg tud engem vigasztalni. Már nem is
23   2,  8 |             ennyire is vagyunk.~- Ami engem illet, én már tovább vagyok,
24   2,  8 |              akkor a macska egyen meg engem, ha a párdányi gróf ebben
25   2,  9 |            érne semmit, vége van. Aki engem megvette, az nagyon hatalmas
26   2,  9 |               Egyszóval ne félj, amíg engem látsz!~Buttler felvillanyozva
27   2,  9 |     hálálgatnál te nekem? Ne higgy te engem szamárnak, aki a te háládért
28   2,  9 | testvérhúgocskám, a te édesanyád, néz engem az égbõl, és mondja apádnak: »
29   2,  13|               által halnak meg. Isten engem úgy segéljen!~A bóbiskoló
30   2,  15|      megfenyegette a sokaságot:~- Aki engem megüt, az a halál fia!~Néhány
31   2,  15|           vagyok, de valaki megszúrta engem.~- Tudod-e, hogy egész nap
32   2,  15|           Vidonka. - Hát hiába hívják engem ezermester? Béresek mondták
33   2,  17|       fogadnia valamit, vagy különben engem bánt meg.~Erre aztán nagyot
34   2,  18|               és azt ide küldöd, mert engem nagyon összetört az út,
35   2,  18|                és mely igen meghatott engem. Már akkor érlelõdött meg
36   2,  20|          azóta érte.~- Nem emlegetett engem?~- Dehogynem. Õ is szeretne
37   2,  21|            tányérjára.~- Sok gond ért engem - felelte Buttler szomorúan.~-
38   2,  22|         gondolt ki? Elhiheti, hogy az engem is érdekel!~- Nem mondom
39   2,  22|  elhalványodva.~- Mert nem értene meg engem, mert nem szeret annyira,
40   2,  22|               várjam többé? Ön szeret engem olyan nagyon, aki évek hosszú
41   2,  23|        váltani. Õ maga így szólott:~- Engem nem vár otthon se kicsi,
42   2,  23|            nem vettél magadhoz inkább engem, agg szolgádat, mintsem