Rész, Fejezet

 1   2,  5 |             szállta meg; nemcsak õt, de Buday uramat, a tiszttartót is,
 2   2,  6 |             tájékáról.~- A baj nagyobb, Buday, mint gondoltuk - mondta
 3   2,  6 |                 Mindenre ügyeljen, édes Buday uram, én, meglehet, nem
 4   2,  6 |                nekem Patakra.« (A híres Buday Ezsaiás testvére volt a
 5   2,  9 |         beszélni, meg a levelet megírni Buday uramnak:~»Domine dilectissime!~
 6   2,  10|               urasági fa mindenütt. Már Buday uram kezdte irtani az erdõket.
 7   2,  10|               hirtelen összekurjantotta Buday uram, s lett hevenyében
 8   2,  10|               házi nép segédkezett, még Buday uram is személyesen hordta
 9   2,  11|                 minorum gentium semmit.~Buday uram most szakította föl
10   2,  11|                rekedt volt, s egyenesen Buday uramra irányítá dermedt
11   2,  11|         lélegzetre üríté ki az egészet.~Buday uram közelebb jött bizonytalan,
12   2,  11|               erre szedte is az irháját Buday uram, mert ezeknek a szavaknak
13   2,  11|              pipázgatott nagy szomorúan Buday uram; mikor urát meglátta,
14   2,  11| tiszteletteljesen.~- Maga még fent van, Buday bácsi?~- Igenis, méltóságos
15   2,  11|                De maga csak úgy tegyen, Buday bácsi, mintha minden órában
16   2,  11|             Éppen ma reggel hozta hírül Buday uram.~
17   2,  14|             ember iziben menjen Bozosra Buday uramért, az még az éjjel
18   2,  19|                 az ítélet hírét Bozosra Buday uram, aki ökröket volt eladni
19   2,  19|         búcsúznék.~Estefelé benyitott a Buday uram lakására, és játszott
20   2,  19|                 unokáival, bevárta, míg Buday leteszi a Szent Bibliát,
21   2,  19|              nélkül.~- Maga okos ember, Buday uram - szólítá meg csendesen. -
22   2,  19|          világon, ahol nincsenek papok?~Buday uram elgondolkozott.~- Nemigen
23   2,  20|              gazdálkodik Bornócon, és a Buday uram legidősb fiát, Palit
24   2,  22|               benne szolgálatba Bozoson Buday uramhoz, hogy titkon ismét
25   2,  23|                  de még jobban megörült Buday uram, mikor a gazdáját vidáman
26   2,  23|                fejtett ki, hogy az öreg Buday aggódni kezdett: »Ennek
27   2,  23|                 vacsora közben.~Az öreg Buday sírt, mint egy kis gyerek,
28   2,  23|               huszárt állított melléje. Buday uram díszõrségül.~Aztán
29   2,  23|                 megint bezárni? - kérdé Buday.~- Semmi se nem könnyebb.~-
30   2,  23|                szeretném én, édes fiam!~Buday fölkelt, és óvatosan, szent
31   2,  24|                 FEJEZET~AZ UTOLSÓ POMPA~Buday uramat már most is a hideg
32   2,  24|         beforrasztotta a koporsót, mire Buday uram nyugodtan ledõlhetett,
33   2,  24|          szájacska; megérkezett az ifjú Buday Pál, a Horváth-birtok prefektusa
34   2,  24|                félkaréjban, míg az öreg Buday kiemeli a hintóból.~- Nézzétek
35   2,  24|                    Kísérje a leányomat, Buday uram, valami meleg szobába -
36   2,  24|            barátjainak, rokonainak, így Buday uramnak, »hosszú hûségéért«
37   2,  25|     boldogultról.~A legutolsónak maradt Buday uram és Bóth szektárius,
38   2,  25|               Bóth talán véletlenül, de Buday uram azzal a célzattal,
39   2,  25|              mondja, úgy volt az, mikor Buday uram egyedül maradt Bóth
40   2,  25|           hallotta és látta a nyíláson:~Buday uram ekképpen szólt volna
41   2,  25|                 mellén - felelte halkan Buday uram -, arra ráírva: »Tace!« (
42   2,  25|          nemigen lehetett, mert az öreg Buday alig három hétre a temetés