Rész, Fejezet

 1   1,  1 |              tavasz balzsamos illata szinte mámorossá tette õket.~A
 2   1,  2 |             segítsége a bornak, hogy szinte azt látszik röfögni utólagosan:
 3   1,  3 |            csöngettyûhangjával, hogy szinte vidámmá lett az egész szoba.~-
 4   1,  4 |          elkezdi csendesen, álmosan, szinte síri hangon elõmondani a
 5   1,  5 |       tányéron.)~A tekintetes úr már szinte hajnalban kiment a puskával,
 6   1,  6 |     elbúcsúzott a kisasszonytól, aki szinte sajnálta már, hogy elmennek.~-
 7   1,  6 |          madarak nem csipognak, hogy szinte ijesztõ. Kisvártatva visszafelelt
 8   1,  8 |               szólt lázasan, tompán, szinte hörögve. - Ön cudar játékot
 9   1,  9 |           kövesse a szobájába. János szinte meghökkent, hogy talán le
10   1,  9 |            történt - mondta ridegen, szinte kevélyen.~János elbeszélt
11   1,  9 |                viszonzá amaz halkan, szinte félénken.~De itt megszakadt
12   1,  11|          epedve várt régi barátokat (szinte nem természetes már ez a
13   1,  11|             maga is észrevette, hogy szinte az udvariatlanság mesgyéjére
14   1,  12|            egybekeltél valakivel. És szinte haragudni kezd­tem rád,
15   1,  12|               milyen véres a szemed. Szinte csúnya vagy. Ha így meglát
16   1,  12| plauzibilisnek látszott elõtte, hogy szinte megrestellte elõbbeni viselkedését.~-
17   1,  12|           teljes egyházi ornátusban, szinte én sápadtan, mint egy bûnös,
18   1,  13|           mert ocsmány külseje volt. Szinte hihetetlen, hogy a történetírók
19   1,  13|            ajkából, ez rútította el, szinte ijesztõvé tette, mert a
20   2,  2 |              szerszám a lovain, mely szinte muzsikált, amerre vágtattak,
21   2,  2 |            seregnek látszott. A föld szinte nyögött a hajnali csöndben
22   2,  3 |   szeretettel tekintve gyámfiára.~Az szinte éledni látszott, mint fonnyadt
23   2,  3 |              öregember kipirosodott, szinte szép is volt. Buttler hozzá
24   2,  3 |             híres királygyûrût, hogy szinte zúgott, aztán fölugrott,
25   2,  4 |           nehezen rám ösmerhess. Már szinte hallom, hogy fogsz nyafogni: »
26   2,  5 |          kezdtek jelentkezni, s arca szinte vonaglott a kíntól, mégis
27   2,  5 |              Mégis derék ember maga, szinte meg tud engem vigasztalni.
28   2,  5 |            van most emiatt a háznál, szinte könnyebbség, hogy én most
29   2,  6 |     gyanakodással a doktor kabátját, szinte kidülledtek bele az ostoba
30   2,  8 |           Fáy úr a Griby eljárását. (Szinte látszott rajta, hogy szívesen
31   2,  9 |            grófja! (Arca ünnepélyes, szinte fölségesen méltóságos jelleget
32   2,  12|           hömpölygött tovább-tovább. Szinte reszketett bele az érseki
33   2,  14|            de mégse voltak ijesztõk, szinte szelídeknek lehetne mondani,
34   2,  16|       törzsük, s a lombkorona finom, szinte hajszálnyi rostozata tartja
35   2,  16|              a dereka. Mindez persze szinte lehetetlennek látszanék -
36   2,  16|           úgy fénylett a fején, hogy szinte kápráztató volt, és a kis
37   2,  17|             a bánat nem tör csontot. Szinte hihetetlen, hogy mennyit
38   2,  19|             engemet.«~Mikor megvolt, szinte megriadt tõle. Nem elég
39   2,  20|            lesoványodva jött vissza, szinte öregen. Rossz hírek várták.
40   2,  21|             volt az elsõ vonatkozás. Szinte megijedtek tõle, pedig akarták,
41   2,  22|           beszélne ilyen közömbösen, szinte vidáman a mi sorsunkról.~