Rész, Fejezet

 1   1,  2 | méltatlankodással csóválta a fejét:~- Ej, ej, domine illustrissime,
 2   1,  2 |               csóválta a fejét:~- Ej, ej, domine illustrissime, nem
 3   1,  2 |               rágicsált, megmordult.) Ej no, Kipi, ne haragudj azért.
 4   1,  3 |           Nemsokára én is kimegyek.~- Ej, csak pihenj, szívecském.
 5   1,  3 |              vele? Adják nekem elõ!~- Ej, ej, Ignác! Nono, Ignác.
 6   1,  3 |                Adják nekem elõ!~- Ej, ej, Ignác! Nono, Ignác. Csak
 7   1,  4 |                és búcsúzni kezdett.~- Ej ugyan! Csak nem akarsz gyalog
 8   1,  8 |             lustán, lassan ide-oda.~- Ej, no, mégse felelsz? Aztán
 9   1,  8 |              mint az apja válla mögé. Ej lám, a legyezõ, ez a csúf,
10   1,  9 |               engem az asszonynéni.~- Ej, ej, édes fiam, hogy mondhatsz
11   1,  9 |           engem az asszonynéni.~- Ej, ej, édes fiam, hogy mondhatsz
12   1,  9 |              eltaszítani maga elõl.~- Ej, ej, anyjuk lelkem, hát
13   1,  9 |          eltaszítani maga elõl.~- Ej, ej, anyjuk lelkem, hát még
14   1,  9 |          haraggal meg ne fenyegesse. »Ej, ej, te vén kujon.« Amire
15   1,  9 |               meg ne fenyegesse. »Ej, ej, te vén kujon.« Amire az
16   1,  10|                Az üvegházból lopta.~- Ej no, a selyma! - tréfálkozott
17   1,  12|           aztán rácsukta a lakatot.~- Ej, furcsa, még mindig nem
18   1,  12|        nyomában, és halkan biztatta: »Ej, no, ne féljen, lelkem,
19   1,  12|           lõjem meg. Csak az kellene. Ej, ej, ne tarts hát olyan
20   1,  12|             meg. Csak az kellene. Ej, ej, ne tarts hát olyan rossz
21   2,  1 |            trocheus. Vakarta a fejét. Ej, ej, malum omen. Most már
22   2,  1 |        trocheus. Vakarta a fejét. Ej, ej, malum omen. Most már mi
23   2,  1 |               De az nekem mindig van. Ej, ezek a papok, ezek a papok!
24   2,  2 |       elkezdte csitítani, békíteni.~- Ej, ej, Pista bácsi, hiszen
25   2,  2 |            csitítani, békíteni.~- Ej, ej, Pista bácsi, hiszen nem
26   2,  3 |              szárnyaiddal az ablakot. Ej, de bolond vagy, kis darázs.
27   2,  3 |             is szólt: »nagyon szép«, »ej no«, »ho-ho«, szóval látszott
28   2,  4 |              a szerencsés kimenetelt. Ej no, ha a vége jó, minden
29   2,  6 |              nem gyõzött sopánkodni: »Ej, ej, szegény Kaporné, szegény
30   2,  6 |              gyõzött sopánkodni: »Ej, ej, szegény Kaporné, szegény
31   2,  8 |       lelkében.~Griby uram ásított.~- Ej no, hányszor kell elmondanom
32   2,  9 |               nem lehet, nem lehet.~- Ej, micsoda bolond féltékenység,
33   2,  9 |         infesztálni, gyanúba keverni! Ej, ej, János fiam, hogy ezt
34   2,  9 |     infesztálni, gyanúba keverni! Ej, ej, János fiam, hogy ezt egy
35   2,  9 |              nem lehetek közelében.~- Ej, ostobaság. Mitõl halnál
36   2,  10|                  De ha nem szereti.~- Ej, hát nem tud magán erőt
37   2,  17|            aztán kialszik.~- Vajon?~- Ej, hát láttál már te még tuskóban
38   2,  17|               könnye is kicsordult:~- Ej, mennyi erõ van még a lábadban,
39   2,  17|              Nem lehet az akkor jó.~- Ej, ej, Tóth uram - fenyegette
40   2,  17|              lehet az akkor jó.~- Ej, ej, Tóth uram - fenyegette
41   2,  22|              a szavak kötnék le õket. Ej, menjen, menjen!~Elfúlt