Rész, Fejezet

 1   1,  1 |          ennivaló nincs.~- Hja - mondá a kocsmáros, aki maga is
 2   1,  1 |         minden neheztelés nélkül mondá:~- Engem kicsibe vesznek
 3   1,  1 |          hosszú életû a földön - mondá -, mert nem tiszteled atyádat,
 4   1,  2 |        császárunkat, s enyelegve mondá: »Íme, ilyenek a paloták,
 5   1,  2 |     magam is szeretném hallani - mondá a fõszolgabíró.~- Hát szívesen
 6   1,  3 |       annak, aki meg nem issza - mondá kellemesen érintve a szeretettõl,
 7   1,  4 |      nagyra vett, és tréfálkozva mondá:~- Úgy, úgy! Tiszteljétek
 8   1,  4 |          Ez csakugyan a doktor - mondá Izsépy Anna átszellemült
 9   1,  5 |          a szobámban.~- Tessék - mondá az öregúr gúnyos mosolygással.~
10   1,  6 |           Ad vocem, hatvan nap - mondá élénken az öregúr. - Jó,
11   1,  7 |       vagyok.~- Igenis, igenis - mondá ez szaporán. - Van szerencsém
12   1,  7 |          igenis.~- Szeretem õt - mondá az ifjú egyenesen, mély
13   1,  10|         csimpánz úrfit.~- Hopp - mondá most élénken Tóth uram -,
14   1,  12|         kaparja ki innen többé - mondá némi megelégedéssel, félszemmel
15   1,  12| személyei.~- Rosszul csináltuk - mondá a pap Dõrynek, midõn a sötét
16   2,  1 |          vagyok.~- Ilyen késõn - mondá panaszos, szenvedõ hangon. -
17   2,  2 |          kényszermenyasszonyon - mondá Szirmay. - A bosszú úgyis
18   2,  3 |        abban a nézetben vagyok - mondá Fáy.~- Isten se volna az
19   2,  3 |         hagyjuk ezt a gyereket - mondá, kisugárzó szeretettel tekintve
20   2,  5 |        öngyilkosságot gyanítja - mondá Krok, szúrós szemeit rászegezve.~-
21   2,  5 |    Csúnya.~- No, hála istennek - mondá Krok apó, a jóízûség kedvéért
22   2,  8 |        is földirigálja, »ámbár - mondá -, ki tudja, át akar-e jönni,
23   2,  9 |         oda a menyasszonyodnak - mondá Fáy meghatva -, mert bizony
24   2,  11|          úr elhatározása, halkan mondá önmagához - de a síri csöndben
25   2,  11|           Engedjétek meg, urak - mondá csendesen, de hangja úgy
26   2,  13|  családod?~- Egy gyermekem van - mondá halkan.~- Felelj nekem,
27   2,  13|     vidite Latronem!~- Leányom - mondá az auditor szelíden -, talán
28   2,  13|         nincs olyan éléstárunk - mondá csüggedten Mária -, se olyan
29   2,  14|   elégtételt kérünk.~- Igazán? - mondá a báró cinikus hahotával. -
30   2,  15|        és tréfás hányavetiséggel mondá:~- No hát majd megszurkálom
31   2,  18|        rá: »No, csak vegye el« - mondá.~- A palatinus nem szereti,
32   2,  18|     kisasszony, kedves cousine - mondá a nádorispán -, akit ön
33   2,  18|         istenkém, mit feleljek - mondá a nagyasszony szelíden. -
34   2,  20|    homlokát, s baljóslatú hangon mondá:~- No, te ugyan jól ösmered,
35   2,  22|          neki.~- Csak olyan az - mondá keserûen -, mintha valakire
36   2,  22|        már nem várhatok tovább - mondá bánatos eltökéltséggel,
37   2,  22|       Itt van ez a négy húszas - mondá csendesen. - Sok esztendõ
38   2,  22|         hozzálépett.~- Piroska - mondá -, szeretnék magával négyszemközt
39   2,  23|  Imreghre, hazamegyünk Bozosra - mondá a gróf.~Ez már tetszett
40   2,  24|           valami meleg szobába - mondá Dõry Mária csöndesen -,