Rész, Fejezet

 1   1,  2 |         a baronesznek:~- Mariska fiam, eredj ki a szomszéd szobába!~
 2   1,  2 |      leányát:~- Keveset beszélj, fiam, vagy semmit. Ha valamit
 3   1,  5 |       azt képzelem, hogy te is a fiam vagy, János öcsém. Ne vedd
 4   1,  8 |      önnel, vagyis teveled, édes fiam, mert hiszen csak nem akarod
 5   1,  8 |             Öt év nagy idõ, édes fiam, kiismertelek teljesen.
 6   1,  9 |      asszonynéni.~- Ej, ej, édes fiam, hogy mondhatsz olyat. Mindjárt
 7   1,  9 |          hogyne néznék rád, édes fiam? Hiszen most is rád nézek.~-
 8   1,  9 |          nem találgatom én, édes fiam, hanem úgy rád hányok ezzel
 9   1,  9 |           kettõ, három! Forralj, fiam, egy lábas tejet! Te pedig
10   1,  9 |        hangon -, megint nem lesz fiam.~- Mindennap - egészítette
11   1,  11|      vigye most a bort!~- Eredj, fiam, nézd meg, ki kopog a kapun,
12   1,  12|        Így ni, most már ég. Hát, fiam, mit is akartam kérdezni?
13   1,  12|   becsülöm a baroneszt.~- Tudom, fiam, de hogy csinos-e?~- Amilyen
14   1,  12|         Persze, hogy tudom, édes fiam.~- Hát azt tudja-e ön, hogy
15   1,  12|       olyan rossz embernek, édes fiam.~S ezzel a szemöldjeivel
16   1,  12|    mozdulni sem tudott.~- No no, fiam, fiam, ne sziszegj, ne fújj
17   1,  12|       sem tudott.~- No no, fiam, fiam, ne sziszegj, ne fújj úgy,
18   2,  2 |        is csinálja, elmegyek én, fiam, ha arra kerül a sor, még
19   2,  3 |          elõl.~- Nem tudom, édes fiam, hogy vagyunk. Most már
20   2,  3 |          Úgy gazdálkodtam neked, fiam - szólt kevélyen -, hogy
21   2,  4 |         tömérdek jobbágyod, édes fiam. Ezeket mind ez a haza adta
22   2,  4 |       azért a hazának? Törlessz, fiam, örökké törlessz, csinálj
23   2,  5 |            Vezess csak oda, édes fiam - kérte a komornyikot.~Krok
24   2,  5 |       mert érted beteg õ, kedves fiam) még jó hírnevét is folt
25   2,  5 |        azt is, de a hírnév, édes fiam, minden hajadonnak a legfõbb
26   2,  6 |          mamlasz, ilyen lehetett fiam, mert csakugyan van ilyen
27   2,  9 |   gyanúba keverni! Ej, ej, János fiam, hogy ezt egy nemesembernek
28   2,  9 |         zsebemben.~- Jól tedd el fiam, és majdan add oda a menyasszonyodnak -
29   2,  11|          az édes hangját is:~»Ó, fiam, fiam, hogy akarnál te valakit
30   2,  11|       édes hangját is:~»Ó, fiam, fiam, hogy akarnál te valakit
31   2,  11|    másikat; azt mondaná:~- Az én fiam viselte a keresztet. Erõs
32   2,  11|    Buttlerné azt felelé:~- Az én fiam is viseli. Õ is erõs lesz.~
33   2,  12|         ördögnek elég esze, édes fiam, hogy ilyenkor ne a nyúlba
34   2,  13|     kétfelõl az orcáján. »Kedves fiam« szólította - amit egy félóra
35   2,  14| sopánkodásra. Itt tenni kell. Te fiam, Zsiga, azonnal indulsz
36   2,  17|  csüggedéstől.~- Csigavér, János fiam, most már átvisszük a pört
37   2,  20|          Ezerszer köszönöm, édes fiam, amit értem tettél. Most
38   2,  23|           Azt szeretném én, édes fiam!~Buday fölkelt, és óvatosan,