Rész, Fejezet

 1   1,  1 |         Boldog annak minden röge. Azok a fölséges árnyékok járnak
 2   1,  1 |   fölséges árnyékok járnak rajta. Azok nem múlnak el. Ott táboroznak
 3   1,  1 |         kezdõdnek és futnak össze azok a szálak, melyekbõl együtt
 4   1,  2 |            meg »mit álmodott ma«? Azok a szellemes párbeszédek,
 5   1,  3 |          van kordában, ha szelíd. Azok az illatos szellemû asszonyok,
 6   1,  3 |          állunk ma? Hát úgy, hogy azok a régi asszonyok elmúltak
 7   1,  4 |  dühöngött. Ami azt jelenti, hogy azok is csinálták, akik nem hittek
 8   1,  4 |         akik nem hittek benne, és azok is, akiket nem érdekelt.
 9   1,  4 | szellemeknek is médiumaik vannak. Azok aztán a mi médiumainkkal
10   1,  4 |        Nyolcvan év csak egy perc. Azok, akik már szférákba vannak
11   1,  6 |          igaz is, hogy vannak, de azok másképpen néznek ki, szóval
12   1,  6 |      pedig nevetséges dolog. Mert azok sovány, magas alakok, méltóságteljes
13   1,  9 |           fülemilék vagynak, hogy azok részben a bozosi parkba
14   1,  11|        mutatkozott az udvaron. Se azok, akik tálaltak, se azok,
15   1,  11|           azok, akik tálaltak, se azok, akik az edényeket elmosogatták,
16   1,  12|        csodálkoztak a tanúk, mert azok semmit se hallottak, mind
17   2,  1 |           Tyüh, jaj, hogy hányják azok a fejüket! Széles rétrõl
18   2,  1 |      meggyógyult Fáy István, mert azok közé tartozott, akiket a
19   2,  2 |      pedig nem járt jó kártyájuk, azok számára is a gazdánál volt
20   2,  3 |    magához láncolta a tanúkat is. Azok a tanúk nem azt fogják mondani,
21   2,  7 |         úszkáltak fölötte fürgén. Azok tudnák megmondani, hogy
22   2,  7 |        golyója - amint összerogy, azok hozzáugranak, lehúzzák a
23   2,  8 |           ilyeneket Pestrõl, ahol azok a nagy traktérok vannak.~
24   2,  10|          ősz hajú aggastyánok már azok mind, akik egykor azt a
25   2,  12|         személyeit lássa érkezni. Azok a vitéz asszonyok, akik
26   2,  12|         Ezeket nem ismerte a nép. Azok is, akik az ügy részleteibe
27   2,  12|           villant meg egy percre, azok a szemek, az a mosoly, de
28   2,  16|        meg a Gyurka odaugrott, de azok is olyan picinyek lettek,
29   2,  19|            De a füvek ránevettek, azok a kis füvek csak olyanok
30   2,  19|    olyanok voltak, mint a mieink, azok azt mondták: »Ismerünk téged.«
31   2,  19|    szelídek, csillapítók, de jaj, azok a nagy hajók, melyek jönnek,
32   2,  21|        vetették fejüket kevélyen. Azok elviszik akárhová. De hová
33   2,  21|        oszlopok, a baromfiól, még azok a csirkék is ott szaladgáltak
34   2,  22|           a szemeibõl; de folytak azok még ezután is, csakhogy
35   2,  24|           nagy­urak emelték le, s azok vitték be a vállaikon. Elég
36   2,  25|         el, de minthogy Tóth uram azok közé tartozott, akik a szeretett
37   2,  25|            sohase hiszik el, hogy azok tényleg meghaltak, és minthogy
38   2,  25|        erdõk is kipusztultak, még azok se zúgnak már. - Csak a