Rész, Fejezet

 1   1,  1 |          kimosolygott a fák közül. Istenem, ezek a kastélyok is, de
 2   1,  2 | szívet-lelket pezsdítő hangokra.~- Istenem - szólt -, de remek egy
 3   1,  2 |       utánozzák.~Aridone Simonide… Istenem, milyen ütemek! Nem ront
 4   1,  2 |    összerezzent.~»Találja ki.«~»Ah istenem, ha tudnám.«~A fiatalember
 5   1,  2 |        elég mulatságos volt az.~Ah istenem! Dehogyis fecsegtek õk annyit,
 6   1,  4 |        milyen kötelességtudó volt. Istenem, Istenem, még a másvilágról
 7   1,  4 |      kötelességtudó volt. Istenem, Istenem, még a másvilágról is eljött,
 8   1,  5 |        szõlõ már elfogyott.~- Jaj, istenem, istenem, mit adjak én enni
 9   1,  5 |         elfogyott.~- Jaj, istenem, istenem, mit adjak én enni azoknak
10   1,  6 |          az a formás sugár termet! Istenem, mi lesz az, ha egyszer
11   1,  6 |          ütögette, mintha porolná. Istenem, de erõs lehet. Még egy
12   1,  7 |      legnagyobb szorongatásba. Jaj istenem, a szegény Buttlert megfogják.
13   1,  7 |        másnapján. Lehetséges-e, én istenem? Nehezen várta a döntõ órát,
14   1,  8 |         hogy a leány szeret.~- Ah, istenem, ha igaz lenne - sóhajtott
15   1,  8 |              és nem tudtam, és… Ó, istenem…~- No, mi az? El akarsz
16   1,  11|            azután elfelejtik.~- Ah istenem, ha már ott tartanánk.~-
17   1,  12|         panaszkodó nyöszörgéssel. »Istenem, istenem, mit vétettem én
18   1,  12|           nyöszörgéssel. »Istenem, istenem, mit vétettem én neked,
19   1,  14|           töltötte az éjszakát… Ó, istenem, istenem, hát csakugyan
20   1,  14|           az éjszakát… Ó, istenem, istenem, hát csakugyan te kormányozol-e
21   2,  1 |          Országra szóló violencia! Istenem, micsoda botrány, milyen
22   2,  3 |  egyszerûen megöli ez az eset.~- Ó istenem, istenem!~- Ne óbégass most,
23   2,  3 |           ez az eset.~- Ó istenem, istenem!~- Ne óbégass most, hanem
24   2,  6 |  hangulatban távozott innét.~- Ah, istenem! Történt vele valami?~-
25   2,  10|          aztán a szerelmet illeti, istenem, iszen annyi virág nyílik
26   2,  11|      képzelõdés ez a látomány. Oh, istenem, hiszen csak képzelõdés.
27   2,  11|    harasztnak a hajdani alakja. Ó, istenem, ez az a fehér szegû, melyet
28   2,  15|            jajgatott fogvacogva.~- Istenem, istenem! Oh, édes istenem! -
29   2,  15|   jajgatott fogvacogva.~- Istenem, istenem! Oh, édes istenem! - S folyton
30   2,  15|         Istenem, istenem! Oh, édes istenem! - S folyton vetette magára
31   2,  20|           a szegény öregeket?~- Ó, istenem, hogy mindennek el kell
32   2,  21|    fészekbe tette volna a kezét.~- Istenem, mennyire megváltozott -
33   2,  22|       eltemette arcát a kezeibe.~- Istenem, istenem! Hát maga volt
34   2,  22|        arcát a kezeibe.~- Istenem, istenem! Hát maga volt az a rejtélyes,
35   2,  22|      föltette a szalmakalapját. Oh istenem, de illett neki! A belseje
36   2,  22|           élénken beszélgetve. Ah, istenem, olyan az a Piroska járása,