Rész, Fejezet

 1   1,  4 |            A halála után is. Hiszen oly önzõ.~A spiritizmus kétségen
 2   1,  4 |          spiritizmus kétségen kívül oly régi, mint maga az ember,
 3   1,  4 |             tisztelendõ. - A médium oly szíves és közlékeny.~Senki
 4   1,  4 |        sírna, aztán forogni kezdett oly sebesen, mint az ördögmotolla
 5   1,  5 |        kertet, az ismerõs helyeket. Oly boldog, hogy egyedül lehet
 6   1,  6 | kisasszonynak, ha neki örömet okoz.~Oly jó, meleg hangja volt ennek
 7   1,  6 |       kastély lakóira nézve. Hiszen oly kevés történik velök. Az
 8   1,  6 |             kínozta, hogy »melyik«? Oly szomorú volt vele és mégis
 9   1,  6 |          szomorú volt vele és mégis oly boldog. S hogy megváltozott
10   1,  6 |             mi lehet ez«, s az erdõ oly hallgatag, oly síri, ha
11   1,  6 |            s az erdõ oly hallgatag, oly síri, ha a madarak nem csipognak,
12   1,  7 |     követeket, mert a ti beszédetek oly hosszú volt, hogy mire a
13   1,  11|            a park fái közt, s az is oly különösen sipít, és egyszerre
14   1,  12|   rimánkodott János gróf megtörten, oly szívet megrendítõ hangon,
15   1,  12|      atyafiság, sógorság vagy egyéb oly dolog, mely miatt házasságra
16   1,  13|     hihetetlen, hogy a történetírók oly kevés logikával dolgoznak,
17   2,  1 |          kapott gyomorgörcsöket, de oly rosszul lett kérem alássan…~-
18   2,  1 |             a tulipánhagymák miatt. Oly szenvedélyes kertész volt,
19   2,  4 |         épület. Pedig a közvélemény oly falánk volt, hogy a megyei
20   2,  5 |         nekem, mire állapítja, hogy oly csekélységbe veszi az esetet?~-
21   2,  5 |         hányjuk innen a szemetet. S oly ritkán kell söpörni, hogy
22   2,  7 |             csak a külseje látszott oly szomorúnak, belül pezsgett
23   2,  9 |             Vidonkát.~Azért sietett oly mohón a lakodalmasokhoz,
24   2,  14|        tenni alulról, és a huszárok oly messze menjenek a kocsi
25   2,  16|             az óriási törzsöt, mely oly vastag, mint egy fürdõ asszonyi
26   2,  18|           szentségét. Az indignáció oly nagy volt, hogy annak nyomása
27   2,  20|           maga olyan egyszerû volt, oly idealista és oly gazdag,
28   2,  20|     egyszerû volt, oly idealista és oly gazdag, hogy a pénzrõl nem
29   2,  20|           egész Róma errõl beszélt. Oly kísérettel jelent meg az
30   2,  21|             hangja reszketett -, de oly váratlan az eset… oly váratlan
31   2,  21|            de oly váratlan az eset… oly váratlan és…~Közelebb jött,
32   2,  23|     marokkal szórta a pénzt köztük. Oly pazar fényt fejtett ki,