Rész, Fejezet

 1   1,  1 | akkoriban a szolgabíró báró Dõry István uram, és abban a szent pillantásban,
 2   1,  1 |     Hogyhogy? - pattant fel Dõry István.~- Hm - felelte az öregbíró
 3   1,  2 |         Igenis, a tekintetes Fáy István úr.~- És mikor akartok hazaérni?~-
 4   1,  3 |    mindig, kátyúba esett, s Dõry István valamit morogva, nyugtalanul
 5   1,  3 |       ettem. Az a gazember Hinko István (egy röszkei jobbágy paraszt)
 6   1,  3 |          hogy ez a görcs a Hinko István huszonöt botja. Egyébiránt
 7   1,  7 |        Megírta, hogy gyámja, Fáy István (akinek a felesége Bernáth-leány),
 8   1,  12|         nevetségessé tenni.~Dõry István vállat vont.~- Okossá nem
 9   1,  13|        azóta. Különben ezt Szent István állította, én nem állítom,
10   2,  1 |         diák).~- Talán éppen Fáy István uramnál van szállva? - kérdezte
11   2,  1 |          szállt, mivelhogy a Fáy István uram nagy bánatba vagyon
12   2,  1 |        egyszerre meggyógyult Fáy István, mert azok közé tartozott,
13   2,  1 |          csontja - kiáltotta Fáy István, mert a vén inas szörnyû
14   2,  2 |      atyafiságban is voltak (Fáy István és az alispán anyja testvérek
15   2,  2 |      istentelenség Röszkén, Dõry István házánál.~Általános szörnyülközés
16   2,  2 |    keresni, amire dühbe jött Fáy István, elvörösödött, mint a Szirmayak
17   2,  2 |          Ezt én mondom, öreg Fáy István.~Erre aztán beadta a derekát
18   2,  2 |         föl megkönnyebbülten Fáy István, aki a nagy szurkolásban
19   2,  2 |         ír vér - szólt közbe Fáy István -, mert a Buttlerek Irlandiából
20   2,  3 |      Pereviczy uram - kezdte Fáy István -, hogy tanácsot adjon egy
21   2,  3 |          törvények? - kiáltá Fáy István az asztalra ütve.~- De igenis
22   2,  4 |    csuklik most eleget báró Dõry István uram odahaza), csak a bornak
23   2,  4 |      nagyszalatnyai báró Fischer István érsek uramhoz, hogy õt informálja,
24   2,  4 | gazdagabb fõura - tanítgatta Fáy István. - Kinyújtod a derekadat,
25   2,  6 |      lehet tréfadolog, mikor Fáy István, a hatalmas úr, számtalan
26   2,  7 |         érdemes egy szemért.~Fáy István szédült e rossz levegõben,
27   2,  8 |          kérdé Griby uram.~- Fáy István, Patakról.~- Ah, hallottam.
28   2,  12|           és mert azt tartja Fáy István uram, hogy se a hideget,
29   2,  12|         papoknak. Így akarta Fáy István.~Elõl nehéz társzekerek
30   2,  12|    Debrecenben, bizonyos Hatvani István professzor, aki már állítólag
31   2,  16|       fõtisztelendõ báró Fischer István érsek utam talpát, mikor
32   2,  25|       rendezte a sors. E Szirmay István az, aki 1857-ben, midőn