Rész, Fejezet

 1   1,  1 |             többé.~- Hogy mer ilyet mondani a vármegyére? - förmedt
 2   1,  2 |        lelkiismeret szerint rosszat mondani. Míg ellenben az a szokása,
 3   1,  2 |        elhallgatsz, amit el kellene mondani, azt még mindig elmondhatod,
 4   1,  3 |           Csak nem akarod ezzel azt mondani, hogy valamikor valakit
 5   1,  3 |           nyomni?~- Csak azt akarom mondani, hogy érzéketlen.~- De szilárd.
 6   1,  3 |           Csak nem azt akarod ezzel mondani, hogy a papok sinkófálták
 7   1,  3 |           persze. Semmit se akartam mondani. Én egyszerûen viaskodom,
 8   1,  4 |             talán nem szabad többet mondani.~- Ejh, ki parancsolhat
 9   1,  4 |         különösen nézett rá, mintha mondani akart volna valamit. Egy
10   1,  7 |         Szépen meggondolta, mit fog mondani, hogyan kezdi, de mire a
11   1,  8 |      fölrezzent:~- Tetszett valamit mondani?~De eközben már kialudt
12   1,  9 |           de én boldogságot akartam mondani. Bocsássa meg a nyelvbotlásomat.~
13   1,  9 |         most még egyszer el kellett mondani a nagy titkot, hogy eljegyezte
14   1,  11|            sürgetnek, pedig még sok mondani­valóm lenne, de majd este
15   2,  2 |          kedves bátyám azt tetszett mondani, miszerint az Isten éjjel
16   2,  2 | megvigasztalja, valami nagyot akart mondani, olyasféle akart kicsúszni
17   2,  3 |         Azok a tanúk nem azt fogják mondani, amit a párdányi gróf õméltósága.
18   2,  3 |      õméltósága. A tanúk azt fogják mondani, hogy minden a legnagyobb
19   2,  3 |            történt, a pap azt fogja mondani, hogy a võlegény »igent«
20   2,  4 |             szavakra, valamit akart mondani, de hangja elfújt a sírásban.~
21   2,  5 |             önt.~- Azt akarom azzal mondani, hogy a tekintetes úr a
22   2,  5 |            Milyen szerencse. Akarom mondani, milyen szerencsétlenség.
23   2,  6 |          vét. Itt most már meg kell mondani az igazat.~- Ezt a ruhát -
24   2,  9 |     vállalok mindent, tetszett amit mondani. Isten nem adta nekem bátorságot,
25   2,  10|            derelyére, mint ő szokta mondani (mert Kaporné asszonyom,
26   2,  10|  nevezetesebbet nem tudott a madame mondani a Dõry Mária terhére.~Gyakran
27   2,  13|           kinyitotta, valamit akart mondani, de egyszerre összerázkódott,
28   2,  14|          szinte szelídeknek lehetne mondani, ha nem volnának mozdulatlanok.~-
29   2,  16|         halról szeretnék hasonlatot mondani, mert az elég ostoba, de
30   2,  19|   találkozni akart Piroskával, vagy mondani akart neki valamit, csak
31   2,  22|         Mindent, mindent.~Már éppen mondani akarta, mikor kinyílt az