Rész, Fejezet

 1   1,  2 |           volna - szólt János gróf szomorú mosollyal -, azóta átok
 2   1,  4 |        úton. És mégis itt hal meg. Szomorú ez, nagyon szomorú.~Máskor
 3   1,  4 |            meg. Szomorú ez, nagyon szomorú.~Máskor talán feltûnt volna
 4   1,  4 |      szelíd volt már és végtelenül szomorú.~
 5   1,  6 |        kínozta, hogy »melyik«? Oly szomorú volt vele és mégis oly boldog.
 6   1,  7 |            látták nevetni társai, »szomorú Buttlernek« hívják a pataki
 7   1,  10|            fütyörész az ámbituson.~Szomorú biz ez, de csak mégis el
 8   1,  11|        hogy eljöttek. Hiszen olyan szomorú életem van.~- Hogyan, szomorú
 9   1,  11|      szomorú életem van.~- Hogyan, szomorú élete ebben a víg faluban?~-
10   2,  2 |              No, ne légy hát ilyen szomorú. Mindig úgy tûnsz föl elõttem
11   2,  2 |           te csacsi! Hisz ez olyan szomorú nevetés, hogy megríkatsz
12   2,  2 | szappanbuborékot.~De Buttler mégis szomorú maradt, mire Fáy uram megint
13   2,  9 |            csizmadiainas, és miért szomorú minden csizmadiamester?~
14   2,  11|         tükörben önmagát, földúlt, szomorú arcával, kidülledt, vad
15   2,  12|   férkőznék.~Ez dióhéjban az egész szomorú történet.~A felhő csakugyan
16   2,  12|         fogtak vele, és belenéztek szomorú arcába.~A pört tárgyalásra
17   2,  13|        Dõry Mária elhalványodott e szomorú éj emlékére, és reszketõ
18   2,  13|      barátnõje.~- Miért vagy olyan szomorú, fölséges asszonyom, Johanna? -
19   2,  13|       kérdé Örzsi.~- Nem vagyok én szomorú - felelte Zsuzsika.~- De
20   2,  13|             felelte Zsuzsika.~- De szomorú vagy, nagy bánatod van.~-
21   2,  13|     ördögöt, hisz víg vagyok.~- De szomorú vagy, ha egyszer mondom,
22   2,  13|            éppen gyúrni akar. Igen szomorú, tisztelt szentszék, hogy
23   2,  14|      szegény leányt elõkészítsem a szomorú csapásra, ezt nem engedhetem
24   2,  15|        mégis meg kellett indulni a szomorú szekérrel, melybe négy erõs
25   2,  18|     Atyámat párbajban ölték meg.~- Szomorú eset, melyrõl már hallottam,
26   2,  20|            elemek közt folyt. Igen szomorú, hogy a hadihajón, amelyet
27   2,  22|          maga volt az a rejtélyes, szomorú kertészlegény, akirõl a
28   2,  23|           kis gyerek, mikor a Bóth szomorú levelét elolvasta.~Most
29   2,  23|           mégis szertekalandozának szomorú gondolatai. Hogy még csak
30   2,  24|            és olyan nagyon, nagyon szomorú. A koporsót a kriptánál