Rész, Fejezet

 1   1,  2 |     magának - vagyis a Mariskának. Ó, de nagy imposztor! Hogy
 2   1,  4 |          No hát nem csodálatos ez? Ó jaj, az az ember tudta már,
 3   1,  6 | elõrevetõdõ árnyéka a bajusznak.~- Ó, dehogy - szólt Piroska
 4   1,  6 |  Szemlátomást erõsödik, gyermekem. Ó, hogy fog a papa örülni.~
 5   1,  7 |       szereti, azt hittem, hogy…~- Ó, én minden poétát imádok -
 6   1,  7 |         hogy alkalmatlan vagyok.~- Ó, a világért sem, a világért
 7   1,  8 |          Lárifári! Hát Piroska?…~- Ó, õ alig ösmer engem, hiszen
 8   1,  8 |      rebegte -, és nem tudtam, és… Ó, istenem…~- No, mi az? El
 9   1,  8 |         gyülekeztek a homlokára.~- Ó, te kis gyáva lélek, milyen
10   1,  8 |           föl édesdeden az öreg. - Ó, csacsi, kis csacsi (és
11   1,  8 |           ruhában szégyenli magát. Ó, Éva, Éva, te bohókás Éva!
12   1,  9 |    madártojást adták az erdõben?~- Ó, hogyne. Hiszen akkor szerettem
13   1,  9 |        nyakába ugrott.~- Mamácska, ó, mamácska - suttogta, és
14   1,  10|           egyet tüsszentett Zsiga (ó, de prózai ez a Zsiga),
15   1,  13|           nem te vagy a kertész?~- Ó, no - förmedt föl sértõdötten,
16   1,  13|      szobában?~- Hát a kisasszony. Ó, jajaj! Micsoda finom csirkehús!
17   1,  14|          ott töltötte az éjszakát… Ó, istenem, istenem, hát csakugyan
18   1,  14|            Rettenetes! - kiáltá. - Ó, hogy nincs most hatalom
19   2,  1 |           vagyok, az egyik diák.~- Ó, no! Ezerbõl is megösmerem
20   2,  3 |     fölvillanyozva rohant elébe.~- Ó, kedves bátyám, kedves bátyám!
21   2,  3 |    egyszerûen megöli ez az eset.~- Ó istenem, istenem!~- Ne óbégass
22   2,  11|       harasztnak a hajdani alakja. Ó, istenem, ez az a fehér
23   2,  11|         vélte az édes hangját is:~»Ó, fiam, fiam, hogy akarnál
24   2,  18|        Udvarhölgyemmé akarom õt.~- Ó, édes istenkém, mit feleljek -
25   2,  19|    meghasítja. Hát még a tengerek! Ó, a tengerek! Hiszen õk idegenek,
26   2,  20|    Hallottad a szegény öregeket?~- Ó, istenem, hogy mindennek
27   2,  22|           reggel ettem utoljára!~- Ó, már akkor csakugyan el
28   2,  23|        elsõ napokban volt érdekes. Ó, az emberek olyan könnyen
29   2,  24|        természetesen nem jön el.~- Ó, ó, szegény leány - óbégatták
30   2,  24|     természetesen nem jön el.~- Ó, ó, szegény leány - óbégatták