Rész, Fejezet
1 1, 1 | meglóbázván azt a levegõben, hirtelen elereszté az egyik madzagot.~
2 1, 4 | tiszttartó. - Õfelségét - tette hirtelen a címet is hozzá, megijedve
3 1, 6 | megérinté a leány ujjait, az hirtelen elkapta, mintha parázs égette
4 1, 6 | és a papírhajót bedobta hirtelen egy bokorba, melyet cifrasásnak
5 1, 9 | értette Bernáth, s most már hirtelen odanyújtotta a kezét Horváthnak:~-
6 1, 11| kocsija kigurult a kapun, mire hirtelen behúzták a cselédek nagy
7 1, 11| mikor a lúdnak a gégéjét hirtelen elmetszik, s a hatalmas
8 1, 12| koppantak meg a kövezeten, aztán hirtelen fölkapták.~Buttler a felindulástól
9 1, 12| akinek a kártyájába látnak, s hirtelen igyekszik eltakarni a nyitott
10 1, 12| Dõry összeszedte magát és hirtelen átnyalábolta a »võlegényt«,
11 2, 1 | föl haragosan, de aztán hirtelen a szájára ütött. - Csendesebben
12 2, 2 | A betanított személyzet hirtelen elpárolgott, és én azután
13 2, 2 | pertu-barátom.~Buttler nem bírta hirtelen megérteni, hogy mi nevetni
14 2, 5 | A vén portéka erre egy hirtelen mozdulattal megnyálazta
15 2, 6 | téved a Márton szeme, s hirtelen szétcsapta kezeit a levegõben,
16 2, 7 | túlságosan jó húsban van, ámbátor hirtelen kezû, ámbátor igen jószívû,
17 2, 8 | összerezzent, mint akit hirtelen felköltenek.~- Dereng már
18 2, 8 | ajtóból beszólt:~- Vacsoráljon hirtelen valamit, Krok, aztán upre
19 2, 10| összes fõzni tudó asszonyait hirtelen összekurjantotta Buday uram,
20 2, 12| mert az elnöklő érseknek hirtelen megfájdult a hasa. Azt mondják,
21 2, 12| ungvári ügyvéd vállalkozott hirtelen, hogy átveszi a pör vitelét.
22 2, 12| Józsefet Pozsonyban.~A gróf hirtelen fordult el tõle.~- Nem ösmerem
23 2, 12| Buttler, a tündéries fej hirtelen alábukott, mintha készakarva
24 2, 18| mondta jól, amikor már - hirtelen keze volt a nagyasszonynak -
25 2, 21| uram?~Egy percig habozott, hirtelen eszébe villant, amint keresgélt
26 2, 21| felrázták, azután megint csak hirtelen belebonyolódott a fantazmáiba.
27 2, 22| hímzések, kötések közül hirtelen kihúzott egy bõrbe kötött,
28 2, 23| Van nyitva! - szólt, és hirtelen elugrott onnan, az ajtónak
|