Rész, Fejezet
1 1, 1 | szeme-szája tátva maradt tõle a kerek koponyájúnak huszonöt-harminc
2 1, 4 | Bekukkannak és elmennek. Még szép tõle, hogy felelt. De mindjárt
3 1, 4 | ült a küszöbön, nem messze tõle egy nagy tarka cica mosakodott.
4 1, 5 | a »konty« se idegenkedik tõle. Nos, tehát az úri rendnek
5 1, 7 | kertész nyeseget, s kérdi tõle: Nem látta-e Piroskát?~-
6 1, 7 | másodnapján délután. Kérj meg tõle. Majd meglátjuk a többit.«~
7 1, 7 | döntõ órát, és mégis fázott tõle. Mert hátha azt mondja az
8 1, 7 | és a reményt is elveszi tõle. »Ejh, a reményt el nem
9 1, 10| Hiszen nem választ el tõle tenger, akkor jöhetsz, amikor
10 1, 12| minden hatalma sem képes tõle eltántorítani.~A ravasz
11 2, 1 | respektálja Dõryt, és félti tõle a bõrit. Elmosolyodott,
12 2, 2 | akaratom.« Én elfordultam tõle, rákiáltottam: »Soha, soha,
13 2, 5 | persze hogy most megrémül tõle. Pedig alapjában nem történt
14 2, 8 | No, még mit nem kívánnak tõle? hogy ide küldje a vacsorát?
15 2, 12| gróf hirtelen fordult el tõle.~- Nem ösmerem önt. De azt
16 2, 12| Örült neki. Megdobogott tõle a szíve. Hiszen asszony
17 2, 12| kedves gyámatyám.~- Ne félj tõle! - nevetett Fáy. - Nem az
18 2, 12| az ördöggel. Azt kérdezte tõle: »Mi vagy, férfi vagy nõ?
19 2, 16| megteszi: ugyan hogy tud aludni tõle? De azért az illetõ nyer
20 2, 16| zárójelben) piszkos is lett tõle.«~A talaj sohasem volt olyan
21 2, 18| parancsol. Nekünk mindent tõle kell megkérdezni.~- Hát
22 2, 18| fejbólintással. - Remélem, nem kapok tõle kosarat.~- Már nem tudom,
23 2, 19| megvolt, szinte megriadt tõle. Nem elég magyaros a mondat,
24 2, 21| vonatkozás. Szinte megijedtek tõle, pedig akarták, várták.
25 2, 23| stiklijét annyira megirigyelte tõle Csernovics Péter, az akkori
26 2, 23| még csak el se búcsúzott tõle, mikor utoljára itt volt,
27 2, 23| ide-oda vonogatva - fogja tõle rosszakat álmodni.~
|