Rész, Fejezet
1 1, 2 | tettetni ezek a királyok. Akinek az Isten koronát ád, észt
2 1, 2 | iránt látszott érdeklõdni, akinek egész lényén valami melankolikus
3 1, 3 | csecsebecse fiúgyermeket, akinek nem szabad ott bent lennie,
4 1, 4 | megidézték Asztarótot, akinek fix napja volt a szerda (
5 1, 5 | a kert Horváth Miklósé, akinek a háza ott fehérlik a dombon,
6 1, 7 | hogy gyámja, Fáy István (akinek a felesége Bernáth-leány),
7 1, 8 | akivel én ösmerõs voltam, akinek a lelkét, egész lényét éveken
8 1, 9 | asszonyi alak elevenedett meg, akinek a képe a bozosi kastély
9 1, 11| nemsokára asszony lesz), akinek õk ketten Buttlerrel egy
10 1, 12| lepõdnék meg, mint olyan ember, akinek a kártyájába látnak, s hirtelen
11 2, 2 | a legutolsó szobában:~- Akinek pedig elfogy a pénze, innen
12 2, 4 | Élelmes, ügyes ember volt, akinek egész Felsõ-Magyarországon
13 2, 4 | Sándor uram is elösmerte, akinek nagyon tetszett a Horváth
14 2, 4 | méltó fényt kifejteni, mert akinek sokja van, attól sokat várnak.
15 2, 5 | Mátyás nevû öreg polgárt, akinek valahol az orosz templom
16 2, 5 | tartson engem bolond embernek, akinek aggódó lelkébõl mint a repedt
17 2, 7 | lett volna most Fáynak, akinek színes fantáziája lázasan
18 2, 10| kezdte irtani az erdõket. Akinek kellett, bevonszolt a háza
19 2, 11| akar megtudni, a fecsegõt, akinek az oldalába a közlékenység
20 2, 11| édesanyját, Fáy Máriát, akinek piros ajka mosolyra látszott
21 2, 18| hajadonok, és elég csinosak, akinek ízlése a keskeny hosszú
22 2, 18| hozzája lépett a palatinusné, akinek a bóbitás, csipkés nagy
23 2, 19| hozzám láncolni õt, hozzám, akinek már vajmi kevés kilátása
24 2, 20| másvilágon). De hát mi haszna? Akinek a lábát elviszi az ágyúgolyóbis,
25 2, 20| csak éppen az enyém nem, akinek õt még látni sem szabad.~-
26 2, 20| és sok olaj volt bennem… Akinek tülanglé ruhája van, éppen
27 2, 20| igazán hazárd kártyás volt, akinek mindene ezen az egy lapon
|