1-500 | 501-878
Rész, Fejezet
501 2, 4 | különösen a fõhercegnõknél. De a többiek se pihentek azokban,
502 2, 4 | gyerek, vagy mit csinál? De ügyet se vetne rá, ha véletlenül
503 2, 4 | elõtt, vagy három napig, de azután elutazott.~- Nem
504 2, 4 | leszállt, egyebet nem tett.~- De csak mondott valamit?~A
505 2, 4 | Szegény fiatal Buttler! De, persze, õk jól jártak,
506 2, 5 | szállta meg; nemcsak õt, de Buday uramat, a tiszttartót
507 2, 5 | A személyt alig ismerte, de elég volt tudnia, hogy ez
508 2, 5 | föltétlenül biztos szer, de a tiszttartó még le is torkolta: »
509 2, 5 | Már engedje meg, kérem, de én csak jobban tudom az
510 2, 5 | két személyt hozzon ki?~De most az egyszer meg nem
511 2, 5 | Hiszen jól van, jól van, de azért ne egye meg mindjárt
512 2, 5 | is fehéres vízszínû volt, de úgy csillogott, mint valami
513 2, 5 | Kutyául vagyok, kedves doktor. De csak foglaljon helyet. Elsõbb
514 2, 5 | embernek a lelke. Az is beteg, de azt most a vén Krok fogja
515 2, 5 | melyen ezer ránc volt, de ezek a ráncok az õ simítása
516 2, 5 | érzékeny, habozó jellemû, de becsületes, igaz lelkû és
517 2, 5 | esetet. Ez a Dõry-dolog. De csak tessék elmondani.~Mikor
518 2, 5 | Igen, abba maradtunk. De égõ érdeke is, mert nagyon
519 2, 5 | küldtem volna csatlóst. De különben is meg van mondva,
520 2, 5 | a rosszak már hamarabb. De ha az ember százötvenezer
521 2, 5 | hát ugye nincs elveszve? De ha elkezdi keresni valamelyiket,
522 2, 5 | nagy bosszankodással -, de ne tartson engem bolond
523 2, 5 | hogy kinyomozza a grófot, de tudja, csak titokban, föltûnés
524 2, 5 | azonnal belefog?~- Azonnal, de engedje meg, hogy a kastély
525 2, 5 | fölturkált mindent a szobákban, de nem talált semmit.~- Ki
526 2, 5 | azokat megtalálni? Ejnye, de derék menyecske lennél akkor.~-
527 2, 5 | hogy azt innen elküldte. De voltak a szemétben más,
528 2, 5 | taszítani méltóztatott, de azt nem akarhatom, hogy
529 2, 5 | és mozdítja majd azt is, de a hírnév, édes fiam, minden
530 2, 6 | váratlan meggyógyulás miatt, de azért készséggel ment mûszereivel
531 2, 6 | Csak talán nem halt meg?~- De bizony meghalt û, nem vér
532 2, 6 | mindenfélérõl beszélgettek, de kivált az istenben boldogult
533 2, 6 | kip-kop, jött az õ tipegõ, de fürge lépéseivel Krok apó,
534 2, 6 | megáldja! Fogassak?~- Igenis, de még egypár kérdésem van.
535 2, 6 | medalionban, az óraláncomon, de igen piciny.~- Az nem baj.
536 2, 6 | képet?~- Nem bánom, öreg, de lélekre, hogy visszaadja -
537 2, 6 | a grófon, mikor elment? De jól összeszedd az eszedet,
538 2, 6 | kabátja, magam is ösmerem, de ne mondj olyat, hogy ez
539 2, 6 | se meri elhinni az ember.~De Márton csak egyre nézte
540 2, 6 | megmondok, tekintetes uram! De most már nézzük meg a bélést
541 2, 6 | is igen értette a dolgot, de most Fáy is egyszerre nekirohant,
542 2, 6 | kiszivárgó könnycseppektõl.~De a másik percben erõt vett
543 2, 6 | gondoltuk - mondta kurtán. - De történt legyen bármi, rendben
544 2, 6 | még kiheveri a dolgot.~- De hiszen már egy óra elõtt
545 2, 6 | szégyent, ami vele járt, de hogy a tudományát leszólta
546 2, 6 | vére s megvetõ tekintettel, de azért mégis a tudomány önuralmával
547 2, 6 | nem jövök vissza hamar, de ha Ezsaiás átjönne Debrecenbõl
548 2, 7 | időben hasig érő lucsok. De hát a legjobb út is hosszú
549 2, 7 | is puha volt, mint a sár, de aranysár, minden érintés
550 2, 7 | megmondani, hogy hol van, de nem Krok. Majd egy másik
551 2, 7 | kell értük eljárni messze, de az is igaz, hogy nem olyan
552 2, 7 | lehetett ereszteni a gyeplőt, de ezeken a kőberetvákon csak
553 2, 7 | erejével a földbe kívánkozott. De csak a külseje látszott
554 2, 7 | csapos, mint a nyíl, befelé, de nem maradt sokáig, visszajött
555 2, 7 | tompán, alig hallhatóan.~- De igen - felelte a csapos -,
556 2, 7 | szegény ördög volt idáig, de most egyszerre sok pénzre
557 2, 7 | Fáy egy keserû sóhajjal.~De már éppen be is értek a
558 2, 7 | vizet, és végigönti vele, de úgy, hogy a tizedik asszony
559 2, 7 | fõkötõje is csupa lucsok lesz. De hát ez semmi. Azért csak
560 2, 7 | tartani. Kikergették õket, de visszajönnek. A kutya is
561 2, 7 | A Katuska csinos, ejnye, de csinos. Hajlik a dereka,
562 2, 7 | messze eláll, mint egy szarv, de így is illik neki. Elszabadul
563 2, 7 | habvállú Hadasiné asszonyomra. De iszen legény még a talpán
564 2, 7 | szorítja, emelgeti, mártogatja…~De most egyszerre int egy kéz,
565 2, 7 | nagy urat, ki tudja mirõl, de megösmeri.~- Beszélnem kell
566 2, 7 | ma a magam ura vagyok, de minthogy a nagyságos úr…~-
567 2, 8 | szemeinek kifejezését, de várakozásaik vagy aggodalmaik
568 2, 8 | elmondanom ezt a kis históriát. De persze, minálunk, Kaposon,
569 2, 8 | most nem szolgálhatok, de várjon, amíg meghal valaki.
570 2, 8 | élõbõl halottat csinálni, de én nem.~Jóízûen nevetett
571 2, 8 | szeme és fagyos hangja -, de a ruha, a ruha?~- Persze.
572 2, 8 | nem is azért kérdeztem, de látom, hogy az úr a levetett
573 2, 8 | minthogy igen takaros, de az én testemre nem való,
574 2, 8 | felelte az egyszerûen.~- De hol vehette a mesteremberes
575 2, 8 | petyegtetve az ujjait. - De most jut eszembe, hogy egy
576 2, 8 | egy-két barátságos szavam, de majd csak késõbb. Egyelõre
577 2, 8 | való szívességét, gazduram, de ha jót küld, akkor itt is
578 2, 8 | mihelyt szabó, mindjárt báró”.~De ezt a közmondást éppen nem
579 2, 8 | tétette: »Nemes Bodolyi Máthé de Bodoló et Réna szabómester.«
580 2, 8 | csak szitások, rostások, de az nem lealacsonyító. A
581 2, 8 | királyné is a kezébe veheti, de nadrágot varrni… meg befoltozni.
582 2, 8 | és hítták egymás közt »de Bodoló et Réna, de vasaló
583 2, 8 | közt »de Bodoló et Réna, de vasaló et cérna«.~Kisvártatva
584 2, 8 | egyébiránt semmi fõbenjárót. De azt a semmit, amit tudott,
585 2, 8 | kétkedõ oldalpillantással.~- De bizony mondom, csak még
586 2, 8 | az uradalom pecsétjével, de mert a pecsét rosszul nyomódott
587 2, 8 | Ez bizony igaz lehet, de hol van hát és hogy tudja,
588 2, 8 | Ez nem is volna rossz. De juventus ventus, annyi furfangot,
589 2, 8 | Ezzel fogta kalapját, ment, de még az ajtóból beszólt:~-
590 2, 9 | magáról.~- Igazat mondták. De mit érti? Muszaj elmenni.
591 2, 9 | elmenni. Ha muszaj, muszaj.~- De lássa, én olyan bolond ember
592 2, 9 | tudását, tehetségét.~- Sírnám, de mégis azt mondanék, muszaj
593 2, 9 | nem az õ szénájukat enné, de nekik tejelne az istállóban.
594 2, 9 | a Katuskát meg ne döfje…~De már ez sok volt Vidonkának.
595 2, 9 | vagy még a környékén is, de ahová magát tenném, ott
596 2, 9 | hogy a kutya se ugatja meg.~De iszen, mester Fáy uram a
597 2, 9 | ságban, mint a szédült légy. De mindez még nem látszott
598 2, 9 | nevû kancsal hajdúja is (de itt úrias öltözetet viselt,
599 2, 9 | teringette, itt foly valami, de ha odalépett, ahol együtt
600 2, 9 | annak. Nem egy verdung az, de sok mázsa. A könnycsepp
601 2, 9 | visszavonult Fáy a szobájába, de nem vetkõzött le, várt,
602 2, 9 | nem adta nekem bátorságot, de felesigem adta ide az övé
603 2, 9 | asztalosság és tehínkét. De aztat még nem elég. Mert
604 2, 9 | Vidonka lerázni. Van eskü is. De aztat vagy hallotta vagy
605 2, 9 | Isten meg is bocsátja. De a lidérc, az nem ereszt.~
606 2, 9 | idegen név alatt fog élni. (De ha eszerint nem menne el
607 2, 9 | is még ki lehet kerülni. De a lidérc, a lidérc, akit
608 2, 9 | kitûzött helyen a városban. De elõbb már itthon ráteszik
609 2, 9 | nagy álmosan dõlni valahol, de voltaképpen a kocsihoz
610 2, 9 | egyszer csak keresni kezdi, de már akkor hûlt helyük lesz.
611 2, 9 | Üresre koppan a foga.~- De hátha utánunk jön?~- No,
612 2, 9 | egy volt vicispán.« No, de most már szó sincs a lefekvésrõl.
613 2, 9 | szólíttassék. Kit is fölvenni immár de jure nekem nem lehetett,
614 2, 9 | jure nekem nem lehetett, de mégis fölvettem õt, mert
615 2, 9 | Obligatus servus~Stefanus Fáy de Fáj.~P. S. Comes Joannes
616 2, 9 | mézeskalács szívekre festenek, de a valóságban igen ritka,
617 2, 9 | munka szétugrasztotta õket. De ettõl eltekintve is, hogy
618 2, 9 | ábrándoztam errõl a napról - de hát a Buttlerok átka -,
619 2, 9 | levélkét csempészhessek bele, de a gazdám félre lökött: »
620 2, 9 | töltsem ki az esztendõt. De ez a Brok vagy Krok ördöngõsen
621 2, 9 | megették a tulipánhagymámat. De meg kellett lenni, és azóta
622 2, 9 | gondolaton aztán úgy kacagok, de úgy kacagok…~Próbálta is
623 2, 10| erdõk az ungi dombokon, de már nem úgy, mint mikor
624 2, 10| Bozos felõl Bornóc felé. De figyel is már arra valaki!~
625 2, 10| belevésett »B« betûvel. De jelent is az már valakit?
626 2, 10| kicsit alkalmatlan volt, de hát a fa falvágása is alkalmatlan
627 2, 10| bölcsõt ringatni egész éjjel, de a rúgást álmában is megcselekszi.
628 2, 10| fordított le magyarra:[15]~De szíve és feje bizony meg
629 2, 10| megtördelnék az egyház nimbusát.~- De hiszen nem neje, édes Ferencem -
630 2, 10| ösmerje el, hogy neje.~- De ha nem szereti.~- Ej, hát
631 2, 10| közérdek úgy kívánja?~- De melyik az a közérdek?~-
632 2, 10| lerombolni a közhitben.~- De ha mást szeret.~- Ugyan,
633 2, 10| egyszer erre kiszemelt. De más egy úrnál, egy nagy
634 2, 10| vadászatára jött Ungba, de mint a vadászok közül megjegyzé
635 2, 10| Vaddisznó-vadászatra jött, de egy galambot akart agyonlőni.«
636 2, 10| almafa koronája a szélben.~De ebben az egyben mégse mehettek
637 2, 10| is, levelét is hullatja, de azt az egyet mégse tudják
638 2, 10| megkínálták az ungi főispánsággal, de ára lett volna, nem fogadta
639 2, 10| tanítványával szemben az ilyesmi. De valami nevezetesebbet nem
640 2, 10| elszeretni.~Nemcsak a rokonság, de a megye elõkelõ nemesei,
641 2, 10| megcsinálásáról volt szó. De mindegy azért õ mégis elérte
642 2, 10| hétvilágra szóló áldomás.~De volt is; öt termen keresztül
643 2, 10| múlt héten.~Hamar készült, de sokáig tartott, még éjfél
644 2, 10| melyet fellegek takarnak el. De a napot, uraim, elsikkasztani
645 2, 10| igaz, hogy ma sem lehet, de ma már ennek a rideg ténynek
646 2, 10| hideglelése van, Vidonka! De miért nem felel?~- A méltóságos
647 2, 11| egyenesen feléje vette folyását. De most elmaradt a szokásos
648 2, 11| kocsizörejre Vidonkával együtt, de volt annyi esze, megértvén
649 2, 11| megnyúlt, ijedt arccal, de az ajtó vidékéről nemigen
650 2, 11| halkan mondá önmagához - de a síri csöndben tisztán
651 2, 11| lépéseivel, s így szólt tompán:~- De az úrnõ nincs egyedül, méltóságos
652 2, 11| okos asszony« Újhelybõl.~De erre szedte is az irháját
653 2, 11| érzésûek csak az asztal alatt, de a cinikusabbak már aperte:
654 2, 11| hiszen csak képzelõdés. De ha fölkelne az a mocsoktalan
655 2, 11| minden csak festve van. De vajon ha minden igazi lenne,
656 2, 11| kellett volna venni egyet. De ezek az urak kicsavarnák
657 2, 11| urak - mondá csendesen, de hangja úgy jött ki, mintha
658 2, 11| Fehér voltam, sárga lettem, de a jelentésem csak most is
659 2, 11| hidegben. Az ablakba menekült, de az esõ ott is paskolja,
660 2, 11| hozzájuk, majdnem meggyógyulva, de már akkor néptelenek voltak
661 2, 11| múlva, meglehet, sohasem. De maga csak úgy tegyen, Buday
662 2, 12| fényét, melegét nem érezni, de tudni lehet, hogy ott bujdosik
663 2, 12| meséjéhez, amilyent akar. De én krónikát írok. Buttler
664 2, 12| szentszék október negyedikére, de a tárgyalás nem volt meg
665 2, 12| a tél szigorúsága miatt.~De amit a történelem nem jegyez
666 2, 12| tõle.~- Nem ösmerem önt. De azt hiszem, hogy õrült.~
667 2, 12| kell annak jönni valamikor.~De a nagy meleg dacára is óriási
668 2, 12| arcán leeresztve a fátyol, de nagy szemei vakmerõen villogtak,
669 2, 12| vendégházakban szálltak meg. De a sokaság miatt most is
670 2, 12| Kisvártatva Buttlerék érkeztek, de más úton. Õk faluról jöttek,
671 2, 12| Szörnyû porfelhõt vertek fel. De hát akkor az volt az úri
672 2, 12| huszárja mentéjén a gombok. De éppen ez volt nagyuras.~
673 2, 12| Czobor, Illésházy, Balassa: de itt már csak ünnepélyes
674 2, 12| hevesen gesztikuláltak, de minthogy a madame csak franciául
675 2, 12| Én ugyan még nem láttam, de van egy barátom és druszám
676 2, 12| azok a szemek, az a mosoly, de milyen különös keretben.
677 2, 12| Fáy. - Csak talán nem?~- De õ az! Parasztleánynak öltözve -
678 2, 13| Dõry Mária elpirult - de még csak szebb lett ezzel.~-
679 2, 13| forrását megízlelhessük.~De az igazságnak ezen megízlelése
680 2, 13| valamit akart mondani, de egyszerre összerázkódott,
681 2, 13| szívéhez, hogy dobog-e még. De apage satanas, füle rossz
682 2, 13| keresztkérdéseket tett, hogy megzavarja, de nem sikerült. A szentszék
683 2, 13| szomorú - felelte Zsuzsika.~- De szomorú vagy, nagy bánatod
684 2, 13| ördögöt, hisz víg vagyok.~- De szomorú vagy, ha egyszer
685 2, 13| vikáriust, Jekelfalussyt. De, hogy a levélben mi volt,
686 2, 13| reményekkel tölték el Buttleréket, de János gróf még kíváncsi
687 2, 13| igenis, hogy magammal hoztam, de ne mondd el senkinek. Nem
688 2, 13| A gazdában én is hiszek, de a szolgáiban csak kötve.
689 2, 13| erre nézve a köztudat?« De Egerben a néhai Fuchs Xavér
690 2, 13| isten látja a lelkemet, de másképp nem megy.~Mária
691 2, 13| és vattát tett a fülébe. De hogy az én fülem fájt-e,
692 2, 13| császárért és a hazáért kaptam, de egyik sem fáj úgy, mint
693 2, 13| is vállat tudnék vonni, de a becsület dolgában nem
694 2, 14| Zsigmondot, aki be akart menni, de miután a fõszolgabíró õr
695 2, 14| vásárolhatott volna a boltokban.~De még egyéb érdekessége is
696 2, 14| vén farkast fölkeresni, de a fiatal Cseley szabadkozott.~-
697 2, 14| még két poharat, pincér!~De ezek megálltak elõtte ünnepélyesen,
698 2, 14| lúdpecsenyét le tudom nyelni, de az egyszer kimondott szavamat
699 2, 14| bólintott.~- Az is álláspont, de akkor mint nemesembernek
700 2, 14| megszûnik becsületes lenni. De én így sem bánom, és majd
701 2, 14| Úgy dobog a szívem, Zsiga, de úgy dobog… valami rossz
702 2, 14| voltak nyitva a hálószobában, de a zsaluk leeresztve, s ezek
703 2, 14| megrángatta a csengettyût, de senki sem jött be.~- Hát
704 2, 14| szemei nyitva maradtak, de mégse voltak ijesztõk, szinte
705 2, 14| válasszon más szekundánst, de nem akarta elhinni. Igaz-e,
706 2, 14| patakot is Cselének hítták. De hozhatnék föl ezer példát
707 2, 14| csöndesen, mint egy bárány. De az eszét és a fullánkját
708 2, 15| lébe belemártja a kanalát. De ez egyszer õt provokálta
709 2, 15| titokban, ami ott mondatott? De hát pletykások…~- Nem a
710 2, 15| sárga tulipános tányéron, de megállt vala útközben egy-két
711 2, 15| elütötte a tizenkettõt, de mert ma késõbb fogott munkához
712 2, 15| folyosókon »Vidonka, Vidonka« - de csak a falak visszhangozzák.
713 2, 15| szopogatni a temetésen is, de Buttlerékre volt kellemetlen,
714 2, 15| szénásszekér a kocsiszínben, de hát miképpen menjen Fáy
715 2, 15| csak megkerítik Vidonkát. De hasztalan. Üresen szállingóztak
716 2, 15| ugyan bírta volna a trappot, de a szénaépítmény, noha rúddal
717 2, 15| hiszen künn járt volna, de eltakarták a lassan kúszó,
718 2, 15| vájva magának a szénában. De minduntalan panaszkodott
719 2, 15| mezítláb volt a lámpavivõ.)~De az nem felelt, csak fut,
720 2, 15| a szekeret, a környéket, de semmit se vesz észre. Zsiga
721 2, 15| mert bizonyosan megõrült, de a huszárok majd megfogják,
722 2, 15| mégiscsak látta a lábat. De a legjobban Bernáth örült,
723 2, 15| a giliszta.~- In vagyok, de valaki megszúrta engem.~-
724 2, 15| menni. Hát bújtam bele.~- De isten csodája, hogy meg
725 2, 15| koporsót, elöl kocsiba, de azonban hátulról kocsiba
726 2, 15| utat is, ha van nappal.~- De hát akkor miért dugtad ki
727 2, 15| Én magam is azt akarom. De indulj rögtön. Van valami
728 2, 15| akar menni, nem gyerek õ, de férfi, aki a pokoltól se
729 2, 15| aki a pokoltól se fél, de mikor aztán észrevette,
730 2, 15| Buttler-palotában, hogy megkerült, de volt nagy parádé is, míg
731 2, 15| aggodalmában.~Úgy is történt, de vitték legyen bármekkora
732 2, 15| hamarjában, és küldték neki, de az már nem találta meg,
733 2, 15| kapott volna a jogászoktól, de hát az igazi érdem szerény,
734 2, 16| mondani, mert az elég ostoba, de attól tartok, hogy õ nem
735 2, 16| ugyan hogy tud aludni tõle? De azért az illetõ nyer vele
736 2, 16| undort keltett iránta, de hogy most ráadásul a rivális
737 2, 16| pör kedvezõ kimenetelére. De ugyanezt cselekedte Dõry
738 2, 16| klíma máskor se mostoha), de most az egri érseknek és
739 2, 16| volt, igen kedves volt - de bizonyos idõ múltán kezdett
740 2, 16| barátom van mindenfelé«, de ha rossz hangulatba jutott,
741 2, 16| szokta, a tehén alatt ülve, de amely ezek szerint többe
742 2, 16| országokban a királyi szék… De iszen több ember ez, mint
743 2, 16| felbontása mellett, három ellene (de hogy melyik ide, melyik
744 2, 16| szentszék. Vége volt mindennek. De a világ azért csak tovább
745 2, 16| forogtak a tejszínû levegõben, de az olybá tûnt fel, mintha
746 2, 16| fehér galamb is repült ott, de a kis jármûvecske keresztülgázolt
747 2, 16| meg a Gyurka odaugrott, de azok is olyan picinyek lettek,
748 2, 17| sietésükben volna logika.~De ők csak mennek-mennek bolond
749 2, 17| megérkezetteket többé sehová.~De ahogy a vizek lassan sietnek
750 2, 17| szentszék ítélete lesújtó volt, de Fáy nem esett kétségbe,
751 2, 17| is csak papok vannak.~- De ezek különb papok, és nincsen
752 2, 17| még egyszer úrnõnk lesz.« De most már ítélet volt, most
753 2, 17| feleségének nem ismeri el, de miután a törvény mégis törvény,
754 2, 17| rénusi forintokat fölvegyen, de olyan föltétel alatt, hogy
755 2, 17| álruhában vagy egyébként?~De Mária okos volt, minden
756 2, 17| selyem szoknyákban járnak, de a környékbeli nemes asszonyok
757 2, 17| megfordítja más oldalra, de az õ szíve sohase fordulhat
758 2, 17| a János grófot szereti. De ez csak az öreg Krok kombinációja,
759 2, 17| kombinációja, amit csak szagol, de nem lát. Pediglen sokszor
760 2, 17| elolvasta ezeket a leveleket, de Buttlernek nem szólt felõlük
761 2, 17| bizonyosan megcsalja az embert, de egy idõre nagyon bele lehet
762 2, 17| röpült az idõ, mint a madár, de a pör csak csúszott, mint
763 2, 17| megkínálták a könnyezõ unokái, de csak a fejét rázta, hogy
764 2, 17| Dõrytõl való félelmében, de Tóth uram nem sajnálta a
765 2, 17| gyászruhát viselt az apjáért.~Ah, de szép volt ez a kis Piroska.
766 2, 17| szavakra már nem emlékszik, de amint észrevette, hogy az
767 2, 17| Kohányba, ahol most Fáy van.~De már azért hajnalban fönn
768 2, 17| elgondolkozott, mi legyen az.~- De aranyból kell lennie - tette
769 2, 17| másik hajammal kért meg, de az kiment azóta a betegségemben.~
770 2, 17| bennünket, ha erre jár.~- De maga sem bennünket, ha majd
771 2, 17| Röszkén?~- Nem.~- Szép falu - de aztán eszébe jutott, hogy
772 2, 18| visszatértek, igaz, nem mint sasok, de mint vakondokok, s elkezdték
773 2, 18| Buttler-ügy piciny dolog, de a keline Fische gute Fische-féle
774 2, 18| pörhöz.~- Bizonyosan.~- Igen, de nem látom, mit lehetne ebben
775 2, 18| után elmégy a palatinushoz, de tisztességesen viseld magad,
776 2, 18| azt mondja, van szoba.~De még ki se mondta jól, amikor
777 2, 18| kapusát is, hogy odataláljon.~De most el is végezte jól,
778 2, 18| és hátra tette a kezeit, de Bernáthné barátságosan hunyorított
779 2, 18| fölzaklatva -, csak talán nem…~- De igenis, én vagyok a palatinus.
780 2, 18| akart velem a tallérral.~De késõ volt sopánkodni, mert
781 2, 18| vert, közönséges csipke… (de iszen megösmeri azt Bernáthné
782 2, 18| kérem helyet, asszonyom!~De a nagyasszony pihenése nem
783 2, 18| elhalványodék, ajkai mozogtak, de egy szót se bírt kiejteni.
784 2, 18| fenséges asszonyom, hogy lesz. De az az egy bizonyos, hogy
785 2, 19| amit akárhol beszélnek. De tűkön ült Fáy is, Buttler
786 2, 19| udvarával.~Így is lett - de az eredményre nézve csalódtak.
787 2, 19| hogy kérõket fogjon neki, de Piroska állhatatosan kikosarazta
788 2, 19| Én bízom a jellemében. De ha nem bíznám, még kevésbé
789 2, 19| nincsenek papjai. Meglehet, de nem hiszem.~- Ha van, én
790 2, 19| ötvösnek, hogy reszelje le. De míg az a reszelõt kereste,
791 2, 19| emlékeztessenek a bornóciakra.~De csak tovább, még egyre tovább.
792 2, 19| lógatták lusta leveleiket. De a füvek ránevettek, azok
793 2, 19| szelídek, csillapítók, de jaj, azok a nagy hajók,
794 2, 20| Isten tudja, mire lesz jó, de egyszerre csak elhatározta,
795 2, 20| be értük a másvilágon). De hát mi haszna? Akinek a
796 2, 20| vagyok még sehol eltörve, de az olaj, az olaj. Hát te
797 2, 20| No, én tudok egy olyat. De azt csak hagyd meg nekem.
798 2, 20| A kanapé nem mozdulna, de a vér igen. Nem is csoda,
799 2, 20| egy óráig volt itt nálunk, de a nénédnek úgy megtetszett,
800 2, 20| szeretne veled találkozni, de neki is megmondtam.~- Hátha
801 2, 20| Pyrker mellé sorakoztatta. De az ultramontán had is szemfüles,
802 2, 20| nagy effektust csinált. De hiszen, van ám Kövynek praktikus
803 2, 20| tette, mintha keresnék, - de mindig kisült utólag, hogy
804 2, 20| volt a lehetetlenségig, de szerette, ha az alattvalói
805 2, 20| múltán, Pyrker mindent ígért, de csak halogatta. Buttler
806 2, 20| rajta volt az ön búzája is, de el kellett süllyesztenünk,
807 2, 20| van, és ott is marad.~- De hiszen ön nekem mást ígért,
808 2, 20| Bocsássa meg, kedves gróf, de nem voltam kellõleg informálva.~-
809 2, 21| Azok elviszik akárhová. De hová vigyék? Mit mondjon
810 2, 21| ugyan sohase szól többet. De miért is közeledjék Piroskához?
811 2, 21| Olaszröszke.~Összerezzent, de semmit se szólt, nem szeretett
812 2, 21| becsületes Tóth György uram? De hogyne élne.~Sietve ment
813 2, 21| és hangja reszketett -, de oly váratlan az eset… oly
814 2, 21| õ úgy is, még tán szebb. De most az ifjúsága is vissza
815 2, 21| szellõ, körülcirógatta, de az izzó forróságot kiszívni
816 2, 21| sugárzott ki szavaiból. De most mégis megakadt a beszéd.
817 2, 21| voltak ezer mondanivalóval, de egyik sem tudta, hol kezdje.~-
818 2, 21| annyi év után. Furcsa volt, de nem tehettek róla. A természet
819 2, 21| elsõ érintésre kicsordul, de a nagy maradandóságra szánt
820 2, 21| Csönd lett utána megint, de csak egy félpercig.~
821 2, 22| velem utazik a komornám is, de annak egy barátnője van
822 2, 22| engemet is, amely magát, de mindig azt gondolom, hogy
823 2, 22| valakire kétszer lõnek, de már az elsõ lövésre meg
824 2, 22| ígéretet tett erre nézve. De hát ez-e a nagy szenvedélyek
825 2, 22| imádott arcot megláthassak, de csak annyit bírtam elérni,
826 2, 22| a könnyeket a szemeibõl; de folytak azok még ezután
827 2, 22| Négy-öt napig voltam ott, de akkor elutazott a gróf úr
828 2, 22| vonás élt rajta.~Nézte, de csak éppen hogy rápillantott,
829 2, 22| se fiatal többé.~- Hej, de derék, de derék! Azért álmodtam
830 2, 22| többé.~- Hej, de derék, de derék! Azért álmodtam én
831 2, 22| Csak a papok hazudják. De most már az ebéd után látok.
832 2, 22| megmondta neki a szekretárius. De még semmi se mutatkozik.~-
833 2, 22| beszélgethet miatta Piroskával, de erõt vett magán, nyájasan
834 2, 22| kedves gazdám, a jó ebédért?~De csak úgy formalitásból kérdezte,
835 2, 22| akarod enni a barátságomat.)~De mialatt a szobában keringett,
836 2, 22| Tóthné asszonyom is bejött, de elõbb felöltözött ünnepie
837 2, 22| szalmakalapját. Oh istenem, de illett neki! A belseje apró
838 2, 22| közepén egy nagyobb rózsa. De a nagy rózsa most fehér
839 2, 22| Tóth uram elkísérte volna, de észrevevén, hogy egyedül
840 2, 22| és integetni fognak neki, de csak mentek, mentek, nagy
841 2, 22| és meglátják Tóth uramat. De nem, csak azért álltak meg,
842 2, 22| fölsegíti. Oh, édes lelkeim, de sokat szenvedtek még ti
843 2, 22| mind megette az almákat. (De derék asszony vagy, anyjuk,
844 2, 23| kérek, méltóságos uram, de nem itt kell megfordulni
845 2, 23| tetszett a személyzetnek is, de még jobban megörült Buday
846 2, 23| kicsit, - nevetett a gróf -, de én is visszabosszantom õket.~
847 2, 23| szundikált az új kocsiban, de minthogy a lábainak alkalmatlan
848 2, 23| legköltségesebb, a legmélyebb, de ezzel nem volt dolga. Asszonyra
849 2, 23| nem vetett szemet Buttler.~De ez a három is sok pénzt
850 2, 23| is mondta nemegyszer:~- De szeretném pontosan tudni,
851 2, 23| csapott néhányszor az õsszel, de most az egyszer nem oda
852 2, 23| élõhalott, tudni nem fog róla, de mindegy), Bornócra Horváth
853 2, 23| õróla fecsegtek, locsogtak. De az õ személye csak az elsõ
854 2, 23| hideg. Szegény Buttler, de rosszkor halt meg, éppen
855 2, 23| Joannes Buttler comes de Párdány.« Hat erõs ember
856 2, 23| könyvekben kétségkívül, de azért mégis szertekalandozának
857 2, 23| Bizonyosan Bóthnál van a kulcs. De Bóth szegény el van fáradva,
858 2, 23| Csak az ajtóból mondta: - De van szíve erõs, tekintetes
859 2, 23| hamar!~Vidonka bejött, de elõbb egy icce szíverõsítõt
860 2, 24| is a hideg kezdte lelni, de nem könnyen engedte magát,
861 2, 24| szokott szelíd hangján, de a rögtön szót megnyomva -,
862 2, 24| Szép cifrácska, iszen, de nem elig kinyelmes. Én faragtam
863 2, 24| muzsikáló bricskája[18] (de most a werk meg van állítva).
864 2, 24| Akadémia némáiból hárman, de ki gyõzné mind elszámlálni?
865 2, 24| termekben összegyûlt urak, de kivált a dámák, kíváncsian
866 2, 24| Buttler Mária.~- Tyûh, de termet!~- Kísérje a leányomat,
867 2, 24| térdre akart ereszkedni, de erre a nem várt támadásra
868 2, 24| végtelen megvetéssel -, de Isten szerint nem. És õ
869 2, 24| lesújtó pillantást vetett rá, de már az nem szúrta meg, már
870 2, 24| itt! Nemcsak a nagyurak, de a közönséges rendben valók
871 2, 24| Hadassiné asszonyommal - de most már a felesége. - Katuska
872 2, 25| Bóth talán véletlenül, de Buday uram azzal a célzattal,
873 2, 25| levõ regimentek okából.~De éppen kapóra jõ, hogy említém
874 2, 25| feleségének nyilatkozék meg, de azt is sajnálja - mert haj,
875 2, 25| Ez a legenda terjedt el, de minthogy Tóth uram azok
876 2, 25| megcsappant, hol újra kigyulladt, de nagyobb dimenziókat nemigen
877 2, 25| báró jó diplomata lehetett, de rossz jós volt, mert a nebulót
878 2, 25| változik a szeánszoknál, de értelme és tudása megfokozódik.~ [
1-500 | 501-878 |