Rész, Fejezet

 1   1,  3 | szükséges, méltóságos uram, ha mondom. Az efféle szédülések gyakoriak
 2   1,  3 |       úgy.~- No hát, akkor nem mondom meg.~- Úgyis észrevettem.~
 3   1,  3 |       efféle?~- Hát csak azért mondom, hogy ki tudja, nincs-e
 4   1,  3 |       örömeivel, lehetséges-e, mondom, hogy ne legyen egy felsõ
 5   1,  4 |      elmondtam volna. És el is mondom, ha egyszer hazajövök onnan.~-
 6   1,  4 |      adni?~- Ostobaság, hiszen mondom, hogy semmiben sem hiszek.~-
 7   1,  4 |       levegõ és levegõ. Ezt én mondom. Járjon künn egész nap a
 8   1,  4 |       mi lesz énvelem? Hát azt mondom: az enyim volt, azt tettem
 9   1,  6 |       akar. De azt még egyszer mondom, hogy vagy a száz kis nyírfa
10   1,  12|       mostanában, becsületemre mondom.~A mohó igyekezet, elhárítani
11   1,  13|        Jól van, mladi pan, hát mondom, egy olyan szerkezetet csináltam,
12   2,  2 |     lesz többé alispán. Ezt én mondom, öreg Fáy István.~Erre aztán
13   2,  2 |       van ezen.~- És ha én azt mondom neki, hogy így meg úgy,
14   2,  5 |      Ne haragudj, hogy ezt meg­mondom, édes Janikám, és hozzá
15   2,  8 |       temetést szeretne látni. Mondom neki, most nem szolgálhatok,
16   2,  8 |       már nem érdekes az eset. Mondom, az az egy különös van benne,
17   2,  8 |      tartson ostobának. »Ehe - mondom -, az úr más ruhát szerzett
18   2,  8 | oldalpillantással.~- De bizony mondom, csak még elõbb egy kérdést
19   2,  8 |   Mihály nevezetû?~- Nincs, ha mondom.~- No, hát akkor a macska
20   2,  9 |    egyiptomi József. Nem azért mondom, nem azért; ámbár minden
21   2,  9 |        meghatva -, mert bizony mondom néked, jobban meg lesz õ
22   2,  9 |         Majd csak akkor, ha én mondom, elõbb nem. Általában egy
23   2,  12|        az ördög az. Bizonyosan mondom neked. Én ugyan még nem
24   2,  13|       szomorú vagy, ha egyszer mondom, ne légy szamár.~- Istenuccse
25   2,  22|        engem is érdekel!~- Nem mondom meg - felelte sötéten.~-