Rész, Fejezet

 1   1,  6 |          János fiúnak; a leányka szíve megtelt hálával iránta.~-
 2   1,  6 |     ugyan melyik? Úgy dobogott a szíve, hogy azt hitte, kiugrik.~
 3   1,  7 |        mint amennyit egy kertész szíve megbír. Müller bácsit egy
 4   1,  7 |          ezalatt. Súgta azt az õ szíve, hogy történik valami, valami
 5   1,  7 |       hajó is. János észrevette, szíve repesett örömében. A hajó
 6   1,  8 |     PIROS RÓZSA, FEHÉR RÓZSA~Míg szíve vonaglott a fájdalomtól,
 7   1,  9 |        vele, hogy az öreg anyóka szíve repesett örömében: »milyen
 8   1,  10|        Izsépy Annának! No, kutya szíve lehet. Maga Anna kisasszony
 9   1,  12|     látszó épületben. Az emberek szíve kemény volt szegényhez,
10   1,  14|       azt - annak a leánykának a szíve fog meghasadni. Hiszen maguk
11   1,  14|    szándékosan, hogy annak a kis szíve megszûnjön dobogni, és abban
12   1,  14|   Bernáthnak hangosan dobogott a szíve, és nem mert megmoccanni
13   2,  2 |      ennélfogva, hogy a legények szíve meg­bizsergett a hegedû
14   2,  2 |     minden marmancsa, mikor az õ szíve e mellé az egy mellé eresztette
15   2,  9 |        meg lesz õ neked véve, ha szíve jó, ezzel a négy húszassal,
16   2,  10|    fordított le magyarra:[15]~De szíve és feje bizony meg nem hala,~
17   2,  12|         neki. Megdobogott tõle a szíve. Hiszen asszony volt. Elmosolyodott,
18   2,  17| megfordítja más oldalra, de az õ szíve sohase fordulhat felém.~-
19   2,  17|     olyat? Nos, ugye nincs? Az õ szíve is közömbös lesz egyszer.
20   2,  19|         a világban, hogy ha száz szíve volna is, elvesztené. Csak
21   2,  22|         pirosak.~Hogy dobogott a szíve, mikor az udvarra kiléptek -
22   2,  23|         Tudja Pál, mit kaszál! A szíve fenekére lerakódott keserûség
23   2,  23|    lelkûek: »Szép halála volt, a szíve hasadt meg Piroskáért.«
24   2,  23|         ajtóból mondta: - De van szíve erõs, tekintetes úrnak.