Rész, Fejezet

 1   1,  1 |     fõbírónak ez se imponált. Ha õk gyõzték érvekkel, õ is gyõzte
 2   1,  1 |          ne is tudjanak. Mert ha õk egyszer elmúlnak, akkor
 3   1,  2 |      istenem! Dehogyis fecsegtek õk annyit, mint most. Nem cserélték
 4   1,  3 |         kit szeretni. Mit tudták õk, hogy a távol nyugaton az
 5   1,  3 |    olaszröszkeieknek? Mit tudtak õk arról? Annak a ceruzának
 6   1,  4 |       érintkeztek, anélkül, hogy õk tudnák. Csak félig vannak
 7   1,  4 |      ezen a világon - csak félig õk -, másik felerészben az
 8   1,  5 |       csak nem is rügyeznek, még õk mindig a téllel álmodnak.~
 9   1,  5 |   szeretik a jót, és szerencsére õk is halnak.~Tíz-tizenöt év
10   1,  6 |        Én a vas embere vagyok. S õk a vasat csak a derekukon
11   1,  11|  nemsokára asszony lesz), akinek õk ketten Buttlerrel egy madártojást
12   2,  2 |   szimatnál tökéletesebb, tudták õk már, hogy a viceispán Patakon
13   2,  4 |         meglehetõsen sok húsból. Õk is jobban ellágyulnak, ha
14   2,  4 |      fiatal Buttler! De, persze, õk jól jártak, mert így már
15   2,  7 |   farkukra hágnak. Az igaz, hogy õk se hagyják szó nélkül, vonítanak,
16   2,  8 |       derogál egy nemesembernek. Õk is csak szitások, rostások,
17   2,  12| Buttlerék érkeztek, de más úton. Õk faluról jöttek, mert Buttlernek
18   2,  12|       Vidonka és Madame Malipau. Õk is beszélgettek vala­mi­
19   2,  14|      semmi lényegeset se tudtak. Õk csak azért voltak odaállítva
20   2,  18|        sem volt olyan nagy, amit õk megmozgatni nem mernének,
21   2,  18|    gyönyörû magyar kisasszonyon. Õk maguk is viruló hajadonok,
22   2,  19|         konfundálta õket. Tudták õk jól, miért van õ ott. A
23   2,  19|  tengerek! Ó, a tengerek! Hiszen õk idegenek, közömbösek, jók,
24   2,  21|    szélén madarak mosakodtak, és õk is hallgatták az erdõ zúgását.~