Rész, Fejezet

 1   1,  3 |            egyik keserû nótájára. A kutya Csókának mindjárt megsúgják
 2   1,  3 |   megharagusznak rá, hogy lelketlen kutya, ha nagyba veszi, megharagusznak
 3   1,  3 |           játszott vele, mint a kis kutya.~- De jól van, tegyük föl,
 4   1,  3 |          akkor, fiatal voltam, nagy kutya voltam és majdnem olyan
 5   1,  6 |      udvaruk és kertjük, a nagy dán kutya, az angóramacska, a kék
 6   1,  6 |            a sok egyforma vadász és kutya elöl-hátul nagy látványosságot
 7   1,  10|         udvarol Izsépy Annának! No, kutya szíve lehet. Maga Anna kisasszony
 8   1,  13|     emelõgépezetet, de végre is egy kutya a kettõ. Akár a csont gurul
 9   1,  13|            gurul a kutyához, akár a kutya szalad a csonthoz.~Bernáth
10   2,  2 |          fölfedezõk élénkségével. - Kutya teremtette, föl nem foghattam,
11   2,  2 |             Bernáth Zsiga.~- No már kutya hideg vér folyik az ereidben,
12   2,  3 |   szerencsém van. Nagy slamasztika, kutya egy slamasztika.~- Ne ijesszen
13   2,  7 |          közt õgyeleg a két házõrzõ kutya is, és nem lehet segíteni,
14   2,  7 |            õket, de visszajönnek. A kutya is szereti a lakzit. Annak
15   2,  9 |           már annyira semmi, hogy a kutya se ugatja meg.~De iszen,
16   2,  9 |    fönntartom -, viszont nem minden kutya eszi ki a velõt a csontból,
17   2,  9 |         mondja apádnak: »Mégis nagy kutya az a vén Pista.« És ezen
18   2,  10|             a tapintat! Ez a lompos kutya, ez mindig ott őgyelgett
19   2,  12|            a meleget nem eszi meg a kutya, ki kell annak jönni valamikor.~
20   2,  15|         nyílás van, luk, mint mikor kutya kiharapja nadrágból egy
21   2,  18|         udvari népet, egy vén fehér kutya csóválta a farkát körülöttük,
22   2,  22| illustrissime! No ez aztán esemény, kutya fogantotta! Ilyesmit csak