Rész, Fejezet

 1   1,  1 | kisiklottak a kezük ügyéből. Lett ilyenkor nevetés. No hát, nem tudnak
 2   1,  2 |     bukkantak ki emlékezetébõl, s ilyenkor egyszerre odaszól a baronesznek:~-
 3   1,  2 |         kisasszony?«~A kisasszony ilyenkor összerezzent.~»Találja ki.«~»
 4   1,  3 |          A társalgás kereke, mint ilyenkor mindig, kátyúba esett, s
 5   1,  3 |       nagyobb szamár vagyok. Mert ilyenkor mégis olyan a megnyugtató
 6   1,  4 | megdöbbent vendégek, ahogy szokás ilyenkor, sápadt arccal emlegették
 7   1,  4 |         is ott volt (hisz ott van ilyenkor az egész ármádia). Az ötödik
 8   1,  5 |        hogy milyen cudar idõszak, ilyenkor még semmi sincs, az uborka
 9   1,  5 |        nyáron ostoros néhanapján, ilyenkor pedig lepénylesõ az úri
10   1,  6 |           vagy a vére. A nevelõnõ ilyenkor erdei virágot szedett a
11   1,  8 |          egyedül… reszketõ liliom ilyenkor a kevély liliom…~Gépiesen
12   1,  10|         És hol vehette a rózsákat ilyenkor?~- Az üvegházból lopta.~-
13   1,  14|           baj…~- Mi?~- Hogy mikor ilyenkor a tenyerünk kezdene viszketni,
14   2,  2 |      Mindig úgy tûnsz föl elõttem ilyenkor, mintha szegény anyádat
15   2,  4 |       most nehéz hozzáférni, mert ilyenkor pepecselni szokott a kelenföldi
16   2,  7 |      megforog, mint egy karika, s ilyenkor a koszorú is forog a fején,
17   2,  9 |     konyhába, ahogy ez már szokás ilyenkor.~- Szokázs, szokázs - hagyta
18   2,  10|        erezetû csipkefõkötõjében. Ilyenkor ezek a hatalmas fõurak maguk
19   2,  12|        elég esze, édes fiam, hogy ilyenkor ne a nyúlba bújjék, ha nekünk
20   2,  14|  gazdatiszt-fajta ember nem merne ilyenkor beállítani. Talán az Anna
21   2,  14|         Miattam halt meg szegény. Ilyenkor nem szabad gyámatyámnak
22   2,  25|         ezt is elsöpörte. Pokolba ilyenkor a mesemondással, mikor megcsinálni