Rész, Fejezet

 1   2,  19|          letompítsa.~A titkárját, Bóth Istvánt, a feleútról hazaküldte,
 2   2,  19|         akarok bolyongani, kedves Bóth. Nem tûrhetek magam körül
 3   2,  20|       vasládák!~- Jöjjön be csak, Bóth uram!~Bóth uram bejött,
 4   2,  20|        Jöjjön be csak, Bóth uram!~Bóth uram bejött, és fejcsóválva
 5   2,  20|   asztalon.~- Olvassa csak össze, Bóth uram. Nagyon sok pénz ez?~
 6   2,  21|       beteg a gróf úr? - faggatta Bóth.~- Dehogy. Nem vagyok én
 7   2,  22|  másvilágon vagyok.~E pillanatban Bóth titkár dugta be a fejét.
 8   2,  22|           fordult hátra:~- Ön az, Bóth? Rendeljen ebédet nekem
 9   2,  22|       nekem is, és ne zavarjanak.~Bóth titkár eltûnt, mintha elsöpörték
10   2,  23|        éppen azért ment fel, mint Bóth mondja, hogy a palotáját
11   2,  23|           egy kis gyerek, mikor a Bóth szomorú levelét elolvasta.~
12   2,  23|      Pénteken délben érkezett meg Bóth, megelõzte a koporsót, azt
13   2,  23|     Dobóruszkára, az apjáé mellé.~Bóth elbeszélt nagyjában némi
14   2,  23|     káptalanhoz, a másik példányt Bóth hozta magával.~Este pontosan
15   2,  23|           Bóthnál van a kulcs. De Bóth szegény el van fáradva,
16   2,  25| legutolsónak maradt Buday uram és Bóth szektárius, Bóth talán véletlenül,
17   2,  25|          uram és Bóth szektárius, Bóth talán véletlenül, de Buday
18   2,  25|         Buday uram egyedül maradt Bóth szekretáriussal a kripta­
19   2,  25|       közt.~- Hát még? - riadt rá Bóth olyan tekintettel, hogy
20   2,  25|          be sötéten, fenyegetõleg Bóth uram.~Ez a legenda terjedt
21   2,  25|           a temetés után meghalt, Bóth pedig mindjárt a temetés