Rész, Fejezet

 1   1,  1 |       szelíd, vékony arcú ifjú, ezalatt összeszedte az elesett állatokat,
 2   1,  4 |      Künn szuroksötétség támadt ezalatt, s rá rögtön egy-két esõszem
 3   1,  7 |      felé.~János gróf tûkön ült ezalatt. Súgta azt az õ szíve, hogy
 4   1,  7 |      két ábrándos lélek között.~Ezalatt csak ritkán láthatták egymást,
 5   1,  9 |      csutora után hajkurásszon; ezalatt nem néz ide, könnyen sikerülhet
 6   1,  12|            Semmit.~- Mit értesz ezalatt?~- Azt, amit mondtam, hogy
 7   1,  14|  engedtetett, de csak úgy, hogy ezalatt az egyik kezét az egyik
 8   1,  14|    pandúrok a bokrok közt. Dõry ezalatt a kertészlakhoz közeledett,
 9   2,  3 |       Kristóf a fejét rázogatta ezalatt, a kezeivel pedig úgy tett,
10   2,  3 |          Buttler pedig nem volt ezalatt se eleven, se holt, mintha
11   2,  5 |      hogy megmutassa Fáynak, ki ezalatt szerencsésen oldotta meg
12   2,  12|         maradt megint a nyárig. Ezalatt Buttler folyton búvósdit
13   2,  12| lépcsõkön, mint egy páva.~A nép ezalatt megrohanta künn a kocsiját,
14   2,  13|      szél fúj ránk.~A szentszék ezalatt Varga Gergely hajdút hallgatta
15   2,  14|        hangos zokogásra fakadt. Ezalatt a nagy díszteremben hevenyésztek
16   2,  15|        Fönn az érseki palotában ezalatt csakugyan Bernáth Zsigmondot
17   2,  15|   fõtisztelendõ urak.~- Mit ért ezalatt a tanú?~- Azt értem - felelt
18   2,  16|         vagy másfél esztendeig. Ezalatt az elárvult Piroska Bornócon
19   2,  17|   nagyon bele lehet bolondulni.~Ezalatt pedig röpült az idõ, mint
20   2,  22|       az emberrel!~Hanem az idõ ezalatt rohant, rohant s elérkezett