Rész, Fejezet

 1   1,  1 | Zsombék Márton uram mind csak mosolygott könnyedén és titokzatosan.~-
 2   1,  1 |      nyílott, és egypár fenyõ mosolygott zöld pompában. A kertész
 3   1,  2 |      az.~János gróf szomorúan mosolygott. A baronesz kiigazította
 4   1,  3 |     hánytam.~A pap ironikusan mosolygott.~- Méltóságod régen volt
 5   1,  3 |    terembe. A Mariska azonban mosolygott, s ez a diákot megóvta az
 6   1,  3 |       után.~Az orvos gúnyosan mosolygott, kivette zsebébõl gyöngyhüvelyes
 7   1,  4 | tisztelendõ úr elbizakodottan mosolygott.~- Én tettem a szájára az
 8   1,  6 |       nehezen megy?~Szomorúan mosolygott.~- Nagyon nehezen. Mert
 9   1,  8 |     No, no, no, fiatalember - mosolygott fölényesen, jupiteri nyugalommal. -
10   1,  9 |       A csalafinta János csak mosolygott.~- Találja ki a néni.~-
11   1,  10|    Olaszröszkén!~Még János is mosolygott, s malíciával jegyzé meg:~-
12   1,  12|    kisülni.~- Nem gondolnám - mosolygott János gróf.~- Most azonban
13   1,  12|    tiltakozom.~A báró hidegen mosolygott, leült az íróasztalhoz,
14   2,  1 |    hallotta-e?~Máté édesdeden mosolygott, hogy ura immár maga humorizál
15   2,  2 |       Patakra, egész közelrõl mosolygott rájuk felséges hárs- és
16   2,  6 |   Krok apó szeretetre méltóan mosolygott.~- Mindenesetre megõrzöm.
17   2,  14|     illetve visszavonni?~Dõry mosolygott, és beleharapott egy libacombba.~-
18   2,  17|  tudná, hogy mim van?~Piroska mosolygott.~- Nem szólhatna semmit,
19   2,  18|       fõhercegnõ erre is csak mosolygott, aztán megígértetvén magának,