1-500 | 501-554
Rész, Fejezet
501 2, 20| a becsületes Pyrkert. Én már úgyis irkáltam-firkáltam
502 2, 20| láva.~- Nem az enyim az már. Hej, dehogy az enyim. Ezermillió
503 2, 20| fintyi-fantyi. Piroska most már kifejlett, komoly hölgy,
504 2, 20| gondolni, mit tesz.~- Talán már nem is szeret? - kérdé félénk,
505 2, 20| mire Buttlerék hazaértek, már a Pyrker kinevezése is útban
506 2, 20| amit értem tettél. Most már rajtam a sor.~Most már rajta
507 2, 20| Most már rajtam a sor.~Most már rajta a sor. Hát megint
508 2, 20| az merõ lehetetlenség. Ez már többé nem pusztán az ön
509 2, 21| írni. Vissza sem adhatja már a szavát, hogy Piroskához
510 2, 21| vele egyezni. Mert õrajta már csak a halál segíthet. A
511 2, 21| csillagot, mióta megyünk már, és még mindig a fejünk
512 2, 22| valakire kétszer lõnek, de már az elsõ lövésre meghal,
513 2, 22| Ellenkezõleg, én most már a másvilágon vagyok.~E pillanatban
514 2, 22| reggel ettem utoljára!~- Ó, már akkor csakugyan el kell
515 2, 22| cselekszem. Várjon.~- Én már nem várhatok tovább - mondá
516 2, 22| meg volt törve, látszott már a belseje. Most még a másik
517 2, 22| kápráztatóbb.~- Hát most már tudja meg maga is - szólt
518 2, 22| lecsókolni a szemébõl, s mikor már nem voltak ott könnyek,
519 2, 22| az ablakon, hogy itt jön már Tóth uram a komornával?~
520 2, 22| szemléletébe.~- Hát hiszi-e már, hogy szeretem? - kérdezte
521 2, 22| vagyok.~- Hát elmondja-e már, hogy mit gondolt ki?~-
522 2, 22| ki?~- Mindent, mindent.~Már éppen mondani akarta, mikor
523 2, 22| Bizony jó múltkor volt. Azóta már fehér lett a korcsmáros
524 2, 22| papok hazudják. De most már az ebéd után látok. Tud
525 2, 22| az ebéd után látok. Tud már az asszony a méltóságos
526 2, 22| nagy úr színe elé kerülni. Már úgy van valahogy. Hanem
527 2, 22| beszállingózni az ebéd, az is ami már volt, az is, amivel megszaporították,
528 2, 22| úr felõl (az bizony most már követ Pozsonyban), majd
529 2, 22| itt toppan.~- Meghalt az már régen, biztosan mondhatom.~
530 2, 22| a kézszorítás, és azután már semmi.~Buttler hozzálépett.~-
531 2, 22| megindultak. Hopp, most már oda is értek, kezet fognak,
532 2, 23| Imreghre.~- Nem is megyünk már mi Imreghre, hazamegyünk
533 2, 23| Bozosra - mondá a gróf.~Ez már tetszett a személyzetnek
534 2, 23| is Ung megyénél. Kezdték már nézegetni, hogy használható-e
535 2, 23| nem oda szállt, mert (s ez már a harmadik verzió) éppen
536 2, 23| levelét elolvasta.~Most már hát megtalálta azt az országot
537 2, 23| Patakra Fáyhoz (ámbár iszen az már élõhalott, tudni nem fog
538 2, 23| járt szegény, úgyse nyílt már annak semmi öröm ezen a
539 2, 23| marad még. A második nap már csak a temetés eseményei
540 2, 23| szemtõl-szembe találkoznak! Már erre a temetésre aztán érdemes
541 2, 23| fizetett, karácsony másodnapján már olyan rosszul érezte magát
542 2, 24| UTOLSÓ POMPA~Buday uramat már most is a hideg kezdte lelni,
543 2, 24| nem lõn meghallgatva, mert már kora délelõtt felzörgette
544 2, 24| méltóságos asszonyom, a koporsó már be van forrasztva.~Mária
545 2, 24| magában hagyni a halottat! Már vissza akart fordulni, midõn
546 2, 24| Hagyja békében, kérem, már legalább ezentúl!~Mária
547 2, 24| Isten szerint nem. És õ most már az Istennél van.~Nem bírva
548 2, 24| pillantást vetett rá, de már az nem szúrta meg, már akkorra
549 2, 24| de már az nem szúrta meg, már akkorra összeesett aléltan
550 2, 24| jobbágyok úgy, hogy a sor eleje már Dobóruszkán volt a kriptánál,
551 2, 24| asszonyommal - de most már a felesége. - Katuska mutogat,
552 2, 24| koporsót a kriptánál most már a nagyurak emelték le,
553 2, 24| csinálták a puttonyt. Ma már csak fából van - és nincs
554 2, 25| kipusztultak, még azok se zúgnak már. - Csak a békák brekegik
1-500 | 501-554 |