1-500 | 501-520
Rész, Fejezet
1 1, 1 | helyen a nádpálca szerepelt s a közlekedési eszközök közt
2 1, 1 | diákok kimentek az udvarra, s hajszát tartottak a csirkékre,
3 1, 1 | hámistrángja el volt csatolva, s fejük egész fülig bent veszett
4 1, 1 | abrakostarisznyának neveznek, s ahonnan egyhangú ropogtatás
5 1, 1 | halvány rózsaszínű virággal, s egyet-egyet hullatott belőlük
6 1, 1 | közepette? Leszállt a kocsiról, s bámészan követte őket élénk,
7 1, 1 | ütni a feleségem kakasát, s abból aztán nagy baj lészen.
8 1, 1 | másik kövecskét emelt föl, s most már a fehér csirkét
9 1, 1 | besztercebányai borkereskedõk, s megvették egyszerre az egész
10 1, 1 | az új szultán házasodik, s mivelhogy - követem alássan -
11 1, 1 | menyecske-személyekkel a szívét kivétetni, s ha egyszer a szívét kiveszik,
12 1, 1 | valahol avatatlan emberi fül, s aztán ravaszul hunyorított
13 1, 1 | gallyak, mert még kopaszak, s kip-kop, kip-kop, úgy rémlik,
14 1, 1 | melegágyakban pepecselt, s egy spárgát kapart ki a
15 1, 1 | többnyire akarja. Hiszen jó. S van is aztán olyan illatja
16 1, 1 | a pártát kell meghozniok s azt a színt, amit más föld
17 1, 1 | mennybemenetelével - tette hozzá, s vidám kacajban tört ki õ
18 1, 2 | ment kérni Napóleonhoz.~S elbeszélte, míg a tornácig
19 1, 2 | megölelte a császárunkat, s enyelegve mondá: »Íme, ilyenek
20 1, 2 | bokáig végig volt gombolva, s a fõtisztelendõ Szucsinka
21 1, 2 | hölgyecskék, fehérek, feketék s kreolok bukkantak ki emlékezetébõl,
22 1, 2 | bukkantak ki emlékezetébõl, s ilyenkor egyszerre odaszól
23 1, 2 | szobába!~Mariska fölkel, s lesütött szemekkel távozik,
24 1, 2 | lesütött szemekkel távozik, s csak percek múlva mer ismét
25 1, 2 | voltáról egy percre sem s míg a szája járt, addig
26 1, 2 | maga is Patakon volt diák s emlékezett némi versezetekre,
27 1, 2 | hogy egy bot volt a vállán s botja végén csutora - Fülöpöt
28 1, 2 | fiatal pap szemei csillognak, s valami természetfölötti
29 1, 2 | hencegett az öreg báró. (S egyet pettyentett az ujjaival.) -
30 1, 2 | tette hozzá jóízûen kacagva, s magában dudorászta: »Veto
31 1, 2 | asszonykorában beszélte ki magát), s amit beszéltek, az is együgyûség
32 1, 2 | az is együgyûség volt. S e közt is nagy hallgatási
33 1, 2 | együtt szolgált volt Dõryvel, s tréfásan dicsekedett, hogy
34 1, 3 | szeretõjükké akartak tenni, s az asszonyt is csak a férje
35 1, 3 | drabális huszárkapitány, s íme, rá négy hétre el is
36 1, 3 | ilyenkor mindig, kátyúba esett, s Dõry István valamit morogva,
37 1, 3 | gombától lett rosszul. - S aztán kenetesen tette hozzá: -
38 1, 3 | visszaült a leánya lábaihoz, s elkezdte a kis keskeny cipõk
39 1, 3 | mintha kalapáccsal verné, s ahogy azelõtt régen szokta
40 1, 3 | bezárva az én kõszívemben is.~S nevetett hozzá a csöngettyûhangjával,
41 1, 3 | Csernovics és Komáromy ütköztek, s egy blatton állt a mácsai
42 1, 3 | Uccu húgom, de vékony!«, s úgy megaprózza, megcifráz
43 1, 3 | illegetik, billegetik magukat s nem törõdve csárdásütemekkel,
44 1, 3 | szeretett szójátékokat csinálni, s így hangsúlyozta: »ebetek
45 1, 3 | hogy a vámpír megharapta s meghalt, és hogy halála
46 1, 3 | imponált velük mindenkinek. S azonfelül teljesen otthon
47 1, 3 | Mariska azonban mosolygott, s ez a diákot megóvta az erõsebb
48 1, 3 | aztán megnyugodott a báró, s jókedvét visszanyervén,
49 1, 3 | dáma honoráriuma lehetett), s mialatt a fogát piszkálta -
50 1, 3 | nyugodtan a pajkos élményt, s mire a végére jutott, már
51 1, 3 | múlva, hogy mégis kiadhatta. S még gazdagabb bánya volt
52 1, 3 | mogyorót roppantana össze s nem egy koronát. Egy kis
53 1, 3 | ma megszûnt uralkodni.« S ezzel a Braganza-ház örökre
54 1, 3 | attakot intézett a pap ellen, s ha tûzbe jött, vastag kövér
55 1, 3 | hajtásra itta ki a bort, s amit addig veregetett az
56 1, 4 | feléje, mint az árnyék, s végre megszólal: »Se úgy
57 1, 4 | kiáltott föl élénken, s odanyújtotta a kezét a bárónak.~-
58 1, 4 | elhalt lelkek kóborlásában, s benépesítették a földet
59 1, 4 | szerdán hítták, megjelent, s azt a képességet adta a
60 1, 4 | jelentkeztek szórványosan. S erre kevélyek is a kisasszonyok.~
61 1, 4 | kedvük telik a felültetésben, s összedarálnak mindenfélét.
62 1, 4 | valami ficánkoló csikó, s aztán mintegy megtelítve
63 1, 4 | nekipirultak, mint a fõtt rákok, s egymásnak integettek a szemeikkel:
64 1, 4 | könnyekkel a fényes jóslatra[2] s azontúl vakon hitt a kopogó
65 1, 4 | asztal megszelídült most, s a kettyenések ritka értelmességel
66 1, 4 | megvizsgálni az asztalt, s nevetve nézegette az arcokat.~-
67 1, 4 | hallatszott az udvaron. S alig rá egy percre kísérteties
68 1, 4 | indul rejtélyes útjára, s mennyire sajnálja a doktort
69 1, 4 | szuroksötétség támadt ezalatt, s rá rögtön egy-két esõszem
70 1, 4 | megmutatta a diákok szobáját, s azzal jó éjszakát kívánt
71 1, 4 | tárcát fölnyitotta a fõbíró, s kilencven forintot talált
72 1, 4 | Mariskáról lehetne szó, s annak az apja én vagyok.
73 1, 4 | kiegyenesített egy behajtást, s olvasta: »Bõkezûen fogjuk
74 1, 4 | jegenye meredt az égnek, s azon immár két holló üldögélt,
75 1, 4 | Ezzel felszállt a kocsijába, s átadta magát mardosó gondolatainak.
76 1, 4 | minden kiesett a kezébõl, s még harmadnapra is föl volt
77 1, 4 | szép hosszú haja elbontva, s minthogy a feje a vánkos
78 1, 4 | leány. Kinyitotta szemeit, s elmosolyodott, az apját
79 1, 5 | háltak? Nem mentek-e sebesen, s nem ivott-e a Zsiguska így
80 1, 5 | toronyból, a kúria udvarára, s uramfia kiugrik belõle a
81 1, 5 | valami becsületes emberek.~S nincs hossza, se vége a
82 1, 5 | vármegyék táblabírája, s elölrõl kezdõdik ölelkezés,
83 1, 5 | múltaknak leghátuljára, s olyanba tûnik fel minden,
84 1, 5 | hisznek a nap csókjának, s kinyitják a kelyhüket az
85 1, 5 | oda, át a másik kertbe, s most is csak odamegy, mindig
86 1, 5 | fenyõfák és nyírek közül, s hogy az öreg Horváthnak
87 1, 5 | szegény szûcsmesternek a fia, s ebbe a rendi világba még
88 1, 5 | otthagyta a professzorságot, s minthogy semmit se tudott
89 1, 5 | vagy hatezer forintot, s az az ötlete támadt, hogy
90 1, 5 | keresztelõkor megmézezik a pálinkát, s így aztán a »konty« se idegenkedik
91 1, 5 | éppen akkor találták fel), s nagyban kezdte fõzni az
92 1, 5 | híján az élelmességnek, s mikor látta, hogy az üzlet
93 1, 5 | rozsólissal. Az ügynökök elvitték, s megállítván a furmányos
94 1, 5 | reméltek egykor halászni, s hármas halmára oda álmodjátok
95 1, 5 | csináltatott a kastélyhoz, s mikor otthon volt, fölhúzták
96 1, 5 | mindenütt, mint gazdag partinak, s jöttek mindenfelõl az udvarlók,
97 1, 5 | fiatalember kérését nyájasan, s megmarasztotta ebédre, délutánra
98 1, 5 | amit Horváth feladott neki, s megkapta a »királyleányt«.
99 1, 5 | bajusza volt a kapitánynak. S a hosszú bajusz tovább ér,
100 1, 6 | arcocska, amit képzelhetsz, s az a nemesen boltozott homlok
101 1, 6 | ijedelem a leányka véznaságán, s kivált, mert egy idő óta
102 1, 6 | jött, isten nyugtassa meg, s Horváth uram szokott furfangjával
103 1, 6 | vesz neki egy kis fejszét, s azzal a fejszével mindennap
104 1, 6 | rakásra hordja a tisztáson, s mikor a századikat is odavonszolja
105 1, 6 | vágta a mára kijelölt fát, s éppen arról gondolkozott,
106 1, 6 | rontotta meg Frida kisasszonyt, s vitte ellenállhatatlanul
107 1, 6 | megrezzent a harasztsuhogásra, s amint szétnyíltak a gallyak,
108 1, 6 | világért sem fosztanám meg.~S hangja édesen csengett a
109 1, 6 | Közben János is közeledett, s megszólalt:~- És ugye, nehezen
110 1, 6 | fát kell csak kivágnom, s akkor vége.~János most odalépett
111 1, 6 | Frida mindent kitalálna, s azt mondaná gúnyosan: »Ah,
112 1, 6 | karikák eltûntek a szeme alól, s finom, leheletszerû pirosság
113 1, 6 | volt a Katica esete óta, s dús fantáziáját nagy mozgásba
114 1, 6 | Piroska szórakozott volt s elmélázó. Ha a nevelõnõ
115 1, 6 | vele és mégis oly boldog. S hogy megváltozott azóta
116 1, 6 | kiemeli, úszik odább-odább, s nini, a hajóban egy piros
117 1, 6 | maguknak a kovácsmûhelyben, s délutánonkint, ha megunták
118 1, 6 | patkoltató oszlop körül, s úgy ültek ott kevélyen pöfékelve,
119 1, 6 | mindenfélét láttak, hallottak, s azt a kovácsmester patkoltatás
120 1, 6 | beleszóltak, kérdezõsködtek s véleményt cseréltek. Aki
121 1, 6 | Én a vas embere vagyok. S õk a vasat csak a derekukon
122 1, 6 | Piroska egy kicsit szepegett, s mint egy ijedt bárányka
123 1, 6 | megsajnált egy megázott macskát, s zord téli éjjeleken nyitva
124 1, 6 | csak ez a kis szerszáma - s erre is ráteszik a kezüket.
125 1, 6 | ezentúl az urak vágják föl s aprózzák a mi fánkat. Úgyis
126 1, 6 | megértette-e ezt a gonosz beszédet, s igen csodálkozott, hogy
127 1, 6 | a nyíreket a Bernyésben. S mindent tudott ezzel. Egyszerre
128 1, 6 | meghallotta.~Mire odajött, s részvéttel kérdezé: »Nem
129 1, 6 | az alapzat szürke volt s rajta a mintázat egy stájer
130 1, 6 | szép vadrózsát talált ma, s azt e szavakkal tûzte a
131 1, 6 | találgatnák, »mi lehet ez«, s az erdõ oly hallgatag, oly
132 1, 6 | papok befolyása alatt állt, s be volt gubancolva lelke,
133 1, 7 | HETEDIK FEJEZET~HAJÓK HA FEL S LE JÁRNAK~Piroska a nagy
134 1, 7 | arcocskáját haragosan összevonta, s kezét a csípõjére tette).
135 1, 7 | deszkát, verdeste a partokat, s széles hullámgyûrûkben
136 1, 7 | az is visszafordult vele, s megint mentek egy gondolatnyi
137 1, 7 | melyeken a kertész nyeseget, s kérdi tõle: Nem látta-e
138 1, 7 | Hm - dörmögte az öregúr, s otthagyva a kertészt, indult
139 1, 7 | csakugyan fölfelé megy a víz, s egy fehér papírhajócska
140 1, 7 | Piroska! Piroska! - kiáltja, s ment szapora léptekkel egyenest
141 1, 7 | át a falon vagy virágot (s ez jelenti az igent), ha
142 1, 7 | tajtékot lökdösve a partokra. S íme, a víz tetején nemsokára
143 1, 7 | tetején egy fehér szegfû volt, s a szegfû tetejére ráült
144 1, 7 | Buttler elolvasta a levelet, s kabátja gomblyukába tûzte
145 1, 7 | Köszönte a Piroska értesítését, s megígérte, hogy nem megy
146 1, 7 | kivágni Piroskának száz fát, s csak magát csalná meg, ha
147 1, 7 | kijátszaná az orvos parancsát.~S ez így ment most már napról
148 1, 7 | egyszerre kiszáradt a kis patak, s elvágta az összeköttetést
149 1, 7 | visszavonultak a kastélyaikba, s minthogy udvari politikát
150 1, 7 | hitfeleikhez zajongónak, s táplálták azt a kis pislogó
151 1, 7 | múlva már elvégzi a jogot, s házasodhatik. A hajójáratok
152 1, 7 | táján nagykorúsíttatja, s ezzel maga veszi át birtokait,
153 1, 7 | boldoggá akarlak tenni, s az atyai áldás, ha megvan,
154 1, 7 | apa szívét meghódítani, s addig kigondolom a módot,
155 1, 7 | tízszer se látták egymást, s csupán egyszer beszéltek
156 1, 7 | erdõben az elsõ találkozásnál, s mégis ismerték egymást
157 1, 7 | Kitárult azokban egész lelkük, s bár a hajócska nem bírt
158 1, 7 | otthon a pohárban szétnyílik, s hatalmas lila fürtjeit kibontja
159 1, 7 | Horváth-kert felé a patak mentén, s aztán a nyílásnál elbocsátotta
160 1, 7 | szédülni kezdett a feje, s látta, hogy a kastély tornya
161 1, 7 | Megerõsíté magát e gondolatban, s mint egy Mucius Scaevola,
162 1, 7 | lacedaemoniaiaktól, mert éheztek, s küldöttjeik megjelenvén
163 1, 7 | vagyunk a leánnyal? Igenis.~S egyszerre megkomolyodott,
164 1, 7 | midõn Buttler belépett, s odatolta szeme elé. Mintha
165 1, 8 | remegtek, arca elsápadt, s tekintetében vészjósló fény
166 1, 8 | igenis. Hát én apa vagyok, s midõn azt láttam, hogy valaki
167 1, 8 | módon lehetne segíteni.~S jóízû mosoly játszott az
168 1, 8 | Ejh, halnál az ördögöt!~S ezzel kinyitott egy ajtót,
169 1, 8 | kevés látszott az arcából, s e bástya mögül vetett titkon
170 1, 8 | Gépiesen ment az apja után, s fejét odaszorítá a mellére.~-
171 1, 8 | kialudt a nyirkos tapló, s az öreg megint a tûzkõvel
172 1, 8 | pillanatban nyílt meg az ajtó, s belépett a szobába Piroska.
173 1, 9 | gyermekek a vízben turkálnak, s minden színes kavicsot megnyalnak,
174 1, 9 | sikerülhet egy kis merénylet. S ha egyszer ezt a mézet megkóstolta
175 1, 9 | hajlam csírázni a lélekben. S milyen gyorsan nõ ez a palánta!
176 1, 9 | kisebb keserûséget okozzon s minél simábban átessék rajta.
177 1, 9 | nézze csak, édes nénike.~S ezzel, mint a dicsekvõ gyerek,
178 1, 9 | mégis összetévesztette, s valami szent és titokzatos
179 1, 9 | elmegy, nem várja tovább… S ez olyan furcsának, természetellenesnek
180 1, 9 | küldöztem Piroskának leveleket, s ugyanígy küldött õ válaszokat
181 1, 9 | jobbágyait. Fölkelt és föl s alá járt az ámbituson, morgott,
182 1, 9 | meg a káposztatölteléket, s vajjal fõztem a csíkot;
183 1, 9 | nemsokára a Frida kisasszonnyal, s az öregúr úgy viselkedett
184 1, 9 | is megértette Bernáth, s most már hirtelen odanyújtotta
185 1, 9 | hangon -, neked se lesz.~S ez a »neked«, hogy csengett
186 1, 9 | ez a neked a levegõben, s hogy ciripelt, zizegett
187 1, 10| kikapta a fehér kendõt, s élvezte egész hazáig az
188 1, 10| Otthon a vánkosa alá tette, s az a kendõ adta föl neki
189 1, 10| mindjárt Röszkére érünk, s iszunk estére egy nagyot
190 1, 10| az ezredre: »Tisztelegj!« s nosza a legénység megcsinálta
191 1, 10| egy fekete posztós alak, s ismerõsként integetett a
192 1, 10| megtörülgette szerényen a bajuszát, s keleties lassúsággal fejtette
193 1, 10| nyomozható szálakat szerez, s egy este az ablak alatt
194 1, 10| szomszéd öregasszonyok, s elsápadnak: »Mária, József,
195 1, 10| szerzetnek nincsen sarka«, s legott kitalálják s hirdetik
196 1, 10| sarka«, s legott kitalálják s hirdetik faluszerte, hogy
197 1, 10| pletykára az öreg Izsépy s parancsolá a csõszének,
198 1, 10| légyen. Hát szót is fogadott, s a neszre az ablaknál rásütötte
199 1, 10| nyomban kitörte a hidegláz, s azóta se hagyta el az ágyat.
200 1, 10| Még János is mosolygott, s malíciával jegyzé meg:~-
201 1, 10| Szalutáltak a diákoknak, s megállították a kocsit,
202 1, 10| közbül vevõk a bricskát, s úgy kísérték galoppban a
203 1, 10| minden ügyében-bajában. S megesett Olaszröszkén is,
204 1, 10| csikorogva tárult szét, s egy mozsár elpukkant, nagy
205 1, 11| szolgáló valami tállal jött ki, s kiöntötte a benne levõ folyadékot,
206 1, 11| a levelet, másikat írt, s vitte ki sietve a kocsisnak.~
207 1, 11| Hiszen majd megtudja. - S ezzel az ebédlõ felé indult.~
208 1, 11| bonhomiával elõadni kalandjait, s egyszer se mondta Mariskának,
209 1, 11| föloszlatni az asztalt, s kimenni egy kis friss levegõre
210 1, 11| elöl ereszté a diákokat, s azt súgta útközben Mariskának:~-
211 1, 11| fut át a park fái közt, s az is oly különösen sipít,
212 1, 11| gégéjét hirtelen elmetszik, s a hatalmas gágogás vékony,
213 1, 11| Feszülten figyelt Bernáth Zsiga, s hallotta, hogy az ajtó mégis
214 1, 11| átkarolta a Buttler hátát, s úgy vitte be magával egy
215 1, 11| Elöl ereszté az ajtón, s ott volt a fõbírói irodában,
216 1, 11| tették a kezüket eskü közben, s ha elhányódott, akkor szorultságból
217 1, 11| hasonlóan volt kompingálva, s most a díványon hevert kinyitva -
218 1, 12| egyet, nekiadom a leányomat, s csapunk olyan lakodalmat,
219 1, 12| döbbentõen komoly volt, s látható feszültséggel várta
220 1, 12| fán is meglát egy almát, s minthogy ez közelebb van,
221 1, 12| igénybe venni. Isten önnel!~S fölszakította a kancellária
222 1, 12| emberhez adom a leányomat.~S a kis köpcös ember úgy megfogta
223 1, 12| barátságban vannak Dõryvel, s tudva, hogy itt tölt egy
224 1, 12| akinek a kártyájába látnak, s hirtelen igyekszik eltakarni
225 1, 12| vékony hangon csilingelt, s mégis mélán, mint valami
226 1, 12| csikordult meg egy-egy kulcs, s aztán megnyíltak az ajtók
227 1, 12| aki vesztõhelyre megy, s mögötte megjelent a hajdú
228 1, 12| megint hangzott a »vissza«, s keresztbe vágódott elõtte
229 1, 12| fölemelték, mint a pelyhet, s vitték vissza a szobába,
230 1, 12| letették a szoba közepére, s eltávoztak. Mariska baronesz
231 1, 12| megtöltött karabély pisztolyt, s fölemelte a levegõbe, aztán
232 1, 12| rossz embernek, édes fiam.~S ezzel a szemöldjeivel intett
233 1, 12| törvények Magyarországon.~S ezzel leült az asztalhoz,
234 1, 12| húzzák.~Buttler megfogta s olyan ügyetlenül vagy ügyesen
235 1, 12| bal vakszeméhez ütõdék, s akkora kék daganat támadt
236 1, 12| Szimáncsiné fölordított s kezdte kezeit csípõjére
237 1, 12| megy ennek az egész világon s úgy fognak róla beszélni,
238 1, 12| pépszerû szürkeségbe vesztek - s az ablakokba hajló hársfa
239 1, 12| stációból áll.) Dõry elértette s odasomfordált Buttler mellé,
240 1, 12| Buttler dühbe jött erre, s mikor a kezét eleresztette
241 1, 12| Tollért, tintáért maga futott s ott állott fedezetül, míg
242 1, 12| nyargaltak a gondolatok s merev, megüvegesedett szemekkel
243 1, 12| készül, ez gondolkozóba ejté s fölkavarta szívében újra
244 1, 13| amit meg is cselekedett, s csakhamar nagy, szenvedélyes
245 1, 13| megkörnyékezték az idegen papok, s hamis politikai dogmákat
246 1, 13| kertészház felé indult, s nyomban észrevette, hogy
247 1, 13| keresztül lehetett húzni, s alul úgy összebogozni, hogy
248 1, 13| nyíláson öntötték be a faggyút, s ha az megaludt, a fonálból
249 1, 13| kisleánykája hordta ki, s amelyek már az ablakba nem
250 1, 13| ház mögött bundán fekvõ s a napon sütkérezõ embert,
251 1, 13| szalonnát az ember nyelte le, s mégis az üvegpálcákban bukkant
252 1, 13| fejével, mint egy karmester, s annyira el volt merülve
253 1, 13| humorát, elmosolyodott rajta, s gondolta magában: »Lám,
254 1, 13| Csettentett a szájával, s megelégedetten tette vissza.~-
255 1, 13| madzag végére egy-egy követ, s az óra járt és pontosan
256 1, 13| a földhöz gombakalapját, s ütötte meg öklével a saját
257 1, 14| keze volt, érezte Zsiga, s nyomban taktikát változtatott:~-
258 1, 14| szereti a mi falunkban, s õ is azt - annak a leánykának
259 1, 14| csúsztatott, kivett kettõt-kettõt, s a pandúroknak nyújtotta.~
260 1, 14| csak egyszer künn legyen.~S ettõl a vágytól ösztökélve,
261 1, 14| széthasítani a koponyáját, s kiszabadítani a barátját.
262 1, 14| összekötötte valami szalaggal, s nyakába kanyarítván õket,
263 1, 14| pillanatban oldózott meg a nyakán, s az egyik a Dõry-kertbe pottyant,
264 2, 1 | az Izsépy-kerten végig, s anélkül jutott a házig,
265 2, 1 | világítva. Zsiga bepillantott, s az egyik Izsépy-kisasszonyt
266 2, 1 | hempergette, simogatta, s egy kék pántlikát kötözgetett
267 2, 1 | utánanéztek a sötétben, s minthogy a lába alatt nem
268 2, 1 | urának.~- Ki az odakünn? - s kinyitotta félig az ablakot.~-
269 2, 1 | magával vitte a gyertyát, s bebocsátván a diákot a nagy
270 2, 1 | történtek, rettenetes dolgok!~S elbeszélte sorjában Tóth
271 2, 1 | derék férfiú ámult-bámult, s a mimikájával, nagyra kimeredt
272 2, 1 | kiáltott föl Bernáth, s égnek meredtek a haja szálai. -
273 2, 1 | kellett, fölnyergelte a lovat, s néhány perc múlva már vígan
274 2, 1 | akik éppen reggeliztek, s íme, az egyik szemet vet
275 2, 1 | Hogy orvosért futottak, s melegített zabzacskókat
276 2, 1 | kellett a gyomrára rakni, s mert híre ment a városban,
277 2, 1 | Bernáth elnevette magát, s megbiztatván a derest, vágtatva
278 2, 1 | botrány, milyen mocsár ez.~S ezzel kezdte az öregúr kikapcsolni
279 2, 1 | utoljára egészen karcsú lett, s eljutott a piócákig, akiket
280 2, 1 | volt a szopásból, amici,« s úgy vágta ki õket a nyitott
281 2, 2 | Menyecskék, leányok, legények, s mindenféle léhûtõ népek
282 2, 2 | a muzsika szólt odabenn, s a nyitott ablakokon csak
283 2, 2 | pajkos, ingerkedõ szavára, s uccu neki, derékon csíptek
284 2, 2 | roskadozék, már rég elhagyták, s szétszéledének apró kártyaasztalokhoz.
285 2, 2 | egyhangúlag alispánnak, s mind a kétszer kijelentette,
286 2, 2 | kezével, hogy maradjon távol, s magát alázatosan meghajtván
287 2, 2 | fölemelkedett a kocsin, s a kezeivel és a zsebkendõjével
288 2, 2 | eleresztettem a torkát, s mikor elment, folytattam
289 2, 2 | ségbeejtõ gondolatoktól, s fáradtan dõltem be egy karosszékbe.
290 2, 2 | hogy ez nem az én szobám, s hogy valamely emelõgéppel
291 2, 2 | Hajnalban kinyílt az ajtó, s bejött lábujjhegyen egy
292 2, 2 | körülbelül befejezõdött ezzel, s hogy már szabad vagyok.
293 2, 2 | nyitva találtam a kaput, s illa berek nád a kert, úgy
294 2, 2 | oldalához akarná paskolni, s ekképp vigasztalta:~- No,
295 2, 2 | útján reggeli álmosságát, s igazi tûzzel szórta be aranyos
296 2, 2 | asszonyom egy kis kézi seprõvel, s fenyegetõleg gesztikulált
297 2, 3 | engedte, maga fogatott be s jött lóhalálba, etetés nélkül
298 2, 3 | összehasonlított, megregulázott, s általában úgy tekinté õket,
299 2, 3 | minden óra mutat egyformán, s nem minden koponya gondolkozik
300 2, 3 | megjelentek a szentszék elõtt, s elmondják, amit »láttak«, -
301 2, 3 | helyeslem is, mert a pör csata. S a csatához már megírta a
302 2, 3 | volt. Buttler hozzá ugrott, s önkéntelenül megölelte.~
303 2, 3 | uram azonban dühbe gurult, s úgy vágta az asztalhoz a
304 2, 3 | nektek a sasok röpülését, s ti most azon tanácskoztok,
305 2, 3 | mélyére leülepedett megvetést, s midõn Buttler arra kérte
306 2, 3 | piszmogni, míg kiveszik. S ez meg a becsületes, jámbor
307 2, 3 | zsírral meg legyen kenve. S ez a Previczky olyan firma.
308 2, 4 | a rettenthetetlenségig, s azonfelül furfangos és nagy
309 2, 4 | septemvireket. Mindnyájukat lefõzte, s igen egyszerû eszközökkel.
310 2, 4 | ritka virágmagokat gyûjtött s vitt föl egy skatulyában.
311 2, 4 | vett a házához ezekbõl, s egy mindig vele ment Pestre.
312 2, 4 | Denique így informált, s míg õ elmondta argumentumait,
313 2, 4 | Pozsonyba az országgyûlésre, s ott vagyonához méltó fényt
314 2, 4 | nyerhet meg a pöre számára, s esetleg az egész országgyûlés
315 2, 4 | szép fogat a Fáy-ház elõtt, s Buttler nagy könnyhullatások
316 2, 4 | középsõ lányát kizárja, s a testamentuma végrehajtójául
317 2, 4 | az is nagy csemege volt, s az asszonyok éppen olyan
318 2, 4 | Röszkére jártak háztûznézni, s már tizenöt, tizennégy éves
319 2, 4 | mindennap whistezni szokott, s aki nekem illi tempore conscolarisom
320 2, 4 | fenséges Asszonyszemély, s urának megjelenté, mondván: „
321 2, 4 | sedriákra a zempléni követek, s beszélgetés közben ki nem
322 2, 4 | volt. Megdöbbent az öreg, s bár éppen Kazinczy Ferenc
323 2, 4 | uram tette le a garast, s annak a beszéde alatt nem
324 2, 4 | birtokai nézésében tobzódik.~S ezzel annyi csatlóst ültetett
325 2, 4 | a fiatal gróf elveszett. S ha elveszett, akkor bizonyosan
326 2, 4 | lehet semmi a válópörbõl, s megmarad a Dõry-kisasszony
327 2, 5 | a két jobbat fogatta be, s így egy félórával hamarabb
328 2, 5 | szellõs ruháit öltötték föl, s úgy ütötték a durákot. Tetszett
329 2, 5 | gyomorgörcsei kezdtek jelentkezni, s arca szinte vonaglott a
330 2, 5 | térünk át a hitvány testre.~S ezzel beintette Krokot egy
331 2, 5 | meg tudott volna csinálni.~S önérzetesen szippantott
332 2, 5 | mármost mit mondjak neki? (S kedvetlenül kezdte a fejét
333 2, 5 | hányjuk innen a szemetet. S oly ritkán kell söpörni,
334 2, 5 | lelkem, eszem a szentedet.~S ki is perdült a vén csoroszlya,
335 2, 5 | szeretõ nénéd~Bernáthné~P. S. Légy erõs és türelmes,
336 2, 6 | kabátjára téved a Márton szeme, s hirtelen szétcsapta kezeit
337 2, 6 | dohánygyökérre könyökölt, s aztán a bélése is el van
338 2, 6 | szakítva belül. Lássuk hát, no!~S ezzel se szó, se beszéd,
339 2, 6 | Griby megfordult gépiesen, s a komornyik megmutatta most,
340 2, 6 | akaratával megrázta magát, s megint olyan lett, aminõnek
341 2, 6 | erre már fölforrt a vére s megvetõ tekintettel, de
342 2, 7 | tiszteltek) örökké ott ragadt, s azonfelül, hogy szimbolizálta
343 2, 7 | itt is ösmeri a dörgést, s jó ésszel, ügyes kézzel
344 2, 7 | lázasan dolgozott az úton, s örök szorongásban tartotta
345 2, 7 | őt szoptatják a gyerekek, s maradnak mellette örökké
346 2, 7 | volna szétszórva a világban, s az mind igen kellemes lenne
347 2, 7 | pénzre tett szert valahol, s elvette a Katuskáját, mivelhogy
348 2, 7 | megállt az elõkelõ nemesúr, s úgy érezte, hogy a szoba
349 2, 7 | faggyúgyertyák gõzével, s egész pokollá tették a helyet.~
350 2, 7 | vége leoldózott a fejérõl, s messze eláll, mint egy szarv,
351 2, 7 | megforog, mint egy karika, s ilyenkor a koszorú is forog
352 2, 7 | koszorú is forog a fején, s az elálló vége megkarmolja,
353 2, 7 | kecske, megütögeti a combját, s ölelésre tárva a két karját,
354 2, 7 | Megcsörgeti pénzét a zsebében, s aztán kihúz belőle egy-két
355 2, 7 | vidámság ömlött el lényén, s apró, szürke szemei az ártatlanság
356 2, 8 | egy gyertyát gyújtott, s elöl menvén, Fáyt a folyosó
357 2, 8 | Piroska kisasszony beteg s az öreg Horváth Miklós úr
358 2, 8 | keres imádottja udvarában, s haját, szakállát lenyiratván,
359 2, 9 | Józsinak Dőry adott pénzt, s ő meneszti külföldre, hogy
360 2, 9 | mohón a lakodalmasokhoz, s ereszté egyedül az öreg
361 2, 9 | becsületes marka.~Parolát fogtak, s Fáy arcáról a diadalmas
362 2, 9 | a pörben tanúnk lészen, s õt Dõry uram gonosz praktikával
363 2, 9 | Stefanus Fáy de Fáj.~P. S. Comes Joannes in amore
364 2, 9 | mákvirág!~Kinyitotta az ajtót, s elõtte állt egy olyan mesterlegény,
365 2, 9 | sóhajtozni, gitárt pengetni, s míg õrzöd a lányt ott, azalatt
366 2, 9 | szemeit fölemelte Fáyra, s azokban annyi bánat, annyi
367 2, 9 | kinyújtá messzebbre egy kicsit, s olyan kedélyes barackot
368 2, 9 | kertésznek, hogy õ titkos rendõr s mutatta az iratait is, és
369 2, 9 | méltóságos jelleget öltött, s hangjának érce mélán csengett,
370 2, 9 | jár-kel Pontiustól Pilátusig, s azt írja, hogy három-négy
371 2, 10| alkalmatlan lett volna, s a rutén paraszt a két alkalmatlanság
372 2, 10| szenzációs színjáték volna - s végétől függne a vetések
373 2, 10| papság vigyázott magára, s óvatos volt az egyház belső
374 2, 10| mozdultak meg. Ki tudja, hol, s egyszerre valóságos sáskaserege
375 2, 10| természetesen meghívták magukhoz, s Clareton kisasszony halálosan
376 2, 10| volt a Dőry kisasszonyba, s reggelenkint mindig maga
377 2, 10| összekurjantotta Buday uram, s lett hevenyében olyan lakoma,
378 2, 10| beszivárgott az ablakon s egy csomó inas azzal foglalkozott,
379 2, 10| bevilágítá a villám a parkot, s óriási mennydörgés rázta
380 2, 10| élesen megcsikordult a kapu, s minthogy mindenki figyelt,
381 2, 10| visszatért tíz perc múlva, s olyan sápadt volt, mint
382 2, 11| szakította föl az ajtót, s ez okozta az első zajt.
383 2, 11| fölindulásában kitört ez a baj, s míg feszülten várta, hova
384 2, 11| indulatosan, hangja rekedt volt, s egyenesen Buday uramra irányítá
385 2, 11| fölkapott egy butéliát, s egy lélegzetre üríté ki
386 2, 11| bizonytalan, tántorgó lépéseivel, s így szólt tompán:~- De az
387 2, 11| a fák koronáit, odakünn, s néha besüvítette az ablakon:
388 2, 11| megnyílt a fájdalom forrása, s ömlött, fogyott, mint ott
389 2, 11| nagyúri kastélyokat kerülte, s meg se állt, csak a saját
390 2, 11| ménese legszilajabb lovait, s elhajtatott Patakra, Fáy
391 2, 12| megint új felhő tornyosodik… s ez úgy megy folyton, míg
392 2, 12| még a termés a tõkén volt, s a fehér hóbunda csak márciusban
393 2, 12| azt hiszem, hogy õrült.~S ezzel sietve ment az istállók
394 2, 12| istállók felé, befogatott, s még abban a negyedórában
395 2, 12| megérkeztek a Dõry pártján levõk, s különbözõ vendégházakban
396 2, 12| rokonszenvesen. Ezt kapta meg, s hegyibe kerekedett a többinek.
397 2, 12| asszony volt. Elmosolyodott, s olyan kevélyen lépkedett
398 2, 12| hétköznapi kabátját viselte s puha begyûrt kalapot. Az
399 2, 12| kutaknál és forrásoknál, s mégis utolérni az urakat.
400 2, 12| rõl, örökké járt a szájuk, s hozzá hevesen gesztikuláltak,
401 2, 12| Eközben beértek a városba, s amint a Hatvani utcába befordultak,
402 2, 12| Buttler levette a kalapját s hajadonfõvel ülve, gépiesen
403 2, 13| asztalon jégbe hűtött víz s a reverendáikban három-négy
404 2, 13| szobájában anyja képével, s annak akképpen felelgetett,
405 2, 13| fölfogá az elalélt testet s fülét lehajtá szívéhez,
406 2, 13| ahol a kebel pihegett, s kellemesen csiklandozá meg
407 2, 13| bágyadtan kinyitotta szemeit, s bánatos, köszönõ és mégis
408 2, 13| Buttler-pör hetekig eltart, s unatkozó nagyurak jönnek
409 2, 13| ami a jegyekbõl megmaradt, s kiosztá Buttler személyzetének,
410 2, 13| szolgáló meg a Zsuzsika, s Örzsi elkezdé az elsõ jelenetet,
411 2, 13| elhagyta titokban a palotát, s meglátogatta a vikáriust,
412 2, 13| Horváthot egy ablakmélyedésbe, s minden teketória nélkül
413 2, 13| megy.~Mária elhalványodott, s kezét elhárítólag emelte
414 2, 13| pillantását rászegezte, s mennydörgésszerû hangon
415 2, 13| Stambulban puszta asztalát, s fejezteti rendre a szakácsokat.~
416 2, 13| tisztességben megõszült fejemet, s ráncos arcomnak pirulásával
417 2, 13| hurcoltatnak itt piacra, s dobáltatnak meg sárral,
418 2, 13| életének rejtett emlékei s kincsei. Ha csak magamról
419 2, 13| annak védelmében a végsõkig, s akik ahhoz nyúlni mernek,
420 2, 13| fenyegetõ, lázas hangra, s ijedten néztek össze, mintha
421 2, 14| elhomályosítja a másikat, s ami tegnap bizonyosnak látszott,
422 2, 14| hajítunk az egymás fejéhez, s az, aki nem talál, megszûnik
423 2, 14| virágokat küldözött neki, s esete odajárt a »Három biká«-
424 2, 14| de a zsaluk leeresztve, s ezek megtompíták, fölfogták
425 2, 14| megszaggatják a zagyva hangzavart, s úgy tûnik fel, mintha az
426 2, 14| egész háznak lába kelne s minden egyes kõ indulni
427 2, 14| parittyakõ süvítene a levegõben, s egyenesen Buttlert ütné
428 2, 14| az a szerencsétlen golyó, s ez okozta a gyors halált -
429 2, 14| maga volt a bõbeszédûség, s még azzal se törõdött, hogy
430 2, 14| volna valahol felszurkálva, s most a negyediket helyezné
431 2, 14| utolsó percig megtartotta, s még haldokolva is megszúrta
432 2, 15| kétségbeesett kiáltását, s midõn e hangok után rátalált
433 2, 15| tovább is akarta folytatni, s az érseki hajdú kikiáltotta
434 2, 15| ezer darabra törik össze, s õ maga eszeveszetten futni
435 2, 15| egyiknek a lova kantárját, s odalapult a ló mellé, úgy
436 2, 15| istenem! Oh, édes istenem! - S folyton vetette magára a
437 2, 15| Hadiktól a bátorságról.~S ezzel zsip-zsup beleszúrt
438 2, 15| beléd lövök a karabéllyal.~S csodák-csodája, a lélek
439 2, 15| kis sonkácska meg kenyir.~S ezzel benyúlt a széna alatti
440 2, 15| ha zárt hintóban viszik, s két fölfegyverzett huszár
441 2, 15| visszakísérik a hintóra, s meg se állnak vele, csak
442 2, 15| fénnyel »nemzetes uramat«, s ez volt életének legborzasztóbb
443 2, 15| eb az élet, makk a tromf, s dacára, hogy egész éjjel
444 2, 15| köszöngettek a szembejövõk, s a kerekek egész úton vidoran
445 2, 16| mint az eldobott forgács, s lehetõleg jól látja a víz
446 2, 16| fölül a vaskos törzsük, s a lombkorona finom, szinte
447 2, 16| röszkei papot látogatta meg, s panaszkodott, hogy nem bír
448 2, 16| szedte föl a hírt a piacon, s mondta el a gazdájának,
449 2, 16| fölhúzták a szemöldjeiket, s egy hja, hja, vagy egy hm,
450 2, 16| Bozosra, Dõryék Röszkére s elkezdõdött az írásbeli
451 2, 16| fõhercegeket is sorra járta, s mint egy beavatott kortárs,
452 2, 16| törzsök: a pör merituma. S nagy érdeklõdéssel emlegették
453 2, 16| javadalmazásával ér fel, s ezzel szemben eddig összesen
454 2, 16| Demosthenest állítson ki. S az nem is nehéz, mert kavics
455 2, 16| akik igennel szavaztak. S míg a kanonoki lakokban
456 2, 16| recsegtek az ablaküvegek, s potyogtak kövek és záptojások
457 2, 16| mintha tömör hegy volna, s a szédületesen meredek hegyrõl
458 2, 17| legszebb vidék következnék, s íme, elcsavarodnak zord
459 2, 17| erre-arra? Isten tudja. S elég is, ha ő tudja. Bizonyos
460 2, 17| Fáy nem esett kétségbe, s Buttlert is visszatartotta
461 2, 17| egy marasztaló ítéletet. S íme, még mindig él és tervez.~
462 2, 17| õ igazi Buttler grófné, s nagy éclat-val, ragyogó
463 2, 17| lakhelyül használhatja, s az uradalmi pénztárból havonként
464 2, 17| kezdett, rokonságot kötött, s ideédesgette Erdõtelekre,
465 2, 17| kirúgja maga alól a széket, s a comb-elsikkasztásért drákói
466 2, 17| úgynevezett »elõzményekre« s az Almássyak, Brezovayak,
467 2, 17| ezeknek a suhogását hallani, s rendre jönnek ide Telekre »
468 2, 17| Kifestett hölgy, az igaz, s a végén bizonyosan megcsalja
469 2, 17| áll a legnagyobb zsákban, s mindig ki van a madzagja
470 2, 17| fáradságot, fogta a tarisznyáját, s elvitte a hírt ahhoz, akit
471 2, 17| selyem ágyba fektették, s Piroska maga vitte elõtte
472 2, 17| hogy egy perc se vesszen, s vitte lóhalálában vagy Patakra,
473 2, 17| vendégtõl búcsúzni kellett, s olyan piros volt, mint az
474 2, 17| egy órát vagy egy gyûrût. S kirakott elébe annyi aranytárgyat,
475 2, 17| beszéltünk volna egymással.~S ezzel mély gondolatokba
476 2, 18| sasok, de mint vakondokok, s elkezdték munkájukat a sötétben.
477 2, 18| Fenséged mindent tehet, s megmentheti az egyházat
478 2, 18| küldeni a nádori palotába, s melléje adni a »Sieben Kurfürst«
479 2, 18| végre kinyitott egy ajtót, s elõre ereszté a hölgyeket.~
480 2, 18| kíváncsian fordultak meg, s szemük rokonszenvesen tapad
481 2, 18| Tudakozódott férjérõl, fiáról s az idei termésrõl. Megkérdezte:
482 2, 18| asszony észrevette zavarát, s egyenesen Bernáthnéhoz fordult:~-
483 2, 19| körök szeszélye megfordult, s tudom, inkább leharapják
484 2, 19| Piroska »szerencséje« fölött, s egyhangúlag elhatároztatott,
485 2, 19| napja táján Bécsbe viszi, s átadja a fenséges asszony
486 2, 19| németnek? A hímjének se. S most egy asszony fõzött
487 2, 19| Valóban kevés volt a kilátás, s miután Piroska csak nem
488 2, 19| nem akart férjhez menni, s végre a szentszék se halaszthatta
489 2, 19| ebbe éppen öt év telt bele, s a János gróf fekete haja
490 2, 19| megkeresem - felelte Buttler.~S azzal elkezdett csomagoltatni,
491 2, 19| hallott nyelvû nemzetbelit, s maga is azt a nyelvet tanulta.
492 2, 20| váltott lovakon jött Bécsből, s maga is megbetegedett otthon.
493 2, 20| ha átjárogatnál Bornócra, s ott ülnétek esténkint egymás
494 2, 20| összeráncolta homlokát, s baljóslatú hangon mondá:~-
495 2, 20| életkedvvel sietett Pozsonyba, s ott az egész hatalmas rokonságot
496 2, 20| látván a jó tanács sikerét s belebõszülvén a Pyrker támogatásába,
497 2, 20| mind, fölváltá aranyra, s elutazott Rómába a pápai
498 2, 20| beszél olaszul, mint a víz, s olyan ravasz és sima volt
499 2, 20| befolyással bíró papokat, s úgy meg bírta õket nyergelni,
500 2, 21| hegy amott a halál volna s ide lépkedne hozzá a kaszájával,
1-500 | 501-520 |