Rész, Fejezet

 1   1,  6 |       minél többet.~Türelmetlenül várta, mikor lesz még pirosabb,
 2   1,  7 |           az egész világnak.~Alig várta, míg hazaérnek, szaladt
 3   1,  7 |     minden õrá emlékeztette, alig várta a délutánt, hogy lemehessen,
 4   1,  7 | Lehetséges-e, én istenem? Nehezen várta a döntõ órát, és mégis fázott
 5   1,  8 |         bántotta, de mégse szólt, várta lázasan kóválygó fejjel,
 6   1,  9 |      Hofburgba is beillenék.~Csak várta, várta János az ámbituson,
 7   1,  9 |         is beillenék.~Csak várta, várta János az ámbituson, hogy
 8   1,  10|        asztalkendõt a nyakába, és várta a leveses tálat - hát csakugyan
 9   1,  11|            Beültette a földbe, és várta, míg kikelnek onnan a kis
10   1,  12|           s látható feszültséggel várta a választ. »De nem, mégsem
11   1,  13|      egyedül maradt az ámbituson, várta, hogy jön valaki. De nem
12   2,  9 |          ontotta volna érte.~Alig várta, hogy alkalmat kerítsen
13   2,  11|         ez a baj, s míg feszülten várta, hova dől el az úr elhatározása,
14   2,  13|            Szűcs uram, a prókátor várta őket.~- Mindjárt kezdődik
15   2,  16|          Pedig hát Buttlertõl azt várta volna az ember, hogy legalábbis
16   2,  21|  déltájban mégis megéhezett, alig várta, hogy valami falut érjenek.
17   2,  22|           mint két szelíd galamb. Várta, hogy talán visszafordulnak
18   2,  24|          Talpon volt egész éjjel, várta a bádogost, addig nem mert