Rész, Fejezet

 1   1,  1 |   mégis talentum vagy, János - nevetett a másik diák, a kerekfejû.~-
 2   1,  2 | lesütötte, meg fölemelte. Néha nevetett is, de csak úgy félszájjal,
 3   1,  2 |    tisztelendõ úrtól tanulta - nevetett János gróf.~- Ön, úgy látszik,
 4   1,  3 |        az én kõszívemben is.~S nevetett hozzá a csöngettyûhangjával,
 5   1,  3 |       Azt szeretném én látni - nevetett Bernáth Zsiga -, aki tõlünk
 6   1,  5 |    vevõid?~Horváth furfangosan nevetett:~- A temetõkben.~Azt hitték,
 7   1,  6 |     felszúrva, üveg alatt. (És nevetett hozzá a rossz kópé.) Azért
 8   1,  6 |        minek alázkodtak ide? - nevetett a kovács. - Mi közöm nekem
 9   1,  6 |           Szamár vagy, Istók - nevetett rajta Horváth -, hiszen
10   1,  8 |      csak éppen hogy a hajában nevetett egy piros rózsa.~- Hát ez
11   1,  9 |      szokott jutni.~Ezen aztán nevetett az öreg is, a fiatal Zsiga
12   2,  3 |       az olcsóbbak.~- Hahaha - nevetett a prókátor. - Nem rossz
13   2,  5 |       cinkosok által.~Krok apó nevetett.~- Hogyne suttogná, mikor
14   2,  8 |   csinálni, de én nem.~Jóízûen nevetett ehhez az ötletéhez, rengett
15   2,  12|   gyámatyám.~- Ne félj tõle! - nevetett Fáy. - Nem az ördög az.
16   2,  15|   kaptad a levegõt?~- Hehehe - nevetett Vidonka. - Hát hiába hívják
17   2,  17|        A nagyasszony pedig úgy nevetett, hogy a könnye is kicsordult:~-
18   2,  23| Megbosszantottak egy kicsit, - nevetett a gróf -, de én is visszabosszantom