Rész, Fejezet

 1   1,  1 |        mosolygott zöld pompában. A kertész a melegágyakban pepecselt,
 2   1,  7 |        mezõkre.~Arra jött most egy kertész a gereblyéjével meg a nagy
 3   1,  7 |           Piroska megszólította:~- Kertész bácsi, ugye, maga okos ember? (
 4   1,  7 |          ugye, maga okos ember? (A kertész bólintott rá, hogy: igen.)
 5   1,  7 |           folyjon, hanem emerre?~A kertész gondolkozott:~- Hát hogyne
 6   1,  7 | szakácsnétól tanulta a kicsike.)~A kertész szívbõl kacagott, gyönyörködve
 7   1,  7 |            volt, mint amennyit egy kertész szíve megbír. Müller bácsit
 8   1,  7 |   galagonya falak közt, melyeken a kertész nyeseget, s kérdi tõle:
 9   1,  9 |        állandóan ottmarad lakni. A kertész pedig ültessen sok virágot,
10   1,  13|    imposztornak!«~Az üvegtokokat a kertész kisleánykája hordta ki,
11   1,  13|    kötényébe.~- Csak nem te vagy a kertész?~- Ó, no - förmedt föl sértõdötten,
12   1,  13|         ifjú uram, mint a liliom.) Kertész nem neveli olyat.~Izmos,
13   2,  1 |            miatt. Oly szenvedélyes kertész volt, hogy azt hitte, belebolondul
14   2,  5 |     keserves sírással rohant fel a kertész, bizonyos Kapor András,
15   2,  8 |     elõmozdítsa, Röszkén állott be kertész­legénynek Dõrynél és álruhában
16   2,  9 |           aztán én akartam kötni a kertész helyett, hogy egy levélkét
17   2,  9 |         mert egy Müller nevezetû a kertész, és mindjárt kifizette a
18   2,  22|           egy bizonyos Müller nevû kertész fizetett nekem arra az idõre.~