Rész, Fejezet

501   2,  21|                 téglával rakott ámbituson, s egyenesen benyitott az extrába.~
502   2,  21|              szemérmesen.~Arca kigyulladt, s ifjú tûzben égett, pedig
503   2,  21|                   fesztelen teremtés volt, s a kedélynek valami jólesõ
504   2,  22|                töröm a fejemet tegnap óta, s elmondhatom, õrült dolgokat
505   2,  22|                 feje, mint a beteg madáré.~S az volt a különös, hogy
506   2,  22|                   tudott többé ellentállni s a kézre szánt csókkal a
507   2,  22|              kezdte lecsókolni a szemébõl, s mikor már nem voltak ott
508   2,  22|                 idõ ezalatt rohant, rohant s elérkezett az a pont, hogy
509   2,  22|                képzelte, mi lesz a felelet s elõre belecsempészett a
510   2,  23|                  is visszabosszantom õket.~S csakugyan hozzá is fogott
511   2,  23|                    a drágaságokat az úton, s a szolgabíró, akihez kerültek,
512   2,  23|              egyszer nem oda szállt, mert (s ez már a harmadik verzió)
513   2,  23|            temetésre aztán érdemes elmenni s megfigyelni, mi lesz ott.
514   2,  23|              mindenféle meggörbült vasait, s egy kis mesterkedés után
515   2,  24|                     Fogat fogat után jött, s ami virág nyílt az üvegházakban
516   2,  24|                értek a fáklyások elejével, s megtekintvén az épületet,
517   2,  24|                    a nagy­urak emelték le, s azok vitték be a vállaikon.
518   2,  25|                birtokát egy morva grófnak, s úgy elment a vidékrõl, az
519   2,  25|                    a röpűke szabadon marad s éppen nem mutatja a test
520   2,  25|                időben roppant összeg volt, s tényleg még ma is húsz ifjú