Rész, Fejezet

 1   1,  2 | Marseillaise-t énekelték? - kérdé a tisztelendõ úr.~- Hát bizony énekelték
 2   1,  2 |       gondolja?~- Mert azt mondta a tisztelendõ úrnak, hogy átok ül a Buttlereken.
 3   1,  2 |  fölszabadul az átoktól.~- Ezt ön a tisztelendõ úrtól tanulta - nevetett
 4   1,  3 |         kifelé sietve az ajtón.~- A tisztelendõ úr azt mondta, hogy nem
 5   1,  3 |             szobalánya… de jó lesz, tisztelendõ úr, ha maga is elmenekül
 6   1,  4 |            ide a kezedet, Ilonka.~A tisztelendõ úr keze ide jön. Csak maradjon
 7   1,  4 |       jövõjét megtudni? - szólott a tisztelendõ. - A médium oly szíves és
 8   1,  4 |      valamiért?~- Dehogy - feleli a tisztelendõ. - Így szoktak. Bekukkannak
 9   1,  4 |             szólt a leány halkan.~A tisztelendõ úr elbizakodottan mosolygott.~-
10   1,  11|        végre pedig egész mivoltában tisztelendõ Szucsinka plébános úr.~Nem
11   1,  12|     kézmozdulatot tett.~- Lárifári! Tisztelendõ úr, tessék a szertartást
12   1,  12|      tartották.~- Ki neved? - kérdé tisztelendõ Szucsinka plébános úr, tompa
13   1,  12|    hûségemet hozzá meg is tartom.~A tisztelendõ úr ezt se látszott hallani,
14   1,  13|           és mondjuk meg az igazat, tisztelendõ úr, Szent Istvánt nagyon
15   1,  13|           szentül hitték.~Szucsinka tisztelendõ úr fölfortyant:~- Az akkor
16   1,  13|           kellene tiltani a tintát, tisztelendõ úr. Mert maguk mindent meghamisítanak.