Rész, Fejezet

 1   1,  5 |         se, mert a magyar ember szeret böfögni - hát legyen neki
 2   1,  7 |       Ovidius Nasónak, akiket õ szeret.~- Hm, tehát Ovidius Nasót
 3   1,  7 |         arca.~- A kisasszony is szeret engem.~- Honnan gondolja?~-
 4   1,  8 |    Tudtam azonban, hogy a leány szeret.~- Ah, istenem, ha igaz
 5   1,  8 |        ha azt mondaná, hogy nem szeret.~- Ejh, halnál az ördögöt!~
 6   1,  9 |           Azt mondtam, hogy nem szeret már engem az asszonynéni.~-
 7   2,  2 |          Lesz-e õbenne is?~- Ha szeret, lesz benne, ha nem szeret,
 8   2,  2 |      szeret, lesz benne, ha nem szeret, annyi lány van Magyarországon,
 9   2,  9 |   világra? Vagy azt, hogy téged szeret és nem mást? Mi? Nem szólt
10   2,  10|         közhitben.~- De ha mást szeret.~- Ugyan, eredj! Ez egy
11   2,  17|   fõztek neki, kikérdezték, mit szeret, hogyan szereti, mintha
12   2,  19|         van az õ kezére? Ha nem szeret meg senkit, és csak vár-vár
13   2,  20|        tesz.~- Talán már nem is szeret? - kérdé félénk, remegõ
14   2,  22|      értene meg engem, mert nem szeret annyira, mint én magát.~
15   2,  22|        hogy ne várjam többé? Ön szeret engem olyan nagyon, aki
16   2,  24| lélekkel mondhatták: »mégiscsak szeret­hette«.~Mondjam-e még tovább?