Rész, Fejezet

 1   1,  10|       nyájasan üdvözölték Tóth uramat.~- No, üljön fel - invitálta
 2   2,  1 |       kérdezte a diák Cserepes uramat.~- Nem, mert az uradalmi
 3   2,  3 |        kérettük alázattal Kövy uramat, és önt is, Pereviczy uram -
 4   2,  4 |   nagyasszony -, »az én jámbor uramat nevezte ki, mert e néhány
 5   2,  5 |      meg; nemcsak õt, de Buday uramat, a tiszttartót is, ki babonás
 6   2,  9 | Elõvette Katuskát is meg Griby uramat is az ajánlataival, ugyancsak
 7   2,  9 |         ott találta Pereviczky uramat, csakhogy mintha nem Pereviczky
 8   2,  12| fõtisztelendõ Jablonczy József uramat is - mind a hármat a Buttler
 9   2,  15|   bármekkora fénnyel »nemzetes uramat«, s ez volt életének leg­
10   2,  17|    szomszédokat, Turpis József uramat, a szûcsöt és nemzetes Tóth
11   2,  17|        és nemzetes Tóth György uramat, a kocsmárost. A pappal
12   2,  22|        Buttler megszólítá Tóth uramat:~- Hát mivel tartozunk,
13   2,  22|        egyet és meglátják Tóth uramat. De nem, csak azért álltak
14   2,  24|  FEJEZET~AZ UTOLSÓ POMPA~Buday uramat már most is a hideg kezdte
15   2,  25|   említém nemzetes Tóth György uramat, mert az õ révén szivárgott