Rész, Fejezet

 1   1,  1 |         õket. Üres lett a föld. Oh, jaj, milyen üres! De ezen
 2   2,  11|      erõszak és minden, minden. Oh, gyalázat, örök gyalázat!
 3   2,  11|       képzelõdés ez a látomány. Oh, istenem, hiszen csak képzelõdés.
 4   2,  11|          az is csak festve van. Oh, bohóság, bohóság, hiszen
 5   2,  12|         térdre Buttler elõtt.~- Oh, uram - rebegte -, bocsásson
 6   2,  15| fogvacogva.~- Istenem, istenem! Oh, édes istenem! - S folyton
 7   2,  15|    messze, a föld alól jönne:~- Oh, jaj, jaj! Nem vagyok in
 8   2,  17|   kulcslyukon. A lány mondta:~- Oh, apám, ez az élet tûrhetetlen
 9   2,  22| csókolta szilajan, mámorosan.~- Oh, drága búzám, arany búzám,
10   2,  22|      föltette a szalmakalapját. Oh istenem, de illett neki!
11   2,  22|     hintóra. Buttler fölsegíti. Oh, édes lelkeim, de sokat
12   2,  23|         föl egy-egy sóhajtás:~- Oh, uram, miért nem vettél
13   2,  24|          özvegy«.~Sapristi! Ah! Oh! Sokan, dacára a hidegnek,
14   2,  24|        az anyjukot érdekelheti.~Oh, szép volt ez és olyan nagyon,