Rész, Fejezet

 1   1,  1 |     kákabélû szabó? Megeszem én, lelkem galambjaim, három-négy ebédet
 2   1,  3 |      csepp baja sem.~- Ignáckám, lelkem, megcsókoljalak ezért a
 3   1,  4 |      eset. Még most is meg van a lelkem dermedve. (Ezt az öreg Szirmayné
 4   1,  6 |          az urak habarodva? Jaj, lelkem galambom, nem olyannak való
 5   1,  9 |      maga elõl.~- Ej, ej, anyjuk lelkem, hát még mit tapasztaltál?~-
 6   1,  11|      levelet!~- Dehogy felejtem, lelkem, grófocskám!~A Bernáthék
 7   1,  12|    biztatta: »Ej, no, ne féljen, lelkem, baroneszka, mind átestünk
 8   2,  1 | gyomrukat!~- Képzelheti mármost, lelkem ifjú uram, micsoda patáliát
 9   2,  2 |       fél tizenegyig; kiöntöttem lelkem minden keserûségét. De a
10   2,  5 |       most is.~- No szaladj hát, lelkem, eszem a szentedet.~S ki
11   2,  13|      Szimáncsiné: Nem volt abban lelkem, szentatyám, semmi hiba.
12   2,  13|        lehetetlen ki nem öntenem lelkem keserûségét becsületem meghurcoltatásáért,
13   2,  18|        nekem mindezek közt az én lelkem gyönyörûsége, a mi Piroskánk.«~