Rész, Fejezet

 1   1,  1 |   csakugyan zavarba jött Tóth György uram, még el is pirult,
 2   2,  10|     megjegyzé az elmés Lónyai György: »Vaddisznó-vadászatra jött,
 3   2,  11|     Az óriási termetû Buttler György megmozdította dárdáját,
 4   2,  11|     fölkelne az a mocsoktalan György vitéz a sírjából, bizonyára
 5   2,  11|   feje zúgott. És az õsapák a György szavára egyszerre csak unisono
 6   2,  17|      szûcsöt és nemzetes Tóth György uramat, a kocsmárost. A
 7   2,  21|    él-e még a becsületes Tóth György uram? De hogyne élne.~Sietve
 8   2,  24|    vagyok kend. Én nemes Tóth György vagyok Röszkérõl.~Tóth György
 9   2,  24| György vagyok Röszkérõl.~Tóth György uram azokból a fákból hozott
10   2,  24|  koporsót láthassa. Maga Tóth György uram is messzire szorult,
11   2,  25|    hogy említém nemzetes Tóth György uramat, mert az õ révén
12   2,  25|       kripta­ajtónál, õ (Tóth György uram) akkor még mindig fent