Rész, Fejezet

 1   1,  3 |        mondta mérgesen.~A pap elmosolyodott fanyarul, de némi izgatottságot
 2   1,  3 |    Úgyis észrevettem.~Mariska elmosolyodott, azzal a kedves grimasszal
 3   1,  4 |  leány. Kinyitotta szemeit, s elmosolyodott, az apját látva.~- Kiáltottál
 4   1,  6 | milyen szépek voltak.~Piroska elmosolyodott, de azért nem mert a tojásokhoz
 5   1,  6 |        mondta naivul.~Buttler elmosolyodott.~- Hát inkább szeretné,
 6   1,  8 |   neked.~De már erre János is elmosolyodott.~- Aztán, látod, az igaz,
 7   1,  13|  átértette a jelenet humorát, elmosolyodott rajta, s gondolta magában: »
 8   2,  1 |        és félti tõle a bõrit. Elmosolyodott, hogy mint Ovidius, õ is
 9   2,  8 |    nevetni« - gondolta Fáy és elmosolyodott õ is. Eszébe jutott a Kaporné
10   2,  12|   szíve. Hiszen asszony volt. Elmosolyodott, s olyan kevélyen lépkedett
11   2,  18|     gazdag.~A fõhercegasszony elmosolyodott.~- Ön ravasz ember, Lõrinc
12   2,  18|   nyújtott neki.~Az öregember elmosolyodott, és hátra tette a kezeit,